A Beethoven-szobor előtti pad már foglalt!
Annyira más volt az idei tanév vége, hogy egy olyan jeles ünnep, mint a pedagógusnap, szinte észrevétlenül tel el a Solti György Zeneiskolában is. Dióssy Krisztina igazgató ugyan köszöntötte kollégáit a közösségi oldalon létrehozott tanári csoportban, de mint beszélgetésünkben elmondta, az idén az anyák napja és a gyereknap joggal „beelőzött”.
– A gyerekek megfeledkeztek a pedagógusnapról?
– Nem, ők sohasem! Több kolléga mesélte, hogy növendékei meglepetésként megtanultak egy-egy zenedarabot, elküldték pedagógusnapra, hozzáírva, hogy „nagyon szeretlek, XY tanár néni”. Ezer növendékből mindig akad több, akinek eszébe jut az ilyen kedves figyelmesség, és ez persze nagyon jólesik nekünk.
– Ez a tanév sok tekintetben más volt, mint bármelyik korábbi. Talán ez is közrejátszott abban, hogy most kicsit kopottabb lett az ünnep fénye.
– Az elmúlt három hónap mindenkinek nagyon kemény volt. Ezt nem panaszként mondom, egyszerűen magyarázat sok mindenre. Különös módon amennyire távol voltunk fizikailag, annyira meg is találtuk és sokat segítettük egymást. Az utolsó online értekezleten arról beszélgettünk, hogy mit tudunk megtartani a jövőben mindabból, amit a rendkívüli helyzetből, a hagyományostól eltérő tanítási módból tanultunk. Nálunk nagyon fontos a személyes kontaktus, hiszen mi érzelmi intelligenciát is fejlesztünk. Technikailag is meghatározó: például amikor együtt vagyunk a növendékkel, azonnal tudunk neki szólni, ha épp nem jól fogja a hangszerét; vagy ha ne adj’ isten, baleset éri, meg tudjuk mutatni, hogyan lehet egy kézzel is zongorázni addig, amíg a másik gipszben van – ez online kicsit körülményes. Ami viszont a virtuális kapcsolatot illeti, megvan abban is a közelség lehetősége. Most, a harmadik hónap végére már eltűntek a hétvégék, az ünnepek. A növendékeknek természetessé vált, hogy akár éjjel, akár hétvégén vagy húsvétkor is jelentkezzenek, kérdezzenek, megmutassák, hol tartanak.
– A járványhelyzet miatt nem is tartottak pedagógusnapi megemlékezést?
– Van a közösségi oldalon egy hatvanfős csoportunk a munkatársak számára. Pedagógusnap reggelén itt köszöntöttem őket, így egy kicsit mi is ünnepeltünk.
– A tanév végén hogyan köszönnek el a gyerekektől? Láttam, hogy a közösségi oldalon megosztott egy hangulatos, kedves kisfilmet, ami a növendékeknek szól.
– Bolyky Zoltánnal készítettük a filmet, ezzel akartuk felidézni egy kicsit a közös élményeket. A kollégákkal úgy egyeztünk meg, hogy mindenki maga dönti el, hogyan osztja ki a bizonyítványokat. Az idősebbek ezt – érthető módon – inkább szeptemberre halasztják, a többiek azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy még a nyári szünet előtt elbúcsúzzanak a növendékektől. Feltétlenül szabadtéri programként tervezzük a bizonyítványok kiosztását, már csak a helyszínekben kell dűlőre jutni. Az iskola előtti parkban ugyanis a Beethoven-szobor előtti pad már többszörösen foglalt, mindenki ott szeretne ünnepelni. Akárhogy is, megtaláljuk majd a módját annak, hogy meghitten, méltóképpen zárjuk le ezt a tanévet. Mindenképpen találkozni fogunk, alig várjuk már. Ölelés és puszi most biztosan nem lesz, de azért a kellő óvatosság mellett biztosan nagyon örülünk majd egymásnak.
AI.