Szoborsorsok - A Fájdalmas Krisztus a Városmajorban

A Hegyvidéket gazdagítja Budapest egyik legrégebbi köztéri szobra, a Fájdalmas Krisztus – régebben: Ecce Homo –, amely már közel háromszáz éves. Mivel forgalmas helyen áll, bizonyára sokaknak feltűnt, hogy egy ideje hiányzik a helyéről. Habár az elmúlt száz esztendőben többször megrongálták, szerencsére most nem erről van szó, ellenkezőleg: a Magyar Képzőművészeti Egyetem restaurátor-műtermében várja, hogy szakértő kezek méltóképpen helyreállítsák.

Egyszerű, kifejezésével mégis megkapó szobor a fogaskerekű alsó végállomása mellett található Fájdalmas Krisztus. Felállításáról egy bizonyos Rothe Mária 1725-ben kelt végrendeletében gondoskodott – olvasható Miller Historiographia Ecclesianum Budensi című megsárgult levelű kéziratában. A Budai Napló 1920 májusában így fogalmaz: „A vit dolorum (Fájdalmak férfia) szobrát is alighanem az itt eltemetett kivégzettek emlékére emeltette a szerencsétlenek iránt is krisztusi szeretettel eltelt gyengéd női szív.”
A korabeli feljegyzések Ecce Homónak („Íme, az ember”) nevezték a művet, arra utalva, hogy a hagyomány szerint a 18. században és a 19. század közepéig itt volt a vesztőhely. A halálba indulóknak szólt a talapzaton Jeremiás siralma német és magyar nyelven, amely azonban ma már nem látható: „Oh, ti mindnyájan, akik átmentek az úton, figyelmezzetek és lássátok, ha vagyon-e fájdalom, mint az én fájdalmam.”
Dr. Radó Dezső írja, hogy „körülbelül a mai fogaskerekű és a villamos végállomás közötti területen négy akácfa között állt valamikor a budai akasztófa”, amelynek helyét kereszt jelölte. Ez azért is érdekes, mert régebbi térképek és fényképek tanúsága szerint a szobrot is négy akácfa vette körül, keresztet azonban nem találunk ezen a területen. A város határában 1725-ben 19 kőkereszt és 4 szobor, illetőleg szoboroszlop állt. A 18. század folyamán a szobrok (Szent Ferenc, Nepomuki Szent János, Szent Flórián, Szent Sebestyén, Szent Lipót, Ecce homo) száma jelentős mértékben szaporodott, jó néhány közülük még ma is köztéren található, a Fájdalmas Krisztushoz hasonlóan.A_Fajdalmas_Krisztus_a_Varosmajorban4A műalkotás a Városmajor névadója az annak parkká építése előtti időből, a környéket ugyanis Ecce Homo-rétnek nevezték. Akkor még sem villamos, sem fogaskerekű nem járt erre. A szobor eredeti helyét a maitól némileg eltérő helyre teszi a hagyomány, ugyanis az említett budai vesztőhely és rét nagyjából a mai Városmajori Gimnázium területét foglalta el. Talán a Daun-féle majort körülvevő réten állt, majd később került ide, a fogaskerekű végállomásához. Eredetileg itt akarták kivégezni Martinovics Ignácot és társait 1795-ben, de végül – a nagyobb hatás elérése érdekében – a mai Vérmezőn hajtották végre a halálos ítéletet.
A régi barokk homokkő szobor a fejét tenyerébe hajtó Krisztus ülőalakját ábrázolja, töviskoszorúval, vörös palásttal a vállán, nádszállal a kezében. A szobrot általában fájdalmas Krisztusként említik, ami ikonográfiailag azt jelenti, hogy a keresztre feszítés előtt, megostorozása és a katonák általi gúnykirállyá tétele után ábrázolja őt. A barokkban igen elterjedt búsuló Krisztusként is ismert ábrázolásmód valószínűleg német területen alakult ki, így nem meglepő, hogy az akkoriban nagyrészt svábok által lakott budai területen is találkozunk ezzel. Kezében eredetileg fémből, valószínűleg kovácsoltvasból készült nádszál volt.
