Funk, soul és fúziós jazz komoly mondanivalóval

Ben Williams, a világhírű bőgős-basszusgitáros-zeneszerző a GetCloser rendezőiroda meghívására óriási sikerrel lépett fel a Hegyvidéken 2017 nyarán. Akkor a Coming of Age című albumot mutatta be kvartett felállásban, a zenészek között a fúvós hangszerek mesterével, Marcus Stricklanddel, aki azóta is meghatározó szerepet játszik a formációban.

Felfokozott várakozással tekintettünk a mostani újabb koncert elé, annál is inkább, mert Ben Williams – ezúttal egy kvintett élén – legfrissebb lemezét népszerűsíti európai koncertkörútján. A komoly mondanivalóval rendelkező The Sound Effect projekt az amerikai feketéknek a 60-as években elsősorban az amerikai Délen kibontakozó polgárjogi mozgalmának állít emléket. Erre utal az album címéül választott, akkoriban rendkívül népszerű jelszó is, az I Am A Man, azaz: Ember vagyok.

Ben Williams 1982-ben született az amerikai fővárosban, ahol a fekete lakosság mindig is viszonylag integrált körülmények között élhetett. Nem véletlen, hogy a fiatal Benny éppen az ugyancsak washingtoni nagy jazzikonról, Duke Ellingtonról elnevezett művészeti iskolában kezdte ismerkedését a zene világával, és a világhírű New York-i Juilliard konzervatóriumban szerezte diplomáját.

2009-ben megnyerte a Thelonious Monk Nemzetközi Jazzbőgőversenyt, és a díj lemezszerződéssel is járt a Concord kiadóval, ahol aztán 2001-ben elkészítette debütáló lemezét (State Of Art). Saját, olykor négy-, máskor öttagú együttese mellett már évek óta a jazzvilág vezető egyéniségeinek meghívását élvezi. Impozáns referencialistáján olyan nevek szerepelnek, mint George Benson, Wynton Marsalis, Chaka Khan, Dee Dee Bridgewater, Benny Golson, Terence Blachard, Roy Hargrove vagy Pat Metheny, akinek Unity Bandjével óriási sikereket ért el, akár a koncertkörutakat, akár a lemezeket tekintjük. 2014-ben például 30 országban 160 koncertet adtak. A bőgősök között első helyezést nyert el a legfontosabb amerikai jazzmagazin, a Downbeat kritikusainak szavazásán.

Mindezek az eredmények levették a bizonyítási kényszer terhét a fiatal muzsikus válláról, így legújabb projektjéhez teljes felszabadultsággal készíthette el a zenei anyag megkomponálását, és állíthatta össze hozzá ütőképes csapatát. Néhány korábbi szerzeménye (Forecast, Lost & Found) mellett a MOM Kulturális Központban új lemezének olyan darabjai kerültek sorra, mint a címadó I Am a Man, vagy az If You Hear Me.

Közismert Ben Williams elkötelezettsége az afroamerikai kulturális tradíciók és a polgárjogi mozgalmak iránt, de például Voice of Freedom című dala a dél-afrikai Nelson Mandela tiszteletére született. Elhangzott a csodaszép, méltóságteljes ballada, a The Death of Emmett Till is, amelyet az 1955-ben Mississippi államban meglincselt 14 éves fiú emlékére írt Bob Dylan, aki maga is a polgárjogi mozgalom elkötelezett híve. Ennek előadását Marcus Strickland szaxofonos és David Rosenthal gitáros párhuzamos szólója tette feledhetetlenné.

A kvintett minden tagja mestere a hangszerének. A fúvósok megszólaltatója, Marcus Strickland a rendkívül ritkán használt, különleges tónusú basszusklarinét mellett tenor- és szopránszaxofonon is játszott. Julius Rodriguez billentyűs akusztikus zongorát és Fender Rhodest is bűvölt, David Rosenthal pedig gyönyörű gitársoundjával és nem kevésbé szép játékával nyűgözte le a közönséget. Justin Brown egyesítette a mai kortárs jazzben megszokott magas fokú dobművészetet a rockra jellemző lüktető, lehengerlő ritmussal és erős hangzással. A zenekarvezető főleg bőgőzött; egy számot szólóban adott elő, amelynek csak a befejező részében kísérte őt Brown.

A ráadásra igazi meglepetést tartogatott az ötös: egy nyolc-tíz éves fiú a részére készített kisebb méretű basszusgitáron frenetikus kíséretet adott a zenekarnak. Az ifjú titán, Hodek Áron a felvidéki Révkomáromból érkezett, ő a ma már a világelsők között nyilvántartott dobos, Hodek Dávid öccse. Dávid is „csodagyerekként” indult több mint húsz éve Sárik Péter és Tóth Viktor zenekaraiban. Áron hatalmas sikert aratott Los Angelesben, onnan datálódik ismeretsége az amerikai zenészekkel. Az utánpótlás tehát biztosítottnak látszik.

Márton Attila