A magyar vándor a legnehezebb

– Édesapád az Egyesült Államokból származik, édesanyád magyar, ami azért érdekes, mert mindkét ország tornásznemzetnek számít. Befolyásolta ez a döntésedet, amikor sportágat választottál?

– Nem igazán. Annyi történt, hogy kiskorom óta nagyon hajlékony vagyok. Úgy néztem a tévét, ahogy más akarva sem tudta volna – nekem viszont ez a testtartás volt kényelmes. A lábam a fenekem alá húztam, és a hátamon feküdtem. Anyukám hatévesen levitt a közeli TF-re, hogy megnézzük, ehhez az adottsághoz milyen sportág a legalkalmasabb. Így találtunk rá a tornára. Bementünk egy próbaedzésre, ami nagyon megtetszett.

– Talaj, gyűrű, korlát, lólengés, ugrás és nyújtó – ezek a szertorna gyakorlatai. Melyik a kedvenced, és melyik számodra a legnehezebb?

– A kedvencem a talaj, mert abban olyan elemek vannak, amiket szeretek: szaltókat, flicket, csavarokat kell ugrani, egymás után akár négyet-ötöt. A legnehezebb talán a ló, azt sajnos elég későn kezdtük el tanulni, azokat az elemeket meglehetősen nehéz megcsinálni. Ilyen a magyar vándor, aminél előfordulhat, hogy megrúgjuk a kápát, és az nem éppen kellemes.

– Amikor tornát nézek, mindig attól tartok, hogy valaki leesik, megüti magát, mondjuk, ugrás közben, vagy a nyújtón. Benned nincs ilyenfajta félelem?

– Az ugrástól sosem féltem, a nyújtónál viszont nagyon magasan van az ember. Néha félek, hogy szaltónál lerúgom a nyújtót, vagy beakad a lábam. Egy kis hátrány, hogy a TF-en egyik szernél sincs szivacsgödör, így az edzőre és rám is nagy felelősség hárul, hogy biztonságosan meg tudjam csinálni a gyakorlatot. Próbálok arra koncentrálni, hogy minél messzebb ugorjak. Egy-egy gyakorlatsort előbb bekötéssel gyakorolunk, és amikor már biztonságosan megy, akkor próbálkozunk kötés nélkül. Szivacsgödörben biztosan jobban menne, de azért az esést meg kell tanulni. Szerintem a szüleim jobban aggódnak, mint én, mert kívülről egy-egy esés sokkal rosszabbul néz ki, mint a valóságban.

– Általában minden sportolónak vannak példaképei, akikhez hasonlítani szeretne. Veled is így van ez?

– Az egyik kedvencem Epke Zonderland. Láttam egy versenygyakorlatát, amikor felugrás után a nyújtón nem tudott két kézzel visszafogni, és egykezes nagy körrel korrigált, nem esett le. De Berki Krisztián nevét is nagyon sokszor hallottam kisebb koromban.

– Azt szokták mondani, hogy ez egy elegáns, kecses és férfias sport is egyben. Osztod ezt a véleményt?

– Igen. Ez egy olyan sportág, aminek nincs párja. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi mást csinálhatnék, ha már nem tornázom, de a tornához hasonlót nem tudnék találni. Van benne erőelem, rugalmasság és bátorság szükséges hozzá, amihez, ha gyerekkorod óta csinálod, alapjában véve hozzászoksz. Más sportágakban vagy az erőn, vagy az ügyességen van a hangsúly, itt mindenen egyszerre. Erősen kell koncentrálni egy gyakorlatnál, nemcsak egy, hanem több szeren. Nagy fegyelmet igényel a torna.

– Nagyszerű alakformáló is, de milyen előnyei vannak még?

– Az ember nagyon „laza” marad. Néha már most is arra gondolok, ha majd egyszer nem tornázom, milyen jó lesz visszanézni a régi gyakorlataimat. Aki felnőttkorában kezdi el, soha nem tud megtanulni olyat, ami nekem már megy. Nálam mindennapos, hogy kézen járok a lakásban, vagy ha meglátok egy trambulint, akkor azonnal szaltózok egyet.

– Kicsit beszéljünk az eredményeidről is, hiszen mégiscsak versenysportról van szó!

– Sajnos ebben a korosztályban a TF-en már nincs csapatunk, mert egy idő után mindenki abbahagyja, ahogy nehezednek a feladatok, vagy hiányzik a kitartásuk. Hét éve tornázom, 2019-ben az országos diákolimpián, a szabadon választott kategóriában az első helyen végeztem, amiért megkaptam a „Magyarország jó tanulója, jó sportolója” díjat.

– Mennyi lemondással jár a sportolói élet?

– Szinte semmivel. Hazajövök az iskolából, tanulok, aztán megyek edzésre. Általában este hét óra körül érek megint haza. Mivel ebben nőttem fel, nem igazán hiányzik más. Jó a csapat, szeretem a csapattársaimat és az edzőket. Néha elfáradok, és nem mindig van kedvem tanulni, de mivel rossz jegyet sem szeretnék kapni, ezért gyakran későn fekszem le. Torna nélkül nem igazán tudnám elképzelni az életemet. Azt is nehezen viseltem, hogy áprilistól júniusig nem volt csoportos foglalkozás. Ezért magánúton szerveztük meg heti két alkalommal a gyakorlást, hogy formában tartsuk magunkat, valamint hetente kétszer barátokhoz jártunk kerti edzésre.

– Jön a karácsony, hogyan ünnepeltek?

– Ebben az évben itthon leszünk anyukám családjával. Minden páratlan évben Amerikában ünnepeljük a karácsonyt apukám családjával, ahol huszonhárman vagyunk összesen. Míg itthon 24-én, addig ott 25-én van a nagyobb ünnep, és a nagyszülők mindig szerveznek olyan programokat, amibe mindenkit bevonnak. Együtt megyünk mindenhová, voltunk már indoor skydivingon, hőlégballon-utazáson, szóval, izgalmasan telnek azok a napok.

-os