Nézzünk máshogy a fákra!
A hétköznapokon számtalanszor elrohanunk a környezetünkben élő fák mellett, alatt, anélkül, hogy egy pillantásra is méltatnánk őket. Közben a moziban egészen más a kép: a növények akár fontos szerepet is kaphatnak, és beleszólhatnak a történetek alakulásába. A valóság és a mese világa gyökeres ellentétben áll egymással – gondolhatnánk.
A fák fontosak! – ezt mindenki tudja. Ha elfelejtenénk, akkor erre emlékeztetne, például, a tejes kartondobozon a fakímélő technológiát hangsúlyozó hirdetés, vagy a hírekben elhangzó kormányzati terv, amely szerint a jelenlegi 20%-os erdősültséget 27%-ra kell emelni.
Persze, megnyugtatjuk magunkat, mert a Hegyvidék fa és erdő szempontjából rendben van! Erre okkal vagyunk büszkék, még akkor is, amikor parkolásnál kicsit nekimegyünk az útban lévő törzsnek, vagy egy újabb rönköt dobunk a kandallóba.
A fantasy világában egészen mások a fák: a Gyűrűk Urában a végtelenül nyugodt, bölcs Entek megtanácskozzák, részt vegyenek-e a háborúban, és az Avatarban is egymással beszélgetnek a növények. Az utóbbi időben egyre több olyan tudományos kutatás lát napvilágot, amelyet olvasva felvetődik, hogy a filmvásznon is megjelenő fantasztikus történetek szerzői nem is rugaszkodtak el annyira a valóságtól – csak ráéreztek valamire, amiről ma még keveset tudunk. Ezek alapján talán közeleg az ideje annak, hogy változtassunk a fákhoz kötődő évezredes viszonyunkon.
Egy közelmúltban megjelent könyv, Peter Wohlleben A fák titkos élete című munkája közérthető módon ír le egy csokorra valót az utóbbi időszak fákkal és erdőkkel összefüggő kutatási eredményeiből. Az olvasó pedig egyre jobban elképed, ahogy egy erdész egyszerű szóhasználatával – de a tudományos kutatásokra történő konkrét és visszakereshető hivatkozásokkal – egymás után bukkannak fel az eddig csak a fantázia világában létező tények.
Az egyik szinte hihetetlen állítás, hogy a fák a föld alatt láthatatlan módon összekapcsolódva kommunikálnak egymással. Értesítik a többieket a közelgő veszélyekről, amikre a közelben álló és mozdulatlannak vélt fa(j)társak képesek akár előre felkészülni.
A fákra és erdőkre leselkedő veszélyek között az időjárási szélsőségek és a rovarkártevők állnak a legelőkelőbb helyen. Az időjárással szemben csak a felkészülés és az erőforrások megosztása lehet sikeres védelem. Ha az erősebb, egészségesebb egyedek a szűkös, száraz időszakban a gyökereiken keresztül kész táplálékkal segítik ki a gyengébbeket, akkor végső soron az egész erdő jobb esélyekkel éli túl a nehéz időszakot. Ez az önzetlen támogatás úgy is működik, ha a kisegített példány nem más, mint egy fatönk.
A rovarkártevők ellen a levelekbe pumpált keserű vagy mérgező anyagok bizonyulnak hatékonynak. A védekezés sikerét pedig az biztosíthatja, ha a növény a gyökereken érkező hírek alapján már akkor el tud kezdeni védekezni, amikor a rovarok inváziója még nem ért oda. Persze, itt ne az infotechnológia utolsó fejlesztései által elért hírközlési sebességre gondoljunk, hanem egy lassú, de feltartóztathatatlan üzenetre, ami egy csiga sebességével jut el fától fáig. Az évszázadokig élő növények időszámításában nincs is szükség a kapkodásra, a túlélés kulcsa a megfontoltság.
Külön tárgykört alkotnak a könyvben az erdei gombák, amik a fák gyökereivel kapcsolódva, együtt élve hozzájárulnak az információk áramlásához. Ezek a gombák láthatatlanul hálózzák be a talajt, és egyes kutatások szerint akár hektáros területeket is belakhatnak. Ám nemcsak segítenek, hanem élősködnek is. Ebben az érzékeny egyensúlyban a zöld színtest nélküli gombák kénytelenek kész táplálékot szerezni a testük építéséhez, a tápanyagért pedig, például, káros anyagok semlegesítésével tudnak kárpótlást nyújtani.
Az erdőt alkotó fákkal kapcsolatban az a bölcs hozzáállás is bebizonyosodott, hogy a közösség védelme érdekében egyes egyedek mintegy feláldozzák magukat, veszteségükkel azonban képesek megvédeni a környező társakat és végső soron az évszázados életközösséget. Azt az erdőt, amely puszta létével megteremti a számára – és sok más faj számára is – ideális, védett és kiegyensúlyozott mikroklímát, meg tudja védeni a vízkészleteit, és jótékonyan befolyásolja tágabb környezete életét.
Érdemes végigolvasni a könyvet, a szinte hihetetlen furcsaságok, a számtalan érdekesség tökéletes (és már-már kötelező) téli olvasmányt jelentenek minden kertbarátnak, természetet, kirándulást kedvelőnek és hegyvidéki szomszédnak.
(Barta)