Közelebb hozni egymáshoz az előadókat és a közönséget

Kleb Attila az MTI fotóriportereként kezdte pályáját 1986-ban. Fiatal munkatársként őt küldték a nálunk fellépő rock- és jazzelőadók koncertjeire, ami jó iskolának bizonyult számára. Megismerte ezt a világot, gyűjtötte a lemezeket, sőt évekig egy hanglemezbolt tulajdonosa is volt.

Aztán a GetCloser produkciós iroda megalapítása után, 2014-től belevágott a rendezvényszervezésbe, és ami igazi kihívást jelentett, igyekezett fellendíteni a budai oldal zenei életét is. Persze, a GetCloser által szervezett koncerteknek a főváros más helyszínei is otthont biztosítottak, a Papp László Sportarénától a Budapest Music Centerig, a RAM Colosseumtól az Opus Jazz Clubig. Visszatérve a Hegyvidékre: ma már komoly hagyománya van az évenként itt megrendezett GetCloser Jazzfestnek, amely jövőre kisebb jubileumot ünnepel, ötödik alkalommal hozza el a jazz legnagyobbjait.

– Mit jelent a GetCloser elnevezés, és miért épp ezt választotta? – kérdeztem Kleb Attilát.

– Azt fejezi ki, hogy célunk az előadóművészek és a közönség közelebb hozása egymáshoz. Ez a műfaj igényli a zenészek és a hallgatóság szorosabb kapcsolatát, bizonyos mértékű együttműködését. Az utóbbi időszakban azt tapasztaltuk, hogy az az élénk koncertélet, ami a nyolcvanas évek végét, a kilencvenes évek elejét jellemezte, nagyon visszaesett. Akkoriban még tízezrek mentek el a Sportcsarnokba, a Kisstadionba Pat Metheny, Santana kedvéért, bensőséges kapcsolat alakult ki a művészek és a rajongók között. Emellett a közönséget ahhoz szoktatták, hogy csak a jól bevált stílusokat és előadókat értékelje, holott a jövő ifjú zenészsztárjai már itt kopogtatnak az ajtón. Vasvári Pál basszusgitáros barátom mesélte, hogy a világhírű jazz-zenész, Joe Zawinul hívta fel a figyelmét Omar Sosa kubai zongoristára. Nos, ő már négyszer volt a vendégünk különféle formációkban, és mindannyiszor frenetikus sikert aratott.

– Mi köti önt a Hegyvidékhez?

– A Szent János Kórházban születtem 1965-ben, és a Királyhágó utcában, majd a Kissvábhegyen nőttem fel. A Németvölgyi úti „Mackós” iskolába jártam, a nagyobb iskolai ünnepségek a MOM Művelődési Központban voltak. Mindig imádtam a Hegyvidéket, és ez így van ma is. Tevékenységünkben támogat az önkormányzat és a MOMkult vezetősége is. Örömmel tölt el, hogy a Hegyvidék ismét rákerült a főváros kulturális térképére.

– Honnan ered a fotózás és a jazz iránti szenvedélyes érdeklődése?

– A fotózást gyerekkoromban kezdtem, amikor édesapámtól kaptam egy kis gépet, és megtanultam a szakma minden csínját-bínját. Később magam hívtam elő a filmeket, és én is nagyítottam. Zenész ugyan nem volt a családban, de szüleim olyannyira szeretik a zenét, hogy hetvenötön és nyolcvanon túl sem hiányoznak az általunk rendezett koncertekről. Az MTI kulturális rovatánál az én feladatom volt, hogy fotókat készítsek a nagyhírű jazz- és rockikonok előadásain. Felejthetetlen például, hogy másfél éven belül kétszer is jelen lehettem Miles Davis koncertjein, sőt a második alkalommal a plakáton már az én Davis-fotóm szerepelt. Módomban állt az itt készített fotókkal megajándékozni a nagy jazzgurut, aki dedikálta is a képeket, sőt egy kis rajzát is nekem adta. Az ilyen élmények nagyban hozzjárultak ahhoz az ambíciómhoz, hogy én is koncertszervező legyek. 2014 óta rendezek jazzkoncerteket a MOMkult-ban, az első fellépőink között volt a Kenny Garrett Quartet és az Oregon is. A különböző szólókoncertek mellett 2016-ban elindult a tavaszi GetCloser fesztivál. Hagyománnyá vált, hogy a háromnapos koncertsorozat minden rendezvényén egy hazai és egy külföldi együttes lép fel. A magyar jazzelit képviselői mellett az eddigi négy alkalommal olyan kiváló zenészeket láthatott a nagyérdemű, mint Billy Cobham, Richard Bona, John Scofield, Erik Truffaz, Nicholas Payton, Lizz Wright, Patricia Barber vagy az említett Omar Sosa.

– Lehet-e már tudni valamit az ötödik GetCloser Jazzfestről?

– Jövő március első hetében ezúttal már öt napon át szól majd a jazz két helyszínen! Az első koncert az Opus Jazz Clubban, a további négy a MOMkult-ban lesz. Nagy szerepet szánunk a hazai jazz legjobbjainak, a külföldi résztvevők pedig természetesen a műfaj világsztárjai közül kerülnek ki. Gőzerővel folynak a tárgyalások, de pillanatnyilag még nem nevezhetek meg előadókat. Az is a terveink közt szerepel, hogy minden este legyen örömzene a közreműködő művészek részvételével.

– Azért már most ősszel sem maradunk zene nélkül…

– Valóban, nagyon gazdag kínálattal csábítjuk a közönséget. Szeptember és december közepe között hat világszínvonalú koncerttel jelentkezünk a MOM Kulturális Központban: négy énekesnő és két instrumentális formáció lép pódiumra. Gaby Moreno és Lizz Wright már voltak vendégeink, de bizonyosan most is telt házat vonzanak majd. Cristina Branco portugál fadoénekesnő ennek a különleges zenei irányzatnak a legfontosabb képviselője, és fellép a világhírű Davina is, Vagabonds nevű együttesével. A hangszeres jazzt az LBC Quintet, azaz a Dave Liebman, Randy Brecker, Marc Copland nevével fémjelzett formáció, valamint a Cross Currents Trio – Dave Holland, Zakir Hussein és Chris Potter – képviseli, amely a tradicionális indiai zene találkozása a jazzel.

– Másik nagy szerelmével, a fotózással kapcsolatban is vannak tervei?

– Mind a fesztiválokon, mind a szólókoncerteken már hihetetlen mennyiségű kép született, és az „akciófotók” mellett régi szenvedélyemet is sikerült megvalósítani: a portrékészítést. Mivel ezeket a világhírű zenészeket nem lehet stúdióba hívni, ezért a helyszínre kitelepített ministúdióban fotózom őket, így aztán csak néhány percig kell igénybe venni a türelmüket. Ők gyakran használják promóciós célokra is a villámportrékat. Az a tervem, hogy a jövő évi fesztivál idején bemutatom ezeket a közönségnek a Hegyvidék valamelyik kiállítótermében.

Márton Attila