Ne csak ezen a napon ünnepeljük az ápolókat!
Dr. Folyovich András PhD, osztályvezető főorvos
ÉKC Új Szent János Kórház és Szakrendelő, Neurológiai Osztály – Stroke Centrum
Az ápolók napján általában mindig Florence Nightingale-t (1820–1910) szokták emlegetni, jogosan. Csodálatos tettei mellett számtalan örök érvényű gondolatát lehet idézni. Hozzám különösen az alábbi áll közel: „A kiképzés meg kell hogy tanítsa az ápolónőt kötelességeire, vagyis arra, hogy tudjon pontosan megfigyelni, pontosan cselekedni és pontos jelentéseket tenni olyan hatalmas dolgok körül, mint élet és halál. A kiképzés nem teszi őt az orvosi fölöttesek és rendelkezések rabszolgájává, hanem hűséges végrehajtójává.” Napjainkban különösen aktuális egy másik mozzanat háborús tevékenységével kapcsolatban: a tisztaság biztosítása és a megfelelő ellátás megszervezése, az „ellátási standardok” létrehozása nagyságrenddel (42%-ról 2%-ra!) csökkentette a halálozási arányt.
De ne feledjük, ahogy mindenben, úgy e téren is sokat adtunk mi, magyarok a világnak! Kossuth Zsuzsanna, Meszlény Rudolfné (1817–1854) nemcsak az ország főápolónője volt, de hősiessége – ugyanúgy, mint hányatott sorsa – a magyarság lenyomata.
Talán nem véletlen, hogy az ápolók példaképei háborúkban emelkedtek ki mások közül. A mindennapok hőseiként viszont keveset gondolunk rájuk, hasonlóan az egészségügy többi résztvevőjére. 2020 azért is példa lehet a jövőre vonatkozóan, mert most is háborúban állunk. Nem más országgal, hanem egy ismeretlen, sötét ellenséggel, a koronavírussal. De a frontvonalban most is ott van orvos, nővér, kéz a kézben. Adjunk hálát az Úrnak, hogy reményeink szerint Magyarországon közel sem vesztünk el közülük annyit, mint Olaszországban. Legyen ennek az évnek hosszú távú üzenete: a járvány elmúltával is emlékezzen az ország az egészségügy minden résztvevőjére; ne csak ezen a napon, de mindig ünnepeljük az ápolókat.
Dr. Istráb Tünde osztályvezető főorvos
ÉKC Új Szent János Kórház és Szakrendelő, Krónikus Belgyógyászati Osztály
Egységben az erő! Egy csapat vagyunk, legyen az ápoló, gyógytornász, dietetikus, orvos. Egymás nélkül nem érhetők el a kitűzött célok, csak a teammunka hozhatja meg a sikert: betegeink gyógyulását, sikeres gyógyítását. Jó egészséget és kitartást kívánok mindenkinek, aki ezt az embert próbáló hivatást választotta!
Dr. Kőnig Róbert gyermeksebész és gyermektraumatológus
ÉKC Új Szent János Kórház és Szakrendelő
Egyszer azt találtam mondani, illetve írni: „Aki elég időt tölt el az egészségügyben, annak nagyon hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a gyógyítás motorjai és oszlopai a nővérek, ápolók, műtősnők, műtősfiúk.” Ezen az igazságon túlmenően tanítók is ők! Tőlük lehet megtanulni szakmánk legfontosabb hozzávalóját: az empátiát. Isten éltesse Önöket! Köszönjük szépen!
Dr. Madarasi Anna PhD, osztályvezető főorvos
Gyermekellátásért felelős orvosigazgató-helyettes
ÉKC Új Szent János Kórház és Szakrendelő
Több mint negyven éve dolgozom gyermekosztályon, de a legfontosabb dolgokat pályakezdőként az osztályon lévő ápolónőktől tanultam. Azt hiszem, mindenkinek van egy „Kati nénije”, aki több évtizedes tapasztalatával segít a kezdő orvosoknak eligazodni az akkor átláthatatlannak tűnő ismeretanyagban. Az én Kati nénim tanította meg, hogyan fogjam meg az újszülöttet, hogyan kell vért venni, infúziót bekötni. Ismerte a babák minden rezzenését, már akkor szólt, hogy figyeljek nagyon, mert „valahogy nem tetszik” a baba, amikor „orvosilag” még semmi eltérést nem lehetett látni. De azt is tudta, hogy mik az osztályvezető főorvos elvárásai, mikor maradjak csendben, és mikor mehetek bele valamilyen vitába. Az a jó, hogy ez nem változott. Mosolyogva nézem, amikor egy-egy rezidens csüng a tapasztalt szakdolgozón, akit látszólag leterhel ez a sok kezdetben kissé ügyetlen kezdő orvos, de a lelke mélyén büszke arra, hogy átadhatja a tudását. Olyan tudást, amit tankönyvekből, protokollokból, előadásokból soha nem lehet megszerezni.