Nívódíj a Lóvasútnak
Az eredeti karakterének és arculatának megfelelően, de a mai kor követelményei szerint újjáépített Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont kapta meg a 2018-as Építőipari Nívódíjat a műemlék-helyreállítás, építményrehabilitáció kategóriában. Az ezt megörökítő információs táblát ünnepélyes keretek között avatták fel a svájci villa típusú épület falán.
Imponáló az az építőipari, művészeti kultúra, amely megbecsüli és kiemeli az értékeit – fogalmazott az eseményen Pokorni Zoltán polgármester, majd kitért az épület hányattatott történetének legfontosabb epizódjaira. Miután az eredeti funkciója megszűnt, volt posta, távírda és bérház – legvégül pedig hajléktalantanya. A rendszerváltáskor az illetékes vagyonátadó bizottságtól kapta meg az önkormányzat a tulajdonjogot, egyszerűen azért, mert az állam minden olyan épület esetében így járt el, amelyikben lakások voltak. Egy idő után a bérlők elköltöztek, az ingatlan állapota pedig folyamatosan romlott. Mivel egy nagy trafó működött itt, amely meleget adott, gyorsan a hajléktalanok kedvelt búvóhelyévé vált, az állagromlás pedig folytatódott.
Időről időre felmerült valamilyen ötlet a hasznosítására. Demján Sándor kaszinót és gyémántkereskedést álmodott ide, ám a műemléki előírásokból adódó jelentős költségek miatt végül meggondolta magát. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktori iskolát és szellemi műhelyt hozott volna létre, a forráshiány azonban megtorpedózta ezt az elképzelést. Ahogyan az Ilcsi kozmetikumok örököse sem valósította meg a tervezett bemutatótermet.
Ekkor döntött úgy a Hegyvidéki Önkormányzat, hogy belevág a megvalósításba. „Sokáig tartott megteremteni az anyagi hátteret, ehhez kellett az EGT Alap és a kormány támogatása” – emlékeztetett Pokorni Zoltán, majd megemlítette, hogy maga az építkezés mintegy kétszáz napig tartott, a szükséges engedélyek megszerzése viszont ötször ennyi időt vett igénybe.
Jakab Péter, a generálkivitelező Archibona Kft. ügyvezetője eddigi legnagyobb feladatuknak nevezte az egykori lóvasút-végállomás felújítását. Ezért is tartja óriási elismerésnek a nívódíjat, amit az építőipar Oscar-díjának nevezett.
Mint mondta, rengeteg szakmai kihívással kellett szembenézniük: ilyen volt a fagyos időben elvégzett szerkezetépítés, vagy az, hogy a tetőt elemenként szedték szét, és a műemléki követelményeknek megfelelően újragyártották. Történt egy kisebb baleset is, az új kosaras autójukat az első napon munka közben megrongálta egy másik személyautó, a jármű pótlása komoly nehézséget jelentett. „A nívódíj összefogás eredménye – jelentette ki Jakab Péter. – Köszönet illeti az önkormányzat támogatását, a tervezők, az alvállalkozók és az ellenőrök munkáját.”
Az Építőipari Mesterdíj Alapítvány kuratóriumának képviseletében Tolnay Tibor, az Építőipari Nívódíj Bíráló Bizottság elnöke arról beszélt, hogy az értékelés folyamatában a teljes szakma képviselői részt vesznek, ezért óhatatlanul előfordulnak kisebb-nagyobb viták. Ezúttal azonban ilyesmi szinte egyáltalán nem volt, mindenki egyetértett abban, hogy egy kisméretű épületet ilyen színvonalon felújítani elismerésre méltó teljesítmény. Külön kiemelte, hogy a felújításban tevékeny részt vállalt Zoboki Gábor építész és irodája.
Váczi János alpolgármester elmondta, hogy a műemléki kötelezettségeket megismerve a piaci szereplők nem vállalták a fejlesztést, az önkormányzatnak azonban sikerült megvalósítania az elképzeléseit. Az épület rekordidő alatt készült el, méghozzá úgy, hogy a térszint alatt egy további szintet, valamint új szárnyat is kialakítottak a kivitelezők.
A beszédeket követően Bálint Péter, az Építőipari Nívódíj Bíráló Bizottság elnökhelyettese adta át a tanúsítványokat az építkezésben szerepet vállaló cégeknek, majd a táblaavatással zárult az ünnepség.
sm.