1905-ben több újság is beszámol egy tervről, például a Pesti Napló így ír: „A városházán azt eszelték ki, hogy a Városmajor északi részén, az uj Szent János-kórház szomszédságában, az Ecce homo réten szemétégető telepet létesítenek.” Szerencsére az ötlet nem valósult meg, de 1905-ben kovácsoltvas rács került a szobor köré, talán épp azért, hogy megvédje azt.A_Fajdalmas_Krisztus_a_Varosmajorban1Az idők során többször lefestették és átmázolták. Dr. Massány Tibor 1912-es művében megemlékezik egy vörösre festett „Ecce Homo” szoborról, ami a fogaskerekű töltése mellett áll – bizonyára ugyanarról a műalkotásról van szó.
A műemlék állapota egyre jobban romlott, ezt bizonyítja az is, hogy 1924-ben a Magyar újság gyűjtést szervezett a felújítására: „A Katolikus Népszövetség budavári csoportja szépen sikerült ünnepélyt rendezett a Szent János-kórház melletti Ecce Homo-szobor javára a Ferenc József-főgimnázium dísztermében.” Ha meg is történt a felújítása, Lieber alpolgármester 1933-ban a budapesti szoborjegyzékekben már úgy fogalmaz, hogy „sajnos, állapota ma már igen kevéssé kielégítő”.
Azóta még inkább tönkrement a szobor. Ráadásul egy minden bizonnyal jó szándékú ismeretlen ecsetet ragadott, és tetőtől talpig, sőt a talapzatának az aljáig gondosan befestette. A botcsinálta művész munkájának eredménye rendkívül siralmas lett.
Az 1980–90-es években többször is megrongálták a Fájdalmas Krisztust, 1994-ben, mindenszentek napja előtt szó szerint „lefejezték”, és a fejét támasztó jobb kezét is letörték. Ezt követően, 1995-ben Plánka Zsuzsa restaurálta, ám azóta eltelt több mint két évtized, és újra szükségessé váltak a komolyabb javítási munkák.A_Fajdalmas_Krisztus_a_Varosmajorban2A Pestbuda című portálról tudjuk, hogy a szobor jelenleg átfogó vizsgálat és restaurálás alatt áll a Magyar Képzőművészeti Egyetem műtermében, ahol Gheorghita Borbála végzős hallgató foglalkozik vele. Már a 2018. szeptember 19-i elszállítása igen komoly feladatot jelentett, nagy nehézségek árán, darus kocsival lehetett elmozdítani a közel háromszáz éves alkotást. A sikeres művelet után azonnal megkezdődhettek a vizsgálatok. Az állapotfelméréskor készült röntgenfelvételen jól látható az 1995-ben kiegészített nyak és felkar csapolásának és belső vázának szerkezete.
Fény derült a szobor – egyébként több forrásban szereplő – egykori festésének fennmaradt nyomaira is, amik alapján az egymásra rakódó rétegek elemzése után digitálisan rekonstruálhatók lesznek az egykori színek. A festékrétegek többsége töredékes, azonban védett helyekről, aláfordulásokból sikerült pár olyan mintát venni, amiből különböző korszakokat lehet behatárolni. Volt minta, amin tizennégy-tizenöt festékréteg észlelhető. Egyedül a köpenyen sikerült olyat találni, amin elkülöníthetők az egyes korszakok.A_Fajdalmas_Krisztus_a_Varosmajorban3A szobor állapotára nézve kedvezőtlen, hogy eredeti helyén – a mögötte húzódó töltés és a burjánzó növényzet következtében – aránylag nagy felszálló nedvességnek van kitéve, ami nem kedvez egy ennyire régi mű anyagának. A visszahelyezéséig a szakemberek keresik e probléma megoldását.
A posztamensen még nagyobb károk mutatkoztak, mint az alakon, több helyen rétegesen levált a kőanyag, amit feltehetően fagykár okozott. A posztamensben korábban elhelyezett kovácsoltvas csapok korróziója feszültséget okozott a kőben, és ez további repedésekhez vezetett.
A restaurálás 2019 júniusában ér véget, a helyreállítás menete később diplomaelőadás formájában megtekinthető lesz. Amint befejeződik a felújítás, ismét láthatjuk a Fájdalmas Krisztust, amely nemcsak a Hegyvidék, de egész Budapest egyik egyedülálló értéke.

Földváry Gergely