Az éjszaka, amikor minden életre kelt

„Hány lépcsőt kell megtenni, hogy feljussunk az Erzsébet-kilátó tetejére?” A pontos választ megtudhatták mindazok, akik a Múzeumok Éjszakáján ellátogattak a Hegyvidék Galériába, a kérdés ugyanis az ottani kvízjáték egyik feladványa volt. Ám nem csak érdekes tények nyomába eredhettek a vendégek ezen a fülledt, nyári éjjelen.
Az idén tizenhetedik alkalommal megrendezett országos programsorozathoz közel tíz éve kapcsolódott a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény, ahogyan azt Földváry Gergely, a gyűjtemény szakmai felelőse, a múzeumi éjszaka fő szervezője elmondta. A múlt esztendőben a gyűjtemény új otthonában, a zugligeti Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont épületében volt a rendezvény, az idén viszont a szervezők úgy gondolták, egy könnyebben megközelíthető, központi helyet választanak.Így került a Királyhágó téri Hegyvidék Galéria falára – az éppen friss, Munkácsy-díjas alkotókat bemutató kiállítás festményei mellé – az a három helytörténeti tabló, amely a XII. kerület múltját idézi fel. Helyet kaptak a 20x20 centiméteres nagyságú óriáskockák is, amelyekből ugyancsak a Hegyvidékhez kapcsolódó hat történelmi esemény, helyszín fotója volt kirakható, és a különbségfelismerő játék képei, amiknek a bogarászásával a gyerekek mellett a felnőttek is szívesen elidőztek.
A legifjabbak körében rendkívül népszerű volt a mézeskalács-díszítés. A finom, egyszerű édességek ezúttal nem a hagyományos fehér mázat kapták a tetjükre, hanem számtalan színes cukordísz, golyó és egyéb forma tette egyedivé mindegyiket. A gyerekek kreativitását segítette, hogy a sütiket készítő Sütőné Tomka Krisztina szokatlan formájúakat is hozott, így bukkanhatott fel unikornis, pillangó vagy épp az Eiffel-torony is az asztalon… Azt, hogy a mézeskalácsnak nem csak a nagy ünnepeken van keletje, az asztal körüli zsúfoltság jelezte.Miközben a galéria egyik sarkában folyt a díszítés, a kiállítótér koncertteremmé változott, ahol szép számú közönség hallgatta a Bakos Bettika duó jazzelőadását. Az énekesnő-zeneszerzőt jól ismerhetik a kerületben élők, hiszen a Városháza téri rendezvényeken, a MOM Kulturális Központban és az idősek otthonában is fellépett már. (Legközelebb augusztus 30-án a Jókai Klubban láthatjuk őt a Bettika Quintet élén.)
Útravalóként Bakos Bettika a szívéhez legközelebb álló Csukás István-vers megzenésített változatával ajándékozta meg hallgatóságát. A klasszikus jazzdarabok után váratlan és ütős befejezés volt ez a mai magyar költemény „énekhangon”. „Annyiszor játszottam a boldogságot, most végre boldog lehetnék, nyugtalanul figyelem magamat, vajon mi hiányzik még…” – énekelte Bettika a sorokat. Mint a koncert után elmondta, ez a vers számára arról szól, hogy a boldogság választás, az élethez való hozzáállás kérdése is.
A koncert után mozivá alakult a Hegyvidék Galéria, és peregni kezdtek a Szabadság, szerelem című magyar film kockái. „Történelmi tárgyú filmet szerettünk volna vetíteni, hűen gyűjteményünk szellemiségéhez, mégis olyat, ami a fiataloknak és az idősebb korosztálynak is érdekes lehet – magyarázta Földváry Gergely. – Ezért választottuk az idén ezt a filmet: a magyar vízilabdázók története és a melbourne-i olimpia különleges közelségbe hozza a történelmi eseményeket.”
Országszerte és Budapesten is számos intézmény várta a látogatókat a Múzeumok Éjszakáján, és aki igazi „kultúréhséggel” vetette bele magát az események sodrába, a bőség zavarával küszködött, de élményekkel és új tudással térhetett haza. A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény vendégei is feltöltődve távoztak a Királyhágó térről, ráadásul egy elgondolkodtató és egyedülálló kiállítás élményeivel is gazdagodva, mert hát közben nem lehetett nem megtekinteni a Munkácsy-díjas művészek alkotásait.
S hogy minden szálat elvarrjunk: a cikkünk legelején feltett kérdésre a válasz 100 – vagyis száz lépcsőfok vezet fel a János-hegyi Erzsébet-kilátó tetejére.

F. Nagy Ágnes