Régi gondok Csillebércen: keskeny ösvény vezet a megoldáshoz

– Régóta lehet hallani arról, hogy a csillebérci üdülőtelepen kaotikusak a tulajdonviszonyok. Mi áll ennek hátterében?

– Az okokkal kapcsolatban elég messzire, mintegy nyolcvan év távlatába kell visszanéznünk. Az 1930-as, 40-es években az úgynevezett zsidótörvények az állampolgárok egy részének tulajdonhoz való jogát is korlátozták, ezért kellett egészen apró parcellákat kialakítani az osztatlan közös tulajdonként nyilvántartásba vett üdülőterületen. A mai napig ez a helyzet: öt nagy helyrajzi számon több száz kis tulajdonocska van, emiatt szinte kibogozhatatlan, éppen hogyan alakulnak a tulajdoni viszonyok. Aki itt telket vásárol, ezt a fajta bizonytalanságot is megveszi, hiszen akár évtizedekig is csak széljegyen szerepel tulajdonosként. Az még inkább megkeseríti az itt élők szája ízét, hogy néhány ügyeskedő elépíti szomszédja területét, elveszi kilátását, ily módon próbálva hasznot húzni magának.

– Miképpen kereste a megoldást eddig az önkormányzat?

– Régebben az önkormányzati szabályozás tíz-tizenkét méter széles, szabványos utakat írt elő, ami azzal járt volna, hogy a házak jelentős részét el kellett volna bontani, illetve a megfelelő útszélesség elérése érdekében hatalmas beton támfalakra lett volna szükség. Ezért az egyik első polgármesteri intézkedésemként ezt a szabályozást felfüggesztettük, és megpróbáltunk a lakókkal folytatott egyeztetések és párbeszéd alapján keskenyebb utakat, a házakat elkerülő szabályozási vonalakat kirajzolni, továbbá rávenni a tulajdonostársakat arra, hogy kis csoportokban álljanak össze, mert csak így lehet a jogszabályoknak megfelelő, legalább ezerötszáz-kétezer négyzetméteres telkeket kialakítani. Éveket töltöttünk el ezzel a munkával, és sajnos azt kell, hogy mondjam, kevés eredménnyel. A több száz tulajdonos közül valaki mindig meggondolta magát, vagy örökösök léptek a helyébe – sziszifuszi történetről van tehát szó, mert újra és újra kellett kezdeni ennek a szövevényes ügynek a kibogozását. A rendezési folyamatot az sem könnyítette, hogy az építésfelügyelet az önkormányzattól a kormányhivatalhoz került. Igyekszünk velük a legjobb kapcsolatot kialakítani, ám ők sincsenek könnyű helyzetben, mert a túlterheltség mellett, sajnos, szakemberhiánnyal is küzdenek. Arra a feladatra, amit korábban tucatnyian láttak el az önkormányzatnál, a kormányhivatalban most ketten vannak, az illetékességük ráadásul majdnem egész Budára kiterjed.

– Kilátástalannak tűnik a rendezés lehetősége, vagy maradtak még eszközeik?

– Egyedül jogi szabályozási eszközök maradtak a kezünkben, ezekkel próbáljuk az itt élőket hozzásegíteni ahhoz, hogy rendezett jogi környezetben élhessék az életüket, ne csak széljegyen tartsák nyilván a tulajdonukat, hanem be legyen jegyezve. A tulajdonhoz való jog alapvető jog, és azt, hogy a csillebérciek számára garantálni tudjuk, ne vegye el a telküket, kilátásukat vagy a telkükre való bejutás lehetőségét egy haszonleső szomszéd, csak új jogi szabályozással lehet elérni. Ennek előkészítéseként végeztettük el télen a terület légi fényképezését, indítottuk el most a földmérői munkát, és rendeltük el a napokban a változtatási tilalmat. Szeretnénk pontos képet alkotni az eddig kialakult birtokviszonyokról, és ezt jogszabályi változtatásokkal egyértelmű tulajdonviszonnyá formálni, hogy ne az osztatlan közös tulajdon miatti hátrányos helyzetben éljenek az itt lakók még további évtizedekig.

– Milyen eredményeket lehet elérni jogszabályi változtatásokkal?

– A csillebérci üdülőterületet a kivételes története, múltja és az évtizedek alatt kialakult állapotok miatt nem tudjuk belegyömöszölni a szabályos telekméretekbe, ezért ki akarjuk venni a szabályozás alól, és hozzájárulnánk, hogy kisebb, akár pár száz négyzetméteres, önálló tulajdonok jöhessenek létre. Ezt szinte lehetetlen elérni a mai jogszabályi keretek között. Célunk továbbá, hogy a kis telkeket kiszolgáló, meglévő magánutak megmaradhassanak jelenlegi szélességükben, és az útszabályozások miatt ne kelljen házakat, épületeket lebontani. Ezzel viszont a tulajdonosoknak azt is tudomásul kell venniük, hogy a szűk útjaikra továbbra sem tudnak majd bemenni egyes közszolgáltatók, például a kukásautó. Az üdülőterület hasonlóan működne, mint egy lakópark, ahol a házakat belső magánutak tárják fel. Annyiban lenne különleges ez a környék, hogy a magánutak alá csatorna- és vízhálózat is épülhetne. Most a csatorna fontos igazán, mert az ott élők minden jó szándékuk ellenére a hegy kőzetrétegeibe eresztik a szennyvizet, a keskeny ösvényeken ugyanis a szippantós kocsik sem tudnak eljutni a házakhoz. Ennek a környezetvédelmi problémának a rendezése mindnyájunk érdeke – nem csak a csillebércieké, hiszen ebben a kerületben különösen fontosnak tartjuk a környezet védelmét, óvását.

– Néhány évvel ezelőtt víziközmű-társulások jöttek létre az üdülőterületen. A korábbi ivóvíz-szolgáltatási probléma megoldódott?

– Az elmúlt évek erőfeszítései két jelentős, kézzel fogható sikert hoztak, ezek egyike az egészséges ivóvíz biztosítása. Ehhez a csillebérci üdülőtelepen lakók közreműködése kellett, az önkormányzat önmagában nem tudott volna eredményes lenni. Az érintettek felismerték: a saját érdekük, ha létrejönnek a víziközmű-társulások, és végre szabályos módon juthatnak vízszolgáltatáshoz, az ugyanis senkinek sem jó, ha az egészséges ivóvíz engedély nélküli csatlakozásokról, slagok és gázcsövek dzsungelén keresztül érkezik a konyhába. A másik reménybeli sikerünk a szemétszállítás megszervezése, amit épp most hoztunk tető alá. Az üdülőtelepen lakók jelentős része kérte, hogy előfizető legyen, még ha tudta is, hogy a meredek, szűk magánutakra nem tud bemenni a kukásautó, így ki kell vinniük a szemetet egy gyűjtőpontra. Emiatt meg kellett oldani, hogy a gyűjtőpontok zárhatók legyenek, és a környéken áthaladók ne itt tegyék le a háztartási szemetüket. Azt gondolom, hogy példásan együttműködött a hulladék szállítását végző FKF, az üdülőterületen élőket képviselő egyesület, valamint az önkormányzat. Mi építettük fel három helyszínen a zárható szeméttárolókat, amelyek karbantartásáról a jövőben a csillebérciek egyesülete gondoskodik majd. A lakókkal folytatott rendszeres egyeztetések alapján úgy látom, hogy a területen élők nagyon szeretnék, ha a jelenleg még függőben lévő kérdéseket is rendezni lehetne, ezért örülnek a célkitűzéseinknek, és maguk is hajlandók tenni, összefogni ezek megvalósításáért. Ezt tapasztaltuk az ivóvíz és a szemétszállítás problémájának megoldásánál, és remélem, hogy a jövőben sem változik az itt élők hozzáállása.

z.