Csillagok között a Hegyvidéken
Miért repült az égbe Göncöl a szekerével? Valóban létezik olyan meteorit, amely néhány évvel ezelőtt az arany grammárának az ötven-hatvanszorosát érte? Milyen hősi halált halt lény mikroszkopikus mosolyát őrzi hazánk legrégebbi, egyben legnagyobb csillagvizsgálója? A Hullócsillagok éjszakáján ezekre a galaktikus kérdésekre is választ kaptunk.
Bár az augusztusi csillaghullás a legismertebb, az év hidegebb hónapjaiban is találkozhatunk az emberiséget ősidők óta érdeklő jelenséggel – derült ki a Svábhegyi Csillagvizsgáló interaktív előadásán, amelyen Szklenár Tamás csillagász tárta fel a világegyetem titkait. Bizonyos meteoritok elképesztően értékesek. A Szudán felett 2008. október 7-én felrobbanó 2008 TC3 jelű kisbolygó darabjai például az arany grammárának az ötven-hatvanszorosánál is többet értek.
„Ha meteoritot találunk, akkor zsebre tehetjük, és örülhetünk?” – kérdezte valaki a közönség soraiból. Szklenár Tamás erre reagálva elmondta, hogy bizonyos országokban – például Szlovákiában – a kozmikus törmelékek az állam tulajdonát képezik, így bűncselekménynek számít, ha valaki megtartja magának azokat. „Magyarországon nincs erre vonatkozó törvény, ám úgy gondolom, egy friss hullás közkincs, ezért egyértelműen a tudománynak kellene felajánlani” – vélekedett a csillagász. Mint hozzátette, bolygónk egyik legjobb meteorit-lelőhelye az Antarktisz.
Az előadás után különleges űrbéli kincseket vehettünk kézbe és vizsgálhattunk meg, köztük a Csátalján talált meteorit színpompás kristályokban gazdag vékony csiszolatát is. Az egyik mikroszkóp alól azonban egyértelműen egy e világi lény mosolygott ránk. „Ő egy hősi halált halt darázs” – magyarázta Szklenár Tamás, aki a Svábhegyi Csillagvizsgáló büszkeségét, az óriási, mintegy nyolctonnás távcsövet is bemutatta.
„Mindenkit érdekelnek a világegyetem, a bolygók és az égi jelenségek, ahogyan az is, hogy honnan jöttünk, merre tartunk – ezt próbáljuk meg átadni érthetően az érdeklődőknek” – mondta Rózsahegyi Márton, a Svábhegyi Csillagvizsgáló projektmenedzsere, akivel már az Anna-réten találkoztunk, ahol a kívánságokat teljesítő hullócsillagokat, valamint a meseszép csillaghalmazokat és ködöket vehettük távcsővégre.
Az augusztusi estét a lézerpálcás csillagképtúra tette még idillibbé: pokrócokra heveredve kémleltük az eget, miközben híres legendákat elevenítettünk fel. Hallhattunk Göncölről, aki a honfoglaló magyarság csillaghite szerint értett az állatok nyelvén, és az emberek közt járva mindenkit meggyógyított a szekerén vitt gyógyfüvekkel. Ám amikor eltörött a szekere rúdja, senki nem segített rajta, ezért mérgében a szekerével együtt az égbe repült. Van, aki szerint Göncöl az ég kapuőre, és csak ő engedhet bárkit az Öregisten elé. A híres csillagképről más népek úgy tartják, hogy az nem más, mint egy égi merőkanál.
Hasonló egyet nem értés van a Cassiopeia körül is, amely a görög mitológiában szereplő Kassziopeiáról kapta a nevét. A „W” vagy „M” formájú csillagképben a magyarok egy részeg embert látnak, míg mások magát Batmant.
Boussebaa Mimi