Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Fúziós jazz a negyedik dimenzióban

A világhírű brit gitáros, John McLaughlin 1969-ben költözött Amerikába, miután meghívást kapott Miles Davistől. A nagy jazzguru Bitches Brew című híres-neves albumát az első igazi jazzrocklemezként tartja számon a zenetörténet, és ezen a huszonéves gitáros is közreműködhetett. Játszott továbbá Tony Williams Lifetime-jában, emellett Jimi Hendrixszel, Jaco Pastoriusszal és Carlos Santanával is.

A Mahavishnu Orchestrával és a Shaktival aztán a jazzrockfúzió kulcsfigurájává vált McLaughlin, akinek minden megmozdulását óriási figyelem kíséri mind a mai napig itthon és külföldön egyaránt. Szenzációs együttesei sorából is kiemelkedett a triója Al Di Meolával és Paco de Lucíával.

4th Dimension, azaz Negyedik dimenzió elnevezésű kvartettjét 2007-ben alapította, amellyel két éve a Müpában, most pedig a MOM Sportban lépett fel, változatlan felállásban. A négy muzsikus négy kontinensről érkezett: az évtizedek alatt amerikaivá váló zenekarvezető mellett az angol Gary Husband billentyűs bűvölte a szintetizátorokat, és olykor dobolt is, a kameruni származású Étienne M’Bappe játszott basszusgitáron, míg az indiai Ranjit Barot dobolt és énekelt.

Rég nem látott hosszú sor kígyózott bebocsátásra várva az utcán a rendezvénycsarnok előtt, odabent pedig hatalmas ováció fogadta a zenészeket. A veretes életmű gyöngyszemei hangoztak el, több saját kompozícióval. Egymás után következtek a Mahavishnu idejéből származó, a korai jazzrockkorszakot idéző szerzemények, amelyek modern hangzásban elementáris erővel szóltak.Fuzios_jazz

Természetesen a Shakti és McLaughlin triójának emblematikus darabjaiból is kaptunk ízelítőt (Hijacked, You Know You Know, Peace Piece stb.). Volt zenei főhajtás Ravi Shankar tablaművésze, Alla Rakha és egy másik akusztikus tisztelgés Miles Davis emlékére. A spiritualitásra oly’ nyitott gitáros, talán a húsvétra tekintettel, eljátszotta Pharoah Sanders The Creator Has a Master Plan című kompozícióját, a Teremtő dicséretére. Ebben mind a négyen énekeltek.

Emlékezetesek voltak McLaughlin „kiállásai”, amikor is virtuóz szólókat adott elő pusztán dobkísérettel. Már a koncert előtt feltűnt, hogy két hatalmas dobfelszerelés áll a színpadon. Menet közben aztán kétszer is tanúi lehettünk a remek dobos és a teljes értékű szólókat produkáló billentyűs frenetikus dobpárbajának. Utóbbi fő „feladata”, persze, a nagyzenekari hangzást adó szintetizátor és az akusztikus zongorát idéző billentyűs instrumentum mesteri kezelése volt. Szólni kell az öthúros basszusgitáron fekete selyemkesztyűben játszó M’Bappéról is, aki mindvégig megbízható alapot szolgáltatott a két dallamhangszernek.

Jó hír minden jazzbarátnak, hogy a rendező GetCloser jóvoltából májusban egy másik gitárfenomén, Al Di Meola lesz a Hegyvidék vendége. Ő a MOM Kulturális Központban lép színpadra, és ad minden bizonnyal hasonlóan feledhetetlen koncertet.

Márton Attila