Öt vagabund a MOM Kulturális Központ színpadán

A latin vagabund szó a mi felfogásunk szerint nem feltétlenül csavargót jelent, hanem olyan személyt – esetünkben zenészt –, aki nem unalmas, kimért, a közönséggel nem nagyon barátkozó, hanem extravagáns, szívet-lelket melengetően kedves, csibészesen vagány. A nagy érdeklődéssel várt amerikai ötös, a Davina & The Vagabonds koncertje éppen ezt ígérte, és ezt is nyújtotta: két óra önfeledt szórakozást a MOM Kulturális Központban összegyűlt lelkes és szakértő közönségnek.

Nem akármilyen fesztiválokat követően érkeztek Budapestre Davina, az énekes-zongorista, zeneszerző és társai: amerikai (New Orleans-i és monterey-i), valamint holland (North Sea) jazzfesztiválokon léptek fel nagy sikerrel. Már nyitószámukkal is forró légkört teremtettek a MOMkult-ban, amely aztán a második ráadásdal lecsengéséig megmaradt.

Az együttes eklektikus stílusa mindent felölelt a hagyományos, jazzes szórakoztató zene területén, igazán korszerű „kivitelben”. Volt hagyományos New Orleans-i hangzásvilág, blues és jazz, R&B és soul, swing és boogie-woogie, sőt még az amerikai egyházi zene gospeles vonulata is teret kapott. Nem véletlenül, hiszen a vidéki Amerikát képviselték a tagok, a kontinensnyi ország közepéről, Minnesota államból érkeztek. Davina szülőhelyének neve is megelőlegezte a vagabundsorsot: Twin Cities, azaz Ikerváros.

Az énekesnő mindvégig kiválóan konferált, mindenre reagált, szellemes monológjaival készítette elő az összes számot. Make upja a nosztalgia jegyében a korai idők jazzkorszakát idézte: vörös rúzs, különös turbán, karjai csillagokkal tetoválva, igazi honky-tonk woman öltözék és korpulens termet. Énekstílusa, művészete a jazz és a legkiemelkedőbb popzene olyan ikonikus figuráinak befolyását tükrözte, mint Bessie Smith, Aretha Franklin, Etta Jones, Janis Joplin vagy Amy Winehouse.

A két rézfúvós Zack Lozier trombitás, Davina férje és a kitűnő harsonaművész, Matthew Hanzelka volt. Előbbi sokoldalúsága mindenkit meglepett: nemcsak hangszerszólóinak tűhangjaival késztette tapsra hallgatóságát, de volt olyan szám, amiben csak ő énekelt, sőt merész helycsere után még neje zongoráján is remekelt.Ot_vagabund_a_MOM_Kulturalis_Kozpont_szinpadan

Christopher Bates bőgős néhány szépen felépített szólója, akár pengetve, akár vonóval adta is elő, az est fénypontja volt. George Marich dobos szenzitív kísérete is dicsérendő, nem kevésbé a balladák előadása során, amikor a dobverőket seprőre cserélte.

Kitűnő indításnak bizonyult a Knock Me A Kiss című swinges lüktetésű sláger, Louis Jordan sikerdala a 60-as évekből. A korai hot jazz két mesteri sztenderdje is elhangzott: a New Orleans-i Mardi Gras karnevál felvonulási útvonalának zenei megörökítése, a Bourbon Street Parade és a halott kedvest elsirató ének, a St. James Infirmary Blues.

A zongorista-zenekarvezető saját kompozícióinak fülbemászó dallamai mellett legendásan szellemes szövegei is hozzájárulnak népszerűségéhez. A 2014-ben megjelenő Sunshine című albuma a Billboard magazin blueslistáján a 13. helyig emelkedett. Csak néhány további cím a nálunk elhangzó programból: Start Running, Red Shoes, Little Miss Moonshine, Sugar Drops, I Can’t Believe I Let You Go. Ez utóbbi a Rolling Stone magazin szerint egyike a tíz legjobb amerikai dalnak manapság!

Feledhetetlen este volt, a minőségi szórakoztatás magasiskolája. A GetCloser rendezvényiroda ismét kitett magáért, és további őszi programja ugyanerre ad garanciát.

M. A.