„Az irodalom eredetileg beszélgetőtárs”
A kultúra frissen tart – vallja Lackfi János József Attila-díjas költő, író, akit a Hegyvidék irodalomszerető közönsége személyesen ismerhet a MOM Kulturális Központ Lyukasóra Klubjából. A karantén idején – és a nagy érdeklődésre tekintettel a korlátozások enyhítése után is – az interneten szólította meg irodalmi élményre, szóra éhes közönségét: naponta kétszer fél órás karanténszínházzal.
– „Jó stresszoldó vagy.” „Úgy néz ki, te kellettél ahhoz, hogy visszatérjen bennem az irodalom, a költészet szeretete” – két internetes kommentet idéztem, ami a karanténszínházával kapcsolatban érkezett. Mit gondol, milyen szerepe lehet az irodalomnak a járvánnyal terhelt időben és általában? Lehet egyfajta terápia?
– Volt egy holland költő, aki megadta neten a telefonszámát arra az esetre, ha valakinek nincs kivel beszélgetnie a karanténidőszakban. Az irodalom eredetileg beszélgetőtárs. Elmondunk egymásnak kisebb-nagyobb részeket az életünkből, vagy mások életéből. Nagyon érdekes volt, hogy amikor a külvilágot úgy lehalkították, akár egy mobil csengőhangját, az irodalomé jobban hallatszott. Százhatvanöt karanténszínház-adást csináltam végig, napi kétszer jelentkeztem élőben a Facebook-oldalamon. Több ezren látták ezeket a videókat, több tízezer ember lapjára eljutottak. S miközben nem voltak fellépéseim – százötven körüli felolvasásom szokott lenni egy évben –, Delhitől Ljubljanáig, Sydneytől Katarig, Hejőkeresztúrtól Lübeckig, Udinétől Csíkszeredáig terjedő háló alakult ki. Verset, prózát hallgattak tőlem hagymapucolás, teregetés, HÉV-vezetés, nyomozás, kutyasétáltatás, babaaltatás közben rengetegen. Igazi közösség formálódott, szellemi köldökzsinórok feszültek határokon innen és túl. Engem is meglepett, hogy amit mondok, vagy olvasok, mennyire sokakban tartja a lelket.
– Sokak szerint jó oldala is volt a karanténnak, az író számára például az, hogy írhatott, a magánember pedig zavartalanul együtt lehetett a családjával. Önöknél hogyan alakult ez az időszak?
– Keringett egy karanténmém a neten: „Könnyű most annak, aki a saját feleségét szereti.” Poén, de keserves. A rosszul működő családok élete valóban pokollá válhatott a közelmúltban. Nekünk áldott időszak volt ez, rengeteg lelki élménnyel, mély messengeres beszélgetésekkel, itthoni időkkel, kerti munkával, barkácsolással. Mentem volna Jeruzsálembe zarándoklatra, ez elmaradt, helyette egy mély imában testben-lélekben ott voltam Jézus és tanítványai körében. Ha nem velem történik, nem hiszem el.
– Nagyon tetszenek a mostanában közölt parafrázisai. Legutóbb Radnóti Miklós Tétova ódájára, majd Nagy László Himnusz minden időben című versére írta meg a saját verzióját. Jó lenne ezeket a szövegeket kötetben is kézbe venni! Mit tudhatunk a megjelenésre váró könyveiről?
– Már kapható a Száll a kakukk a Fészre című humoros kötet, Balassi, Jézus és mások blogbejegyzéseivel – francia szimbolisták osztják meg nőiket és nemi bajaikat a neten, Petőfi befordul a konyhára, de metoo-ba ütközik, Ady héja-násszal próbálkozik a vonaton, Babits és József Attila rappes párbajt vív, Kölcsey Istent faggatja, aki helyrerakja őt, Pató Pál úr meg az ingatlanmaffiával húz ujjat. Őszre is várható egy könyv, távlatilag pedig Vörös István kollégámmal egy szerelmes versekből készült átiratgyűjteményen dolgozunk.
– Szinte hihetetlen, hogy fél év múlva a kerek születésnapját ünnepli! Ötven év, ötvenhét kötet, három koncert a 2021-es évben – ez a terv. A Hegyvidéken is fellép: „Ötvenkedjünk együtt a MOMkult-ban!” – így harangozzák be a műsorát. Mivel készül a jeles alkalomra?
– Három koncert lesz a MOM Kulturális Központban 2021 májusában. Lovasi András, Ferenczi György, a Kaláka, Tompos Kátya, Malek Andrea, Harcsa Veronika – néhány név a tervezett névsorból. És persze a kiadóval sem pihenünk, a Helikonnál várható jövő évre a Vízen járni tilos! című életregényem és az istenes szösszeneteket összegereblyéző #jóéjtpuszi-kötet.
Szepesi Dóra