Változó világ fotókon

Hagyományos novemberi fotókiállításuk megnyitójára gyűltek össze a Galéria 12 Egyesület művészei a Galéria 12 Kávézó és Borbárban. A Változó világ című válogatás munkái újfent az alkotói sokszínűségről meséltek.

Széchenyi Zsigmondot, a híres Afrika-kutatót és szenvedélyes vadászt idézte fel köszöntőjében a Galéria 12 új tárlatának megnyitóján Kovács Lajos önkormányzati képviselő, akinek több szempontból is tetszik a kiállítás címe: Változó világ. Széchenyi alapvetően a puska embere volt, de a 60-as években, az utolsó szafarija után úgy érezte, szögre kell azt akasztania. Azzal ugyanis csak megöljük az emlékeket, aztán valamiféle fura, torz másukat kitömve felhelyezzük a falra.
Ezzel szemben a fotózás teljesen új világot nyit, hiszen benne a művészet és az emlékek megörökítése nyilvánul meg, miközben tiszteletben tartjuk az élőlényt, a flórát, a faunát. „Változó világunkban a fotó olyan biztos pont lehet, ami egyrészről megörökít, de hozzáértő kezekben sok érzést, gazdagító személyes élményt fejezhet ki” – ajánlotta Kovács Lajos az érdeklődők figyelmébe a kiállítást.Valtozo_vilag_fotokon1Szakolczay Lajos művészeti író bevezetőjében a válogatás paradox címére mutatott rá, amely egyszerűségében is izgató, mert megkérdőjelezhetetlen igazságot állít. Izgalmas, a fotóművészek számára mindenképpen ezer témát adó korszakban érdemes egy pillanatra elcsendesedni – fogalmazott, és utalt arra, hogy hiába lát többet, élesebben az objektív, a fotómasinát kezelő szem a döntő. A térlátás akár csak dokumentumszerűen rögzítő, akár drámai, vagy humorral vegyített kalandja, amely ritkán épül a véletlenre, inkább jól meggondolt, megannyi töprengés révén kialakult, képzeletben megszerkesztett tudatosságról árulkodik. Szinte mindegy, mi a téma – portré, utazás, városkép, táj, emberi kapcsolatok, természet –, ha az alkotó az általa kiválasztott mikrovilágba bele tudja látni egy nagy egész, az univerzum eszenciáját, nyert ügye van.Valtozo_vilag_fotokon2A történelmet, társadalmat és nem kevésbé az önmagát kifigurázás szempontjából Tóth József Füles viszi a prímet. Kesernyésen groteszk gesztusa a hétköznapi egyszerűséget hősi pózba emeli, ugyanakkor azzal, hogy a magasban lévő Hét vezér-szoborcsoport előtt (Hősök tere) hét piros láthatósági mellénybe öltözött munkás takarítja a havat, a régmúltat meghatározó szín veszélyeire is figyelmeztet. Másik munkáján – Mégiscsak több van nekem egy kerékkel – a kisgyerek és a mai önportréval megemelt felnőtt ugyanazon a háromkerekű biciklin ül.
„Tóth filozofikus röheje túllép a művészet komoly bástyáin. Emlékezzünk csak, virtuóz plakátjaival milyen ötletesen használta ki a befogadó kacajra való éhségét!” – mondta Szakolczay.Valtozo_vilag_fotokon3Más módon, inkább a művészfotó kissé exkluzív keretein belül maradva, ugyanehhez a filozofikus irányzathoz tartozik Maczkó Erzsébet Káosz és rend című alkotása. Hupján Attila horizontális Liget-fotója, a Válaszutak inkább csak a címe szerint illik a kollekcióba, viszont az absztrakt fényképnek is felfogható Borza Teréz-mű, a Fényátadás, az éj feketéjét áttörő, feljövő, narancsbarna Holddal, létfilozófiai töprengésnek is értelmezhető. „Nem kis újdonság a szobrásznak sem utolsó kiváló porcelánművész ez irányú műfajbővítése” – vélekedett a művészeti író.
A fával és bokrokkal ékesített, lebegő, átszellemített háttér támasz Mándi Emese kecsesen mozgó nőalakjaihoz, amelyeket a kompozíciós erő mozgatja az elkápráztató mindenséggel szemben, így épp a törékeny emberi test kerül a középpontba. A mozdulat kecsességét rögzíti Németh Andrea műve, amely Tóth Annamária festőművészről készült, és egyben az alkotó kitárulkozása.Valtozo_vilag_fotokon4Szél Ágnes zöld-sárga organikus fotóján – Változó világ 1. – a hajladozó fűszálak és lepkék násztáncában a bozsgó természet él. A természetkedvelő alkotó a konstruktív fotóban ugyancsak jeleskedik (Változó világ 2.). Szakolczay kiemelte a vibrálóan szép Kanalasgémeket, Nagy Albert munkáját is. Kádár Katalin a festményei és grafikái alapján lírai alkat, a vizek szerelmese. Lenyűgöző Tahin Gyula Egyiptomból ideemelt, egyszerre drámai és lírai ihletésű organikus absztraktja, a Fehér sivatag. Szamos Iván festőien komponált művének sava-borsa a nyugvó falu fölött a barna óriásfelhő, amely fenyegető veszélyként jelenik meg.
Az épület- és városképek nem csupán dokumentációs izgalmat nyújtanak. Példa erre Rainer Péter fotója, amit Lendván készített az Alexandrai Szent Katalin barokk műemlék templomról. Műve egyben érzelmi telítettségű személyes vallomás is. A festőművésznek sem megvetendő Kecskeméti Kálmán az ókorra vetíti rá a mandulafenyő sugallta rácsszerkezetét, amelyet egy véletlen utcai kitárulkozás fölöttébb erősít a Csók Rómában című képén.Valtozo_vilag_fotokon5A portréfotó vízmosásos arcait sorsdrámaként kapjuk Pató Károlytól, míg Alapfy László grafikai háttérrel – M. Tóth Éva-portré és Önarckép – az arc törékenységét hangsúlyozza. „Aknay Tibor szimbólumértékű, remek Kézmadarak műve nem más, mint a meghitt öregség gyámola” – elemezte találóan a látottakat Szakolczay Lajos.

Szd

A kiállítás megtekinthető: december 7-ig, mindennap 16.00–22.00 óráig (vasárnap zárva). Cím: XII., Hajnóczy József utca 21.