A maszkvarró és a többiek – történetek az önkéntes karanténból (III.)

Minél többeket kérdezünk meg, annál érdekesebb és színesebb kép rajzolódik ki arról, hogy a fegyelmezetten otthon maradó emberek mennyiféleképpen tudják élvezetessé tenni az önkéntes karantén heteit. Történeteink közreadásának egyik nem titkolt célja, hogy jó példákat mutassunk be, amik akár ötletet, akár pusztán erőt és hitet adhatnak másoknak, hogy átmenetileg négy fal között is lehet teljes az élet.

Házi jógafoglalkozások

Fiatal nyugdíjasnak számít a 67 éves László. Ő nemcsak a kora miatt veszélyeztetett, hanem azért is, mert öt éve gyógyult ki a rákból. Felesége és két lánya szigorú parancsára kénytelen-kelletlen elfogadta, hogy a világ most virtuálisan létezik számára.
„A legkedvesebb időtöltésem a horgászat. Hát, arra most egy darabig nem lesz lehetőségem, itthon kell lefoglalni magam valamivel… Szerencsémre a nejem mindig tele van ötletekkel, amik szerinte nagyon jók is. A minap éppen egy ilyennek estem »áldozatul«. Mivel ő is a lakás önkéntes foglya, és nem mehet el az imádott jógaóráira, itthon nekem tart foglalkozásokat. Mit is mondjak? Remélem, legalább jót tesz… Egy biztos: akkorát nevettünk az ügyetlenségemen, hogy már ezért megérte nekiállni.”

Családegyesítés

Tamás 23 éves joghallgató, egy házban lakik 78 éves nagymamájával. A család már az első hírek hallatán karanténba parancsolta a nagyit.
„Féltem a Mamát, és ő is fél a betegségtől – vallotta be Tamás. – Be is tartja, hogy nem megy sehová, mindig felhív telefonon, hogy megmondja, mit kér. Én sajnos hiába hívnám, nem szereti a hallókészüléket. Így sem hallja, ha kérdezek valamit, de a lényeg, hogy biztonságban van.”
Arra a kérdésre, hogy számára milyen fontos változást hozott a mostani helyzet, talán kicsit meglepő választ adott: „Még kisfiú voltam, amikor a szüleim elváltak, és nagyon nehezen szoktam hozzá a gondolathoz, hogy apám már nem az anyám férje. Sokáig gyerekes ostobaságokkal próbáltam bosszút állni rajta, annak ellenére, hogy tisztán láttam: engem soha egy pillanatra sem hagyott magamra. Gyakornokként is az ő irodájában dolgozom, de az új családjával mindig ambivalens volt a kapcsolatom. Most azonban, hogy nem járok le a nagymamámhoz a földszinti lakásba, és a barátaimmal sem tudok találkozni, gyakran megyek fel hozzájuk a hegyre. Kezdem jobban megismerni az eddig »felszínesen« elfogadott feleségét, több időt töltök a féltestvéreimmel. Egy kicsit úgy vagyok, mint a viccben: rájöttem, hogy ez a családom is jó fejekből áll. Úgy érzem, mindnyájunknak jót tesz, hogy sokat vagyunk együtt, sokat beszélgetünk, és láthatjuk, valójában milyen is a másik. Apámék mindketten home office-ban dolgoznak, így van, hogy egész nap együtt vagyunk, csak este pattanok bringára, és tekerek át a városon haza, hogy a Mama éjjel nyugodtan aludjon, tudva, hogy a házban vagyok.”

Elővették a szobabiciklit

A rendszeres mozgás az egyik legjobb immunerősítő, ami talán soha nem volt annyira fontos, mint a mostani járvány idején. Bár sokan úgy érezhetik, erre nincs lehetőségük, ez nem igaz! Erre mutat jó példát Melinda (38) és férje, Gábor (40), akik úgy döntöttek, a kialakult helyzet sem tántorítja el őket a januári fogadalmuktól.
„Szilveszterkor megfogadtuk egymásnak, hogy az idén többet törődünk az egészségünkkel, és hetente legalább kétszer-háromszor lejárunk egy fitneszterembe. Pontosan ezt tettük, és rátaláltunk a spinningre, ami tulajdonképpen felturbózott szobabiciklizés” – mesélte Melinda.
Sajnos azonban a MOM Sport edzőterme érthető okokból bezárt, ezért a spinningelésnek is vége szakadt. De nem sokáig, a házaspár ugyanis beszerzett két hagyományos szobabiciklit. „Az egyik hirdetési portálon találtunk rá a biciklikre, azonnal lecsaptunk rájuk, hétvégén pedig már együtt tekertünk. Nem kellett abbahagyni az edzést!” – tette hozzá Gábor, aki mindenkit arra biztat, hogy az otthon eltöltött időt igyekezzen minél több mozgással fűszerezni.

Még több virág a kertben
Akiknek megadatik, hogy kertes házban, társasházban éljenek – erre a Hegyvidéken bőven van példa –, a ház körül is eltölthetik a plusz szabad idejük egy részét. Így tesz a Sashegyen élő Takács házaspár, amely néhány napja nagy vállalkozásba fogott.
„Régóta érlelődött bennünk az elhatározás, hogy sövényt ültetünk a hátsó kertben. Mindig arra fogtuk a késlekedést, hogy nincs rá időnk, most viszont, sajnos, változott a helyzet, időmilliomosok lettünk, úgyhogy nekiláttunk a munkának” – mesélte Anna.
Az első nap még ketten dolgoztak, másnap viszont segítséget kaptak. „Közös a kert, de a járvány miatt nem akartunk másnak szólni, a védőtávolság betartása a szabadban is fontos. Aztán felhívtak a szomszédok, hogy osszuk meg a feladatot, mindenkinek legyen egy ötméteres szakasza. Együtt dolgoztunk, mégis elegendő távolságra egymástól, gyorsabban is haladtunk” – vette át a szót Takács Gábor, aki a terveikről is beszélt.
A társasház közössége összefogott, mindenki „örökbe fogadott” egy kertrészt, és a következő hetekben rendbe teszi a növényeket. „Közösségi program, mégis biztonságban vagyunk. Nem megyünk egymáshoz két méternél közelebb, de közben azért lehet beszélgetni.”

Sakk interneten
Sándor Tamás nyugállományú tanító világéletében nagy sakkozó volt, igaz, csak amatőr szinten. Gyerekkora óta folyamatosan a tábla mögött ül. Nyugdíjasként fedezte fel a városmajori parkot, ahol gyakorta megfordult egy-egy parti kedvéért. Most viszont inkább kihagyja ezt a lehetőséget; bár szívesen sétál a fák alatt, sakkozni egyelőre nem akar.
„Eleinte leültünk valamelyik asztalhoz maszkban, kesztyűben, de nem az igazi… Senki sem akar órákig így játszani – mesélte Tamás, aki ezért a sakk egy másik, korábban számára ismeretlen módját kezdte művelni. – Online játszom! Pