Hofhauser építőmester és Kék Golyó utcai otthona

Hofhauser Elek 1845. július 14-én született Budán, Hofhauser Antal polgári kőfaragó mester és Rössler Terézia tizenkettedik gyermekeként. A német iparoscsalád a Vízivárosban lakott, a folyton bővített és ma is meglévő Donáti utca 34. számú házban nevelték tíz fiukat és négy lányukat. Elek két bátyjához hasonlóan építőmester lett, és ugyanezt a mesterséget folytatta unokaöccse is. Hofhauser Antal építette a többi között a Budai Polgári Lövész Társaság Marczibányi téri székházát.

Hofhauser Elek Wurm Matildot (1853–1917) vette feleségül, tizenöt gyermekük született, azonban csak nyolc érte meg a felnőttkort. A két legkisebb leány már saját családi házukban, a Kék Golyó utca 17. szám alatt született. A szabadon álló, historizáló stílusú, nagypolgári villát Hofhauser Elek tervezte és kivitelezte. Az 1890-ben elkészült épületet klinkertéglás burkolata, előreugró tetőzetének fafaragása, valamint a felső ablakok sorába illeszkedő falfülke allegorikus szobra díszítette, tette egyedivé az utcában.Hofhauser_epitomester1

A belső kialakítás viszont a puritán praktikusságot szolgálta: az alagsort kettéosztó bejárat és lépcsőház két oldalán a házmester szoba-konyhás lakása, egy másik, kétszobás lakás, a pince- és a kiszolgálóhelyiségek sorakoztak. A földszinten hat egymásba nyíló szoba, fürdőszoba, konyha, éléskamra, cselédszoba, a kertre néző homlokzaton nagy kerti veranda volt.

Hofhauser Elek, miután megözvegyült, és gyermekei megházasodtak, 1922-ben eladta otthonát, és a Fővárosi Közmunkák Tanácsánál szolgálatot teljesítő miniszteri osztálytanácsos, építészmérnök fiához, az ifjú Elekhez költözött, a Páfrány út 13. alatti házba. Alig egy évvel később, 1923. április 8-án érte a halál. Csupán az Egri Népújság és az Építő Ipar – Építő Művészet emlékezett meg róla, igen röviden: Hofhauser Elek, a jeles építőmester, aki Budapesten a házak százait építette, 78 éves korában elhunyt.”

A Kék Golyó utcai villa új tulajdonosai, György Lajos, a Magyar–Olasz Bank Részvénytársaság igazgatója és felesége, Szepessi Mária a verandából télikertet, az egyik szobából ruhatárat alakítottak ki, a kerti traktuson pedig alagsori kijáratot, valamint függőfolyosós magasföldszinti hátsó bejáratot létesítettek. A házaspár egészen az államosításig lakta a kisebb háborús sérüléseket szenvedő épületet, amiből utána hatlakásos, tanácsi kezelésű „bérház” lett. Később huszonkét (!) szedett-vedett garázst és egy barakkszerű raktárépületet toldottak hozzá.Hofhauser_epitomester2

Az állam és az egyházak közötti megállapodás értelmében 1994-ben a Magyarországi Evangélikus Egyház kapta meg az időközben műemlékké nyilvánított Kék Golyó utcai ház, a hozzá tartozó kert és a mellette lévő keskeny telek tulajdonjogát egy Márvány utcai ingatlanért cserébe. A bérlők azonban nem akartak kiköltözni. A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület, az Északi Egyházkerület, a Budai Egyházmegye és a XII. kerületi önkormányzat összefogásával is csak évek múlva sikerült más helyen otthont biztosítani a rossz állagú ház lakóinak, hogy legalább a barakképületet és a garázsokat le lehessen bontatni.

Az egyesített telek- és ingatlanegyüttest az 1953-ban létrejött Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség vehette birtokba, amely addig negyven éven át egy Tartsay Vilmos utcai épület szobáiban tartotta istentiszteleti és közösségi összejöveteleit. Jalsoviczky Béla gépészmérnök, gyülekezeti gondnok vezetésével megalakult a templomépítési alapítvány. A tervezésre Benczúr László Ybl-díjas építészmérnököt, az Északi Evangélikus Egyházkerület tiszteletbeli felügyelőjét kérték fel, az alapkövet D. Szebik Imre evangélikus püspök tette le 1998. november 21-én.

A telek sajátosságaiból adódóan a templom alapterületét erősen korlátozta az elfogadott beépíthetőség: „Építészeti kihívást egyértelműen az új templomépület elhelyezése és a műemlékházhoz való csatlakozás adott. […] A nyolcvanas évektől életvédelmi állvánnyal is körülvett, több mint 100 éves műemlékház felújítása és átalakítása sem engedte a rutin megoldásokat. A műemléki kutatás eredményeképpen a Hofhauser Elek által tervezett és épített lakóház külsejét eredeti formájában kellett rekonstruálni […] A belső funkció természetesen a megfogalmazott igények szerint módosult, melyhez – élve a lehetőséggel – beépítettük a nagy méretű tetőteret. Az új épületrészek a régi fedett-üvegezett verandánál csatlakoznak a meglévő házhoz. […] A csatlakozási vonalon alakítottuk ki a lelkészi hivatalt, a gyülekezeti termet és azok előcsarnokát. A templomtest ezután következik” – írta Benczúr László az Építészfórumban.

A kívül-belül vörös dísztéglával burkolt ház kevesebb, mint másfél év alatt készült el. A templomszentelést 2001. április 7-én tartották. Az épületegyüttes középület kategóriában elnyerte az Építőipari Nívódíjat.

Verrasztó Gábor