Dr. Madarasi Anna kapta a Semmelweis-gyűrűt
Huszonötödik alkalommal szavazott a Szent János Kórház főorvosi kara az intézmény által alapított Semmelweis-gyűrű adományozásáról. A díjat minden évben az orvoskollégák titkos szavazatai alapján ítélik oda a kiemelt teljesítményt nyújtó főorvosnak. Az idén dr. Madarasi Anna kapta a gyűrűt. A Szent János Kórház Gyermek-, Koraszülött és Csecsemőosztályát vezető főorvossal beszélgettünk.
– Idestova negyvenkét éve dolgozik gyermekorvosként. Miért épp ezt a hivatást választotta?
– Egyetemi tanulmányaim során láttam meg a szakma szépségét. Sokan azt gondolják, nehezebb gyermekeket gyógyítani, mint felnőtteket. Én nem így látom. A csecsemők esetében a diagnózis felállításához sokszor elég, ha néhány percig csak figyeljük őket, a nagyobb gyerekeknél pedig kiemelt szerepe van a kommunikációnak – mindent megértenek, ha elmondjuk, mi miért történik.
– 2007-ig a Budai Gyermekkórház orvos-igazgatója volt, 2008-ban azonban az intézményt egyesítették a Szent János Kórházzal. Hogyan élte meg ezt a változást?
– Az elején sokként ért minket az egyesülés, hiszen az addig megszokott, mondhatni, családias környezetből egy nagy „gépezet” részei lettünk. Ambivalens érzéseink voltak, hiszen tudtuk, hogy szakmailag elfogadható és logikus döntés született. A fogadtatásunk nagyon jó volt. Az első közös főorvosi értekezletünkre mindenkinek egy dióhéjból készült hajót adtunk ajándékba, amelyet dr. Donauer Nándor neuropszichológus kollégánk készített. Ezzel jeleztük, hogy fontos számunkra a közös munka, egy hajóban evezünk. Akkoriban Kázmér Tibor volt a főigazgató. Hálásak vagyunk az ő fogadtatásáért is: nem nyűgnek tartotta a jövetelünket, nyitott volt a szakmai programunkra.
– Ennek köszönhetően jöttek létre az új szakmai programok is?
– Megvalósítottuk a gyermekalváslabort, az enurézisprogramot, a koraszülött-ellátást, -gondozást, új szemléletet vezettünk be az epilepsziás gyermekek komplex ellátásában. Sok más mellett büszkék vagyunk a gyermek-diabéteszcentrum létrehozására, a pumpacentrumra és arra is, hogy neuropátia-szűrőcentrum lettünk. A pszichiátriai és a gyermekrehabilitációs osztályaink, magas szakmai színvonalon, speciális, országos feladatot látnak el. A legfontosabb célkitűzésünk megvalósult: a gyermekellátás összes területén – az aktív fekvőbetegosztályok, rehabilitációs osztályok, járóbeteg-szakrendelések vezetői, dolgozói egymás munkáját segítve – funkcionálisan, centrumként dolgozunk.
– A beszélgetésünk elején említette, hogy nehéz időszak volt, amikor a két kórház egyesült, hiszen egyik napról a másikra egy „gépezet” része lett. 2010-ben mégis élt a lehetőséggel, és megpályázta a Szent János Kórház gyermekosztályának osztályvezetői pozícióját. Nem tartott attól, hogy minden korábbinál nagyobb felelősséget kell vállalnia?
– Szerencsésnek érzem magam, hiszen olyan szakemberekkel vagyok körülvéve, akik maximális biztonságot nyújtanak. A nálam tanultabb kollégák nem tülekedtek a lehetőségért, én adtam be a pályázatot. Ők szakmai, tudományos téren tudták folytatni a tevékenységüket, míg én kissé szétforgácsolódtam a napi munkában, de nem bántam meg. Örülök, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek.
– Az idén ön vehette át a Szent János Kórház Semmelweis-gyűrűjét. Milyen érzés tudni azt, hogy kollégái nagy tisztelettel vannak a munkája iránt?
– Nagyon meglepődtem! Fantasztikus, hogy egy független, sokszereplős főorvosi kar évente kiemel valakit maga közül. Egy évben egyszer megállunk, figyelünk egymásra, végiggondoljuk, kinek a munkáját, személyiségét érezzük közel magunkhoz. Köszönöm!
– Vannak még megvalósításra váró tervei?
– A legfontosabb célom, hogy létrehozzuk a Budai Gyermekegészségügyi Központot. A folyamat már elindult, de a pandémia közbeszólt. Biztos vagyok benne, hogy az álmunk megvalósul, hiszen a kórház menedzsmentje maximálisan támogatja a projektet. A rezidensek képzésére továbbra is nagy hangsúlyt szeretnénk helyezni: a szülők legféltettebb kincsüket, a gyermeküket bízzák ránk, a rezidenseknek érezniük kell azt, hogy a világ legszebb szakmáját választották.
B. M.