Karanténban született művekből készül kiállítás a Galéria 12-ben
„Hiszem, hogy a kultúrát nem zárhatjuk karanténba, az így is tud »szárnyalni«, és eljut közönségéhez” – fogalmazott legutóbbi beszélgetésünkkor Borza Teréz porcelánszobrász-művész, a Galéria 12 Egyesület elnöke. Most arról kérdeztük, hogyan élte meg a karantént magánemberként és művészként.
– Mi volt az első reakciója, amikor beütött a „víruskrach”?
– Az, hogy semmiképpen sem szabad kétségbeesnünk. Azt kaptuk, amit a felgyorsult világ megérdemelt, de ha figyelünk egymásra, és betartjuk az óvintézkedéseket, szép lassan helyreáll minden. Arra már a múltkor kitértem, hogy az egyesületünkből többünknek eszébe jutott a digitális kiállítás lehetősége; eleve annyira rá vagyunk utalva a számítógépre, hogy az átállás nem jelentett nagy gondot. Szamos Iván grafikusművész tagunk ért is hozzá, hogy feltegye ezt a honlapunkra.
– A hegyvidéki képzőművészek tárlatainak személyes látogatása egyelőre nem lehetséges, ennek ellenére továbbra is törődnek tagjaik alkotásainak bemutatásával. Hogyan alakult át ez a tevékenység?
– Természetesen a személyes találkozások, a borozások és a közösségi rendezvények, a megnyitók nagyon hiányoznak mindenkinek. A betervezett programjaink továbbra is felkerülnek a honlapunkra, most lesz éppen Kapolyi Márta textilművész önálló tárlata, május 25-től.
– Valamennyi kiállításuk megnyitóját családias hangulat jellemzi. Hogyan tudják ezt megőrizni, hogy nem találkozhat személyesen a Galéria 12 Egyesület tagsága?
– Állandó telefon- és e-mail-váltásokkal „életben tartjuk” magunkat. Senkit nem akarunk magára hagyni, ötletekkel próbáljuk felrázni az alkotókedvet.
– Változott-e a kényszerű helyzetben az ön napirendje, alkotókedve?
– Védett korban vagyunk a férjemmel, ezért elvonultunk vidékre, önkéntes „karanténba” már március közepén, amikor még lehetett. Ott volt a legjobban biztosított számomra a tavaszi, nyugalmas feltöltődés, hiszen nekem – mint a tavasz szülöttének – mindig a természet ébredése, újjászületése az ihlető, inspirációgyűjtő időszakom. Ezt bizonyították az önálló kiállításaim témái és kiindulópontjai is. Most aztán igazán zavartalanul figyelhettem a rügyfakadást, a kibontakozást, a virágzást, a szél és a felhők párbeszédét, a madarak énekét, a vizek fodrozódását, a megcsillanó fényeket hajnalban, vagy naplementében. Mindennap a falu végére kirándultunk, ügyeltünk a test és lélek épségére. A kis szőlőnk naponta adott egy kis tavaszi munkát. Kenyér és bor – az lesz.
– Több kiállításon láttuk már különlegesen finom, törékeny porcelánszobrait. Tudom, hogy más anyaggal is dolgozik – gondolok itt például az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójára készített soproni emlékművére –, de érdekelne: miért vonzódik elsősorban a porcelánhoz?
– Pontosan az előbb említettek miatt választottam az érzékeny porcelánanyagot, amellyel az ihletett gondolataimat át tudom ültetni a nézők és a magam számára. Alkotásaimban mindig nagy szerepet játszott a fény, ami átvilágította azokat, és kifejezte a mondanivalómat tárgyiasult formában. A porcelánanyag finomsága, égetés után elért transzparenciája volt erre a legalkalmasabb. Sajnos ez az anyag köztérre nagyon érzékeny, ezért is kezdtem el egy szinte teljesen ellentétes anyaghoz, a kőhöz, a márványhoz nyúlni, mert jöttek az ötletek és pályázatok más témában is. Természetesen nagy gépek és szakemberek segítségével tudtam megvalósítani immár három tervemet is. A negyedik éppen most van születőben, amelynek a felállítását rajtam kívül álló okok miatt sajnos későbbre kellett halasztani.
– A Húsvét fényei című első digitális kiállításhoz ön választotta ki a nagyhétre vonatkozó gondolatokat, hogy ezzel is egy komplex művészeti élményt nyújthassanak. Jól érzem, hogy bensőséges viszonyban van a többi művészettel, például az irodalommal is?
– Az irodalom és a zene egész életemben jelen volt, olyannyira, hogy régebben az önálló kiállításaim alatt Debussy, Ravel zenéje szólt, mint impresszionista leírózenék, összhangban a porcelánjaimmal. Legutóbbi katalógusomba pedig a témához illő verseket és bibliai idézeteket választottam. Szeretem a verseket, főleg megkeresni a közös mondanivalót az alkotásaim és a költemények között. Emlékszem, iskoláskoromban többször szavaltam ünnepségeken, versenyeken. Olyankor képzeletemben mindig előjött képileg is a versek tartalma. Arany János Toldija például szinte filmszerűen lepergett előttem, ezáltal könnyebben is tudtam memorizálni. Valójában ez is a vizuális gondolkodásmódhoz tartozik. Ezért lenne nagyon fontos, hogy a gyerekek többet olvassanak, mert az fejleszti a képzeletüket, a kreativitásukat.
– Egyesületük honlapján újabb digitális kiállítás látható, ezúttal Tóth József Füles fotóművésztől, Útirajzok Pikantériából címmel, amelyhez ifjúkori karikatúráiból válogatott. Egy nemzetközi, pikáns témájú karikatúrapályázaton nyert díjat, a tárlat anyagát ezekből a zsengéiből válogatta. Rajzaihoz Szamos Iván készített nem kevésbé szórakoztató animációkat. Milyen újabb bemutatókat várhatunk a közeljövőben?
– Mindenekelőtt a művészek készültek Trianon századik évfordulójára, ezt június 4-re feltesszük a honlapunkra digitális formában. Június 22-re tervezzük a nagy, közös nyári kiállításunkat, a címe: Karanténban született. Ez bizonyíthatja, hogy szinte mindenki nyugodtan és zavartalanul alkothatott, remélve, hogy addigra összejöhetünk személyesen is. Szerintem a kényszernyugalom egyáltalán nem volt halott idő az alkotóművészek számára, sőt, sokaknak kifejezetten eredményes időszak. Lehet, hogy a világnak is jobbat tenne, ha egy kicsit lelassulna, és észrevenné az Isten adta szépet is, ami naponta előttünk van, csak nincs időnk a megállásra, a szemlélődésre és a befogadásra.
Szepesi Dóra
Ajánlott linkek: www.galeria12.hu, http://galeria12.hu/toth-jozsef-fules/