Történeti értékek helyreállítása a kortárs építészetben

Műemlék épületek rekonstrukcióját tekintették át az építészek az Építészet Hónapja alkalmából rendezett előadás-sorozat második estjén, amelyet a Budapesti Városvédő Egyesület XII. kerületi csoportja rendezett a Hegyvidék Galériában. Képet kaphattunk arról, hogy a közelmúltban milyen előrelépések történtek a Hegyvidék értékeinek megőrzésében. A közönség soraiban helyet foglalt többek között az előadás-sorozat védnöke, Pokorni Zoltán polgármester, valamint Ráday Mihály, a Budapesti Városvédő Egyesület elnöke, aki elmondta, mennyire örül, hogy számos épület esetében mára megvalósult mindaz, ami évtizedekkel ezelőtt csak a vágyaiban élt.
Beöthy-Zsigmond Mária, a Budapesti Városvédő Egyesület elnökségi tagja elöljáróban felvázolta a műemléki tevékenységek fogalomkörét. Különböző charták határozzák meg a műemléki beavatkozások típusait, mint például a konzerválást, a restaurálást, a helyreállítást és mind közül a legbonyolultabbat, a rekonstrukciót, mert ez esetben a történeti előzményeken kívül meg kell felelni a kortárs igényeknek, a megrendelő elvárásainak és a kortárs építészet kihívásainak. Mindezek miatt a tervezőket rendkívüli felelősség terheli, hiszen az adottságok, a követelmények gyakran szemben állnak a történeti értékek visszaállításával.Torteneti_ertekek_helyreallitasa„Paradigmaváltás zajlik a szakmában, a modernista építészek is bemerészkednek műemlékbe, mint például én” – kezdte előadását Zoboki Gábor Ybl-díjas építész, akadémikus. A hajdanvolt zugligeti lóvasút-végállomás általa vezetett rekonstrukcióját és bővítését bemutatva elmondta, egy épület funkcióváltásakor nehéz eldönteni, hogyan őrizhetők meg az eredeti szerkezetek, anyagok, terek, gépészeti megoldások. Csemegének a folyamatban lévő rekonstrukciós munkája, a Magyar Állami Operaház felújításáról is hozott példákat.
De hogyan is lett az 1855-ben a svájci és német építészeti hatású zugligeti nyaralóvillák stílusában épült meseszerű villamosmegállóból 2017-re a főváros „living roomja” a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont? „Az épület zseniális, semmihez nem hasonlítható; kilátó, villa, ipari épület és egy szaletli egyesül benne” – magyarázta Zoboki Gábor, vetített képekkel illusztrálva.
A házat az eredeti állapotának megfelelően építették újjá, a pinceszintet beépítették, új épületrészt alakítottak ki a meglévő műemléki épület mögött, a központi peronrészt beüvegezték, így télen-nyáron használható teret alakítottak ki. A külön álló, lapos, kortárs épületben, amely az építész megfogalmazása szerint „olyan, mint egy vonat”, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény kapott helyet, és onnan rá lehet nézni az újjávarázsolt öreg házra.
Hatalmas változáson esett át a Hild-féle Fácán fogadóépület és a historizáló stílusban épült egykori vendéglő – ezekről dr. Nagy Gergely PhD, Forster- és Podmaniczky-díjas építész beszélt. A Zugligeti Általános Iskola új tömbje a Fácános területén lévő egykori majorság – amiből később Hild József tervei alapján a Fácán fogadó épült – átalakításával, bővítésével jött létre. (A rekonstrukcióról részletes interjú olvasható az építésszel lapunk október 9-i számában.)
A hajdanvolt vendéglőnél néhol új alapok építésére, helyenként megerősítésére, valamint a téglapillérek és vasbetonszerkezetek cseréjére volt szükség, a statikai terveket a nemrég elhunyt Schreiber József készítette. Az iskola tornatermét egy újonnan épített szárnyban helyezték el, és érdekesség például, hogy mindegyik szint kertkapcsolatos, mint ahogyan az egykori kisvendéglő is csatlakozott a külső környezethez.
„Nincs nehezebb dolga egy tervezőnek, mint amikor egy tornatermet kell terveznie” – indította előadását Hayde Tibor Magyar Művészetért-díjas építész. A tornaterem ugyanis nagy tömeg, óriási ablakainak kell lennie, és hőtechnikailag ki kell találni valamit a levegő minősége miatt. A zugligetinek dupla fedele van, a tetején átszellőztetett légréteggel. A ház építéstörténete izgalmas, veszélyekben gazdag, rémtörténetekkel terhelt – utalt a süllyedésre hajlamos agyagos területre, majd a tetőszerkezettől 12 centiméterre lévő fenyőfa megmentéséről is beszélt.
Mindezek után egy kicsit feljebb lévő hegyvidéki épületről esett szó, Eleőd Ákos Ybl- és Podmaniczky-díjas építész két projektjét ismertette. Az Óra-villa Budapest építészeti örökségének egyik kiemelt jelentőségű képviselője, műemlékvédelem alatt álló klasszicista kúria. Jellegzetessége dór oszlopos, timpanonos tornáca, amelynek oromzatát a névadó óra díszíti.
A villa története másfél évszázad történelmi tablója: 1849-ben Görgei főparancsnok onnan irányította Buda ostromát, 1897-ben Erzsébet királyné tett benne látogatást, húsz évvel később pedig már vöröskatonák laktak a házban. Az 1950-es években négy szükséglakást alakítottak ki ott, a 70-es években követségi rezidencia volt, majd üresen állt, pusztulásra ítélve.
Ekkor fantasztikus fordulat következett: egy magánszemély vásárolta meg, aki a revitalizációval nemcsak az épületet, hanem annak eredeti, nagypolgári szellemiségét is helyre szeretné állítani, és benne akar lakni. A speciális feladathoz tervezőt keresve a műemléki hatósággal egyeztetett építészeti tervpályázatot rendez, és a munkára annak győztesét kéri fel. „Ez egy példa nélküli európai gondolkodás” – emelte ki Eleőd Ákos.
Az építész másik munkája a Diana utcai iskola előtti agora és a Diana park csatlakozó része. Az iskolaépület előtti tér az agora kialakításával a sétány méltó végpontja lett, az oda tervezett két szoboralak – Jókai Mór és egy iskolásfiú – Párkányi Raab Péter szobrászművész alkotása.
Zárásként Rainer Péter Ferenczy Noémi- és Reitter Ferenc-díjas építész előadása következett. Műve, az Ökologikus-ökumenikus szalmabála-templom kakukktojás a korábban említett épületekhez képest; tervezője ugyan műemlékes építész, de ez a templom nem műemlék, és nem is valósult meg, hanem még csak terv.

Sz. D.