Fergeteges_kubai_ritmusok

Fergeteges kubai ritmusok a MOM Kulturális Központban

A vérbő latin zene mindig is népszerű volt mifelénk, mi több, volt idő, amikor mi könnyebben „hozzájutottunk”, mint a nyugati világ. Fidel Castro több évtizedes uralma idején a kubai zenészek elsősorban a kelet-európai szocialista tömb országaiban léphettek fel, így például az Irakere együttes hatalmas sikert aratott nálunk. Igaz, hogy két – hamarosan világhírnévre szert tett – művészük, Arturo Sandoval trombitás és Paquito D’Rivera klarinétos/szaxofonos egy ilyen utat használt fel arra, hogy az Egyesült Államokba emigráljon.
Az 1990-es években a merev kubai politika és az amerikai embargó oldódása következtében megenyhülő légkör egyre inkább lehetőséget adott arra, hogy a kubai zene ismét az érdeklődés előterébe kerüljön. A Buena Vista Social Club törte meg a jeget 1999-ben, amikor is Wim Wenders filmrendező megismertette a világgal a szigetország kiemelkedő együttesét és annak legendás vezetőjét, Compay Segundót. Aztán 2004-ben elkészítette a Música Cubana – The Sons of Buena Vista című filmjét, amely már a fiak és unokák generációját mutatta be.
Ebben szerepelt Pedro Lugo „El Nene” Martínez is, aki a MOMkult-ban nemrég rendezett koncertjén hetedmagával szórakoztatta a közönséget. A korábbi nagy generáció olyan sztárjai, mint Omara Portuondo, vagy Ibrahim Ferrer időközben szólókarriert építettek fel, „El Nene” mindkettőjükkel turnézott is. A kubai zene „stafétáját” átvevő fiatal hangszeresek és énekesek közül megismerhettük már itthon a Juan de Marcos Gonzáles vezette Afro Cuban All Stars együttest, a Roberto Fonseca triót vagy az említett Arturo Sandoval trombitást is.
A jellegzetes sapkájáról ismert „El Nene” 2006-ban alapította az azóta is töretlen sikersorozattal büszkélkedő Son del Nene együttest, amelyben két akusztikus gitár, trombita, bőgő, konga és bongo hozza a zenét, míg a zenekarvezető énekel és ütőhangszereken játszik. A két gitáros és a bőgős remek vokálozással erősíti a produkciót.
„El Nene” természetesen nemcsak külsőségekben méltó utóda a nagy generációnak, hanem hitelesen és meggyőzően interpretálja a kubai zene stílusirányzatait a salsától a rumbáig, a csacsacsától a boleróig és a sonig. Ez utóbbi a szigetország keleti részén található hegyvidék, a Sierra Maestra zenei irányzata, az együttes nevében is felbukkan.
A zenekar az utóbbi két évben mintegy nyolcvan koncertet adott a világ minden részén. Nemrégiben készítette el Sonero de Corazón című albumát, amelynek számos dala elhangzott a MOM Kulturális Központban (Cosas de la Vida, Recuerdos, Congo Yambunda). Egymás után érkeztek a vérpezsdítő, olykor pedig melankolikus számok. Ezek közül kettőben minden szólista lehetőséget kapott, hogy felvillantsa virtuóz játékát.
A trombitás nemcsak kiváló hangszertudását mutatta be tűhangjaival, de a ritmushangszerek mestereként és táncos lábaival is a közönség kedvencévé vált. Ez csak fokozódott, amikor vagy tíz vállalkozó szellemű lányt és fiút invitált a színpadra, ahol igazi kubai buli alakult ki. Amikor pedig már mindenki azt hitte, hogy a fáradhatatlan zenészek véget vetnek a partinak, felhangzott az ikonikus kubai sztenderd, a Guantanamera, aminek a refrénjét az egész terem együtt énekelte. A szünet nélküli kétórányi tömény latin fieszta elfeledtette velünk az idő múlását.

Márton Attila