Hallgassuk többet a viráglátogató rovarok döngicsélését!
A méhek és a zene kapcsolata sokkal összetettebb, mint elsőre gondolnánk. A megfelelően behangolt döngicsélés a rovarok egy részénél a táplálékszerzés feltétele. Ezek a hangok sok zeneszerzőt megihlettek, nem csak Rimszkij-Korszakov írt zeneművet a dongóról. A beporzók zeneiségéről és a „zenetörténet beporzóiról” is beszélgettünk kerületi szomszédunkkal, Vásárhelyi Tamás biológussal.
– Hogyan jutott eszébe, hogy tudós emberként a méhek és a zene témakörébe ássa bele magát?
– A kettő összekapcsolásának ötlete a kerületben született néhány évvel ezelőtt – de talán kezdjük kicsit régebbről! Fiatal emberként elfogadtam egy visszautasíthatatlan álláslehetőséget a Magyar Természettudományi Múzeumban. Rovarokkal, azon belül is főleg poloskákkal foglalkozhattam, ami számomra csodálatos világ volt, ám hamar szembesültem azzal, hogy nem tudom „eladni” ezeket a rovarokat, különösen a poloskákat. A szűkebb családomon kívül mindenütt undort, félelmet és távolságtartást szült akár csak az említésük is. Évtizedek múltán tört meg a jég. A változást a beporzó rovarok és virágok együttes megközelítése jelentette, mert ilyen tálalásban széles rétegeket lehetett megszólítani.
– Milyen kézzelfogható eredményeket hozott ez a felismerés?
– Megkeresett 2017-ben egy tudománykommunikáció szakos hallgató, hogy beporzós kísérleteket szeretne végezni. Erre nem volt lehetőség a téli szemeszterben, ezért azt javasoltam, hogy a szakdolgozat keretében alapítsunk egy természetvédelmi jeles napot. Így született meg a „beporzók napja”, ami minden évben március 10-én van. Amikor Györfi Borbálával, az erdélyi hallgatóval támogatókat kezdtünk keresni, örömmel tapasztaltam, hogy mindenki nyitottan és lelkesen állt a témához. Pillanatok alatt sikerült megnyerni az akadémia kutatóitól kezdve szakpolitikusokat, tanárokat, környezetvédőket és magánszemélyeket is. Már az első évben a Kárpát-medence húsz településén több ezren vettek részt tematikus ismeretterjesztő rendezvényeken, aminek váratlan médiavisszhangja is lett.
– Töretlen a fejlődés azóta is?
– Azt lehet mondani, hogy igen! A Magyar Természettudományi Múzeumban családi napot szerveztünk, amire kiemelkedően sokan, nyolcszázan jöttek el. Az ismeretterjesztő foglalkozásokon, méhes és más játékokon kívül lehetőség volt méhecskeszállót készíteni és azt hazavinni. A kertben felavattunk egy „látvány-méhecskeszállót” – nyárra be is költöztek a vadméhek. A program lebonyolításában rengeteg lelkes önkéntes volt segítségünkre. Az idén felhívást intéztünk a múzeumokhoz, végül ötvenegy intézmény csatlakozott a kezdeményezéshez. Még a vírus előtti utolsó pillanatokban lezajlott sok rendezvény, ezek már különösebb szervezés nélkül is megjelentek a helyi és országos médiában. Az egyik kedvencem volt, például, az Aquincumi Múzeum ötlete. Ők a római kori Florália ünnepet élesztik fel minden évben, és elhatározták, hogy a virágok mellett a beporzókat is népszerűsítik. Már Wikipedia-szócikk is született a beporzók napjáról, ami azt gondolom, jelzi, hogy a valós után a virtuális világban is létjogosultságot szerzett magának.
– Kanyarodjunk vissza a zenéhez!
– Tavaly megalakult a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület Beporzók munkacsoportja azzal a céllal, hogy népszerűsítse és segítse az életünk és főleg táplálékaink szempontjából fontos rovarcsoportokat. Itt is felmerült az ötlet, hogy a zene összekötő kapocs lehet a rovarok és az emberek között. A karantén kényszerű heteiben olyan zenéket kezdtünk gyűjteni, amik a beporzókhoz köthetők, így ma már olyan trópusi beporzókról is vannak zenéink, mint a denevér, vagy a kolibri. Azt figyeltük meg, hogy a beporzó rovarok zümmögése és cikázó röpte valamiféle feszültséget gerjeszt, amit a zeneszerzők érzékelnek, és szívesen alkalmaznak zeneműveikben. Persze más hangja van egy komótos dongónak, egy barátságos hangszínen muzsikáló háziméhnek, egy lassú szárnycsapásokkal repülő poloskának vagy egy idegesítően visító szúnyognak. Az összegyűjtött zenéket a Hegyvidéki Zöld Iroda felkérése alapján, a Méhbarát Kerület Program keretében, egy Facebook-oldalon tártuk a nagyközönség elé.
– A rovarszárnyak hangja a repülés mellékterméke, vagy van más funkciója is?
– Biológusként nagyon érdekesnek találtam, hogy egyes rovarok a döngicsélésükkel jutnak élelemhez. Vannak virágok – például a paradicsomé –, amelyeknek a portokjai csak bizonyos rovarok számára nyílnak meg. A megfigyelések szerint ezeknek a rovaroknak a hangfrekvenciája pontosan olyan, hogy a portokokat felnyissa, így mindig friss táplálékot találnak ott, ahol egy másik viráglátogató néhány másodperccel korábban hoppon maradt. Ez az egymásra hangolódás jó a növénynek is, mert a kiválasztott rovarcsoport tagjai nagy valószínűséggel egy fajtársra szállnak majd tovább, és rögtön célba juttatják a küldeményt. Jó szívvel ajánlanám a kerületi lakosoknak, hogy ha tehetik, üljenek le egy virágágyás mellett, és hallgassák a rovarokat. Szerencsére a kerületben sok a viráglátogató rovar. Akár ősszel is már néhány perc alatt megtapasztalható, hogy a biodiverzitás nemcsak a színekre és a kinézetre vonatkoztatható, hanem a hangokra is.
– Végezetül ajánlana néhányat a legizgalmasabb beporzós zenékből?
– Természetesen! A méh-ember kapcsolatokra is utalva nagyszerű klipet készített valaki Mendelssohn The bees' wedding (A méhek esküvője) című rövid zongoradarabjára. A klasszikusok közül Schubertet is megihlették a méhek, sőt a hollywoodi szuperhősök közé is beférkőzött egy megporzó: az ŰrDongó című film fődala már a kortárs akciófilmek stílusában íródott. Petri Sihvola és R. Wiley Hadley kolibrikről – Hummingbird – szóló darabjai modern zenék. Sok mással együtt ezek is megtalálhatók a youtube-on, ahol akár még a szenderlepkék ihlette muzsikát is hallgathatunk! Johann Strauss minden szilveszterkor eljátszott Denevérje viszont egészen másról szól, mint a vaníliát is beporzó éjjeli emlősről.
B. I.
Összegyűjtött zenék: https://www.facebook.com/momkult/posts/3465254566836034