Bizom_a_bekes_egyet_nem_ertes_kulturajaban

Bízom a békés egyet nem értés kultúrájában

Az önkormányzati választáson kiemelkedő részvétel mellett jelentős, közel húszszázalékos előnnyel Pokorni Zoltán kapott arra lehetőséget a XII. kerületben, hogy a következő öt évben is folytassa polgármesterként a tizenhárom évvel ezelőtt megkezdett munkáját. Bár új politikai helyzet alakult ki a fővárosban, az egyetlen lehetőség szerinte továbbra is az együttműködés, hiszen – ahogy fogalmazott – „a valóság kényszerítő erővel elénk tolakodik, a feladatokat meg kell oldani”.

– A fővárosban a XII. kerületi szavazópolgárok voltak a legaktívabbak, az országos átlagot messze túlszárnyalva a hegyvidékiek 61,76%-a járult az urnákhoz. Így kapta meg a Fidesz–KDNP polgármesterjelöltjeként a szavazatok majdnem hatvan százalékát. Minek tulajdonítja az itt élők rendkívüli aktivitását?

– Hagyományosan magas a részvételi arány a budai oldalon, ez feltehetően összefügg azzal, hogy tudatos, intelligens, jól képzett emberek élnek itt, akik nemcsak érdeklődnek a közügyek iránt, hanem aktívan részt is vesznek benne. Nemcsak a választások napján, hanem egyébként is véleményt formálnak, kritizálnak, ha kell, javaslatokat tesznek, egyszóval élik a tudatos európai polgárok mindennapjait. Ezért tisztelet és megbecsülés illeti őket – még azokat is, akik a plakátomon kackiás bajuszt kanyarítottak az orrom alá, így fejezték ki a véleményüket. Az aktivitás ugyanis jó dolog, még akkor is, ha kritikában ölt testet, hiszen nem érthetünk mindenben egyet.

– Sokaktól hallhattuk azt mostanában, hogy az országban minden eddiginél mélyebbre süllyedt a választási kampány színvonala, ám – szerencsére – ennek nem igazán voltak jelei kerületünkben.

– Szokták mondani, hogy a boldog élet egyik feltétele a rossz memória. Elfelejtjük, milyenek voltak a korábbi kampányok, amiket akkor szinte kivétel nélkül a legrosszabbaknak ítéltünk. Bár egy választási kampány sohasem csak a pozitív üzenetekről szól, mégis jó dolognak tekinthető, hiszen széles körben felkelti az emberek érdeklődését a közügyek iránt. Egy kampányban az érzelmeknek is helyük van, ami teljesen természetes; akkor van baj, ha kizárólag az indulatok diktálnak. Ma már megszokott, hogy az emberi gyengeségeket is előhozzák a politikai ellenfelek, ám nem jó, ha a tényleges gondok és az azokra adott válaszok teljesen hiányoznak az üzenetekből. Ez utóbbi jelenséggel most is találkozhattunk az ország számos pontján, itt, a Hegyvidéken ugyanakkor, úgy érzem, normális mederben, illetve hangvételben folyt a kampány. Az ellenzék retorikájában sem volt személyeskedés, nem lépték át azt a határt, amit sajnos számos más helyen az országban átléptek. Az elmúlt hónapokban nagyon sok munkánk volt, hiszen sok felújított orvosi rendelőt, játszóteret, iskolát, intézményt adtunk át, de ebben a munkában nem az vezetett minket, hogy bármit is a választásokra időzítsünk, vagy akkor „avassunk”. A Normafánál, a környéket évtizedek óta elcsúfító Hotel Olimpia helyén létesülő park erre a legjobb példa – amely heteken belül elkészül –, hogy itt, a Hegyvidéken akkor adunk át valamit, amikor az valóban elkészül, és nem az a szempont, hogy mikor van választás.

– Ha ennyire normális hangvételű volt itt a kampány, remélhető, hogy a képviselő-testületi munka is az eddigiekhez hasonló módon, konstruktív szellemben zajlik tovább?

– Bízom benne, olyan hangulatot és munkamenetet tudunk folytatni, amit az elmúlt évtizedben kialakítottunk. Önkormányzatunkban néhány kivételtől eltekintve nem voltak pártpolitikai csetepaték – tizenhárom év alatt mindössze egy-két feltehetőleg a pártközpontokból irányított akció fordult elő. Ugyanakkor számos olyan kezdeményezésünk volt, amit az ellenzék is támogatott. A Normafa-program elindításáról szóló sajtótájékoztatón például két ellenzéki képviselőtársam, Komáromi Zoltán és Tüttő Kata állt ki mellém, illetve a program mellett, és mi is támogattuk egyebek közt az önkormányzati intézmények PET-palack-mentessé tételéről szóló ellenzéki kezdeményezést, vagy azt, hogy a Hegyvidék is csatlakozzon a fővárosi ivócsapprogramhoz.

– A széles körű politikai konszenzushoz valószínűleg hozzájárulhatott az is, hogy az önkormányzat számos ügyben a közösség bevonásával alakította ki álláspontját.

– Vannak olyan ügyek, amikbe helyes és érdemes bevonni a polgárokat, mert azokat közösen át lehet gondolni, és megoldást lehet rájuk találni. És vannak olyan kérdések is – ilyen például a közlekedésszervezés –, amelyeknél szakmai kereteket kell szabni az állampolgári véleményeknek. Nem szabad populistának lenni, és azt mondani, hogy döntsön mindenről a nép, ezzel együtt azt gondolom, ma a politikusoknak sokkal több kérdésbe, különösen helyi és közösségi ügyekbe kellene bevonni a polgárokat, mint ahányban ezt általában megteszik. A XII. kerület, úgy gondolom, e tekintetben az élen jár, és más pozitív hazai és európai példákból merítve igyekszik tovább bővíteni a közösségi bevonással megoldható ügyek körét.

– Nemcsak az itt élők közösségével, hanem a szomszédos kerületekkel és a fővárossal is partneri kapcsolatot kell kialakítania a Hegyvidéki Önkormányzatnak számos ügyben.

– Úgy vélem, bármilyen meglepő is volt a választások eredménye, az egyetlen lehetőségünk változatlanul az együttműködés, legyen szó a fővárosi közgyűlésben zajló, vagy a kerületek közötti munkáról. A Szent János Kórház centrumkórházzá fejlesztésének ügyét például a II. kerület eddigi polgármesterével, Láng Zsolttal közösen képviseltük. Bár polgármesterváltás történt a II. kerületben, továbbra is közös érdek maradt a kórház megújítása, ami nem lehet pártpolitikai ügy. A fővárossal is szoros, elválaszthatatlan munkakapcsolatban vagyunk számos ügyben és területen. A kerületünket sújtó agglomerációs közlekedési nyomás csak akkor csökkenthető, ha együttműködünk a fővárossal, a környező településekkel, valamint a forrást biztosító kormányzati szereplőkkel. Közösen tudjuk ugyanis elérni például, hogy a város határán kívül, Budakeszin létesüljön olyan P+R parkoló, ahol a Zsámbéki-medencéből érkező több mint tízezer autó nagy részét le lehet tenni, és az emberek tömegközlekedéssel, a Budakeszi úton védett buszsávon haladva, gyorsan beérjenek a városba. A Solymár és Hűvösvölgy felől, vagy délről a Budaörsi úton érkezők esetében is ugyanez a feladat. Remélem, hogy a fővárosi átadás-átvételből fakadó átmeneti időszak minél rövidebb lesz, és minél hamarabb az érdemi munkára koncentrálhat mindenki.

– A kormány támogatásával évek óta jelentős fejlesztések zajlanak a XII. kerületben. Így lesz ez a következő öt évben is?

– Az előző öt évben jó példát mutattunk arra, hogy nem elég átadni az iskolákat, intézményeket, játszótereket, hanem folyamatosan, hónapról hónapra, évről évre karban is kell tartani ezeket. Egy politikustársamtól hallottam egyszer azt a találó mondást, hogy ahol a karbantartás véget ér, ott kezdődik a Balkán… Emellett sok szép feladat áll még előttünk a következő években. Ebben a ciklusban szeretnénk befejezni a Normafa rendbetételét, aminek következő állomásaként hamarosan új parkot adunk át az egykori Hotel Olimpia helyén. A Fácános területén elkezdtük a Hild-villa felújítását, a Szépművészeti Múzeummal tárgyalásokat folytatunk arról, hogy itt helyezzék el Aba-Novák Vilmos festőművész gyűjteményét. Nagyon fontos program a fogaskerekű vonalának meghosszabbítása és korszerűsítése, ami nemcsak a Normafa könnyebb megközelítését, hanem a kerület felső részének tömegközlekedéssel való jobb kiszolgálását is segíti. A már engedélyekkel rendelkező, a XII. kerület és a főváros együttműködésével kidolgozott tervek megvalósításában a kormány is elkötelezett, csak a forrást kell megteremteni hozzá. A Libegő felújítása rövid időn belül megkezdődhet. A Déli pályaudvar jövőjének kérdése szintén a kormánnyal való együttműködést érinti. Miközben fontos, hogy a pályaudvar fennmaradjon, a vasút jöjjön be a város szívébe, a ma már nélkülözhető üzemi területek megfelelő hasznosítása is kulcskérdés. Ez a terület a „családi ezüst”, hiszen nincs még egy ekkora fejlesztési tartalék Buda központjában. Összetett városfejlesztési tervet kell megfogalmazni, amiben mi is szót kérünk, hogy képviselni tudjuk az itt élők érdekeit.

– A választás után hogy gondolja: nehezebb lesz a közös munka amiatt, hogy a szavazás alapvetően átrajzolta Budapest politikai térképét?

– Bízom abban, hogy a politikai csatározást felváltja az együttműködés új rendje. Ahogyan véget érnek a kampányzáró mulatságok, a valóság kényszerítő erővel elénk tolakodik, a feladatokat meg kell oldani. Ezek valóságos ügyek, amikben a különböző politika értékrendet követő szereplőknek is együtt kell működniük. De ebben már van tapasztalatunk, hiszen 2010-ig a szabaddemokraták által vezetett fővárossal is megtaláltuk a hangot, tudtunk együttműködni. Nem lehetetlen, hogy olyan emberek is aránylag jól együtt tudjanak dolgozni, akik az élet más területén nem értenek egyet. Roger Scruton angol filozófusnál olvastam a „békés egyet nem értés kultúrájáról”. Én ebben bízom.

z.