„Aki énekel, kétszeresen imádkozik”

„Tizenöt éve, amikor elkezdtük ezt a mozgalmat, nem gondoltuk, hogy ilyen sokáig és ilyen jó éveket tudunk elérni. A 2019-es év a változások éve volt, mert visszakerült a csángó oktatás a kezünkbe, és a magyar állam vállalta a vele járó költségeket. Ám a keresztszülő-mozgalom már régóta nem a pénzről szól, hanem arról a kapocsról, amelyet biztosítani tudunk az anyaország és Csángóföld között. Ez a legfontosabb, ezért csináljuk. Mi a szeretetet arra használtuk, hogy felépítettük a hidat Magyarország és a moldvai csángók között, az egyesületünket támogatók segítségével” – nyitotta meg a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány karácsonyi ünnepségét Toroczkay Katalin alelnök, a továbbtanulókat támogató csoport vezetője, gajdári falugazda.

Az ünnepségen elsőként egy csángó fiatalokból álló kórus énekelt, akik Moldvából (a többi között Kóstelekről, Klézsáról, Frumoszáról, Pusztináról, Külsőrekecsinből) mentek továbbtanulni csíkszeredai magyar gimnáziumokba. A diákokat kísérő tanárok közül többen Moldvában kezdtek el tanítani magyar kisiskolásokat, és nekik is köszönhető, hogy a gyerekek közül sokan tovább tudták folytatni tanulmányaikat csíkszeredai magyar középiskolákban.

A mostanihoz hasonló karácsonyi koncert öt évvel ezelőtt volt először. Akkor gondolkodtak el azon az egyesület tagjai, hogy mit tudnának adni azoknak a határon túli és magyarországi közösségeknek, amelyek befogadták őket, és támogatják a moldvai magyarokért tett céljaikat. Eszükbe jutott a karácsonyi éneklés, hiszen a csángó népdaloknak igen gazdag a tárháza, karácsonyiból is. Azt a mondást pedig sokan ismerik, hogy „aki énekel, kétszeresen imádkozik”.

Első évben a Karitásznak énekeltek hálából a diákok, majd két csíkszeredai fellépés következett, tavaly pedig a csíksomlyói kegytemplomban örvendeztették meg a híveket karácsonyi köszöntőjükkel. Az idei, magyarországi fellépésre éjfélkor indult Csíkszeredából a 18 fős kórus és a két furulyásból álló „zenekar”, hogy hosszú buszozás után először a Hegyvidéken, majd este egy másik koncerten kívánjanak mindenkinek boldog ünnepeket.

„Az ünnep és az ünnepi étkezés egybetartozik” – kezdte felvezetésként Pákozdi Judit, az egyesület tiszteletbeli elnöke, a Csángó galuska – Moldvai magyar étkezési hagyományok és receptek című könyv egyik szerzője, aki Nyisztor Tinka etnográfussal közösen gyűjtötte össze azokat a legjellemzőbb csángó kulináris ismereteket, amik talán veszendőbe mentek volna. A könyv akkora siker lett, hogy mostanra már a negyedik kiadásnál tart.

Ahogy Pákozdi Judit elmondta: míg az anyaországban minden ünnepnek megvan a maga külön ételsora, a csángóknál egyetlen olyan étel van, amit minden jeles alkalomra megfőznek. Esküvőre, keresztelőre, halotti torra, családi összejövetelre és ünnepnapokra mindig egyvalami kerül terítékre: a csángó galuska. A töltött káposztához sok mindenben hasonlító fogás kezdetben hústalan volt, de ahogy jobbra fordult a csángó magyarok sorsa, hús is került bele.

Azt, hogy hogyan készül a csángók ünnepi eledele egy a világhálón is megtekinthető kisfilmből tudtuk meg Nyisztor Tinkától. Az összetevők így néznek ki: friss káposzta, savanyú káposzta, füstölt szalonna, vörös- és lilahagyma, zöld, sárga és piros csiperus (azaz paprika) vegyesen, murok (azaz sárgarépa), paszternák vagy petrezselyemgyökér, zeller, padladzsika (azaz paradicsom), darált sertés- és marhahús, kukoricadara, rizskása, zsiradék (olaj vagy zsír). Fűszerekből is bőven kerül bele: zöld újhagyma- vagy póréhagymaszár, petrezselyem, kapor, csombor (azaz borsikafű), bors, pirospaprika, só, delikát, szegfűbors vagy szerecsendió. A „beburkoló” többféle friss, zsenge levél is lehet: szőlőlevél, céklalapi (a takarmányrépa levele), karósbab levele, tormalevél, hársfalevél, martilapu levele. Ezeket általában nyár elején teszik el, és sóban tartósítják.

Mivel egy „szerény” temetésen is pár száz ember jelenhet meg, de akár kétezer is, az asszonyok kalákában, többtucatnyian készítik el a nagy mennyiségű csángó galuskát, mert különösen a hozzávalók apróra vágása igencsak időigényes. Igaz, a főzés is az, több órán át kell lassú tűzön (általában bográcsban) végezni.

„Mi nem tudunk olyan szépen énekelni, mint az előttünk fellépők, mert kevés időnk volt a vizsgaidőszak kellős közepén gyakorolni, de fogadják szeretettel a műsorunkat!” – mentegetőzött rövid fellépésük előtt a Magyarországon tanuló csángó egyetemisták egyike. Földrajz, pénzügy, számvitel, sport és rekreációs szak, pszichológia, konzervatórium, főiskolai előkészítő – egyebek közt ezt tanulják a csíkszeredai magyar középiskolákból érkező, felsőfokú tanulmányaikat Magyarországon végző fiatalok.

Azt, hogy tanulmányaik végén visszatérnek-e Csángóföldre, még kevesen tudják biztosan. Kivéve a Szegeden sport és rekreációs szakra járó Köve Emmát, aki idővel szeretne hazamenni. A 22 éves kósteleki lány öt testvérből a legidősebb, és mindennap beszélget a családjával az interneten. Még nem tudja, hogy az „elméletibb” egészségfejlesztést vagy a „gyakorlatiasabb” rekreációt választja hivatásául, de azt igen, hogy a mesterképzés után német és angol nyelvet akar tanulni Nyugat-Európában. Úgy érzi, ahogy eddig nem sikerült, ezután sem szippantja őt magába egyetlen nagyváros sem.

„Az én szülőhelyemen, Kósteleken minden egészen más, mint a nagyvárosokban. A tavasz is sokkal szebb, a természet közelsége is felemelő, az ünnepeink pedig valahogy bensőségesebbek, mint amilyennek itt látom. Nehezen tudom elképzelni, hogy a jövőbeli karácsonyaimat ne úgy éljem meg, ahogyan az Kósteleken szokás” – mondta.

Az ünnepség zárásaként aztán jött a kóstoló a csángó galuskából, amely valóban olyan finom és tartalmas, mint amilyennek a kisfilm alapján ígérkezett.

V. K.