Díszpolgár lett Rófusz Ferenc Oscar-díjas rajzfilmrendező
Magyarországon dolgozó alkotóként először kapott Oscar-díjat Rófusz Ferenc rajzfilmrendező, akit A légy című animációs rövidfilmjéért jutalmaztak aranyszobrocskával 1981-ben. A művész, aki most már a Hegyvidék Díszpolgára címet is büszkén viselheti, ezer szállal kötődik a XII. kerülethez: itt nőtt fel, és egy hosszabb kanadai kitérőt követően ide tért vissza közel húsz évvel ezelőtt.
„Amikor 1975-ben rajzolóként a Pannónia Filmstúdióba kerültem, már néhány éve ott volt, sőt épp akkor fejezte be legelső önálló filmjét, a Nepp József forgatókönyvéből rendezett egyperces szkeccsfilmet, a Kő című opust, és mint a legtöbben, ő is tévésorozatokban dolgozott, hol animátorként, hol meg rendezőként. Ha az ember megcsinált elég sok kötelezőt – a Gusztávokra, a Doktor Bubókra gondolok –, jöhetett egy újabb jutalomjáték” – beszélt a Rófusz Ferenccel együtt töltött pannóniás évekről Orosz István grafikus, rajzfilmrendező a MOM Kulturális Központban megtartott októberi díszpolgáravató ünnepségen.
Mint mondta, a világhírűvé váló újabb önálló Rófusz-műben, A légy munkálataiban is részt vett többekkel együtt, ami grafikai és filmes szempontból is bonyolult feladatot jelentett. „Szubjektív kamera, zsírkrétás rajzolás, fotószerű, naturális látvány. A Gusztávban egy rajz megvolt fél perc alatt, ebben fél óra is ráment egyre” – érzékeltette, mennyire más volt ez a rutinmunkákhoz képest. Kitért arra is, hogy A légy 1981-ben Oscar-díjat érdemelt, ám Rófusz Ferenc nem mehetett el a díjátadó gálára, „helyette egy minisztériumi apparatcsik sétált le a színpadról, hóna alatt az aranyszobrocskával”.
„A légy a mai nézőt is képes lenyűgözni. Torokszorító, ahogy a magányos villában menedéket kereső lény – már nem légy, mert hála a szubjektív kamerának, mi vagyunk ő – egyedül marad a végzetével, és a küzdelem kimenetele nem lehet kétséges” – folytatta Orosz István, majd A légy után készített két kiváló rövidfilmről, a Holtpontról és a Gravitációról is ejtett néhány szót. Előbbi, A légyhez hasonlóan, a szubjektív nézőpontot használta, egy kivégzésre ítélt ember utolsó perceit láttatva, míg a másik egy leeső alma képében a társadalomból való kiszakadást jelenítette meg maró iróniával.
„Hiába volt ez a nagyszerű hármas, ez az összesen tizenkét percnyi vetítőidőt sem kitöltő triptichon a nyolcvanas évek magyar kulturális életének egyik legerősebb mozzanata, sarokköve, mégis sejthető volt, hogy a jelképekkel operáló, kínosan áthallásos, rendszerkritikus világot nem tolerálja a Kádár-kori kultúrpolitika. Így is történt” – elevenítette fel a korabeli körülményeket a rendező. Felidézte, hogy Rófusz Ferenc ilyen helyzetben távozott az NSZK-ba, majd Kanadába a nyolcvanas évek közepén. Kint neves stúdióknak, reklámügynökségeknek dolgozott rendezőként, animátorként, grafikai tervezőként. Az ezredforduló táján kapcsolódott be újra a magyarországi filmes életbe.
Új önálló alkotások, mint a Ceasfire! (Tüzet szüntess!) és a Ticket mellett egy gyerekeknek szóló animációs filmsorozat, a Hoppi mesék révén is egyre intenzívebb kapcsolatot tart közönségével. Tavaly fejezte be Az utolsó vacsora című vegyes technikájú filmjét, amit több mint negyven éve, még külföldre távozása előtt tervezett megvalósítani. „Őszintén remélem, hogy több régi filmterv is előkerül, és újak is születnek a friss kerületi díszpolgár, Rófusz Ferenc műhelyében” – zárta beszédét Orosz István.
„Igenis lehet az ember próféta a saját hazájában!” – mondta a díszpolgári oklevél átadása alkalmából Pokorni Zoltán, aki szerint sokat adott hazánknak az első Magyarországon készült Oscar-díjas alkotás, és büszkék lehetünk arra, hogy Rófusz Ferenc a Hegyvidék díszpolgára lett. A polgármester szerint A légy című film egy fontos képességünkre irányította rá a figyelmet: arra, hogy mások helyébe tudjuk képzelni magunkat, nem csak a saját szemszögünkből vagyunk képesek szemlélni és értelmezni a világot.
„Bízom benne, hogy lesz még alkalmam meghálálni a díjat, megköszönhetem egy újabb filmmel” – mondta lapunknak az alkotó, miután átvette az önkormányzat kitüntetését. Szólt legújabb tervéről is: Hieronymus Bosch Gyönyörök kertje című festményének „megmozdításával” készítene egy tízperces filmet. Az utolsó vacsorához összeállt stábbal dolgozna ismét, köztük két fiával, akik 3D-s animátorként már a rajzfilmkészítés új útjait járják. Ők Kanadában élnek, a mai technikai eszközökkel azonban a hatezer kilométernyi távolság sem szabhat gátat a közös munkának.
z.
*
Rófusz Ferenc 1946-ban született Budapesten. A Mafilmnél kezdett dolgozni mint díszletfestő és trükkfilmrajzoló, 1968-ban csatlakozott a Pannónia Filmstúdióhoz. Közreműködött az 1973-ban bemutatott János vitéz elkészítésében, majd Jankovics Marcell mellett – aki 2008-ban kapta meg a Hegyvidék Díszpolgára címet –, társrendezőként, a Gusztáv sorozatot jegyezte. A Kő című első önálló animációs filmjét 1974-ben mutatták be. Ezután következett a háromperces A légy, amely 1981-ben Oscar-díjat kapott a legjobb animációs rövidfilm kategóriában. 1982-ben készült el a Holtpont című animációs filmje, két év múlva pedig a Gravitáció. 1984-ben az NSZK-ba költözött, négy évre rá Kanadába ment, ahol a Nelvana rajzfilmstúdióban helyezkedett el. Később saját stúdiót alapított Super Fly Films néven. Az ezredforduló óta ismét Magyarországon dolgozik. A legutóbbi, Az utolsó vacsora című alkotása tavaly a legjobb animációs film díját nyerte el az Argentínai Nemzetközi Keresztény Filmfesztiválon. A Budai Rajziskolában az intézmény felkérésére elindította az animációs képzést. 2010 óta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem címzetes egyetemi tanára. Az Oscar-díj mellett Kossuth-díjjal (2011) és a Nemzet Művésze kitüntetéssel (2018) is elismerték munkásságát.