Régi idők gyógyírjai

Anyai nagyapám tizennyolc éves volt, amikor Kaposváron besorozták a Nagy Háborúban, 1914-ben. Maga sem gondolta akkor, hogy életre szóló útravalót kap ott, a Kaposváron bezupált somogyi negyvennégyeseknél, a híres-nevezetes „rosseb-ezred”-ben. Katonasapkájukon ott állt a jelszó: „Csak előre rosseb, csak előre!”

Fiatalok voltak, szinte még gyerekek, és már rettenthetetlenek. Sok mindent tanultak az öregebbektől, aminek hasznát vehetik, feltéve, hogy túlélik. Nagyapám túlélte. Tőle tudok néhány hasznos fortélyt, ami adott esetben életmentő lehet. Adja Isten, hogy sose legyen rá szükségünk, de azért mégiscsak közzéteszek ezekből néhányat!

Könnyű égési sebeket sótlan tejföllel vagy vajjal kell kezelni. Ha nincs kéznél efféle finomság, megteszi a disznózsír, nem beszélve a libazsírról… Megfelelő gyógyír a hideg vizes borogatás is, főleg ha utána nyers krumplit szorítunk a sérült testrészre. A gyufa okozta sérülést rögtön erős szikvízbe kell mártani, mert a szódavíz azonnal leköti a foszfort, így a seb gyorsan megtisztul a mérgező anyagoktól.Regi_idok_gyogyirjai

Elfáradás ellen kitűnő szer a fokhagyma – persze, a pihenés sem megvetendő. Az Isonzó fölötti hegyekben rejtőző kavernákat kellett megközelíteniük az olaszoknak, szinte mindig pergőtűzben. Ők, ha hegyre másznak, fokhagymával bedörzsölt, pirított fehér kenyeret visznek magukkal. Reggelente tehát, amikor nekivágunk a nehéz napnak, ne feledjük, vigyünk magunkkal fokhagymát! A hegymászást nagyon megkönnyíti…

Ha zsírt olvasztunk tábori körülmények között, gyakori a fröcskölés okozta sebesülés. A veszélyt el lehet kerülni, ha úgy olvasztgatjuk a zsírszalonnát, hogy annyi sót hintünk a tűzön lévő szalonnára, amennyit rendesen szórnánk, ha nyersen akarnánk élvezni.

Végül még két praktikus ötlet: jó, ha tudjuk, hogy a kerti csigák nagyon szeretik a frissen hámozott fűzfavesszőt. Ha tehetik, tömegesen rátelepszenek, így aztán könnyen megehetők. Persze, jobb, ha van kenyér az iszákban…

Békeidőben az elszaporodott, elszemtelenedett meztelen csigák irtására a vaj vagy bármilyen zsiradék ajánlott. Apró fadarabkákra vagy káposztalevelekre kell kenni, aztán ezeket egymástól 8-10 méter távolságra lerakni. A csalétken reggelre tömeges mennyiségben gyűlnek össze az állatok, valódi nagygyűlést tartanak.

Azt is nagyapámtól tudom, hogy a rettenetes szibériai télben a kenyérnek semmi haszna – csak próbálja valaki megrágni mínusz negyvenöt fokban! Ezért hát kenyérmorzsa kell a zsákba, az átalvetőbe, azt ugyanis bármikor kiolvasztja az emberi test melege a szájban.

(Kövesdy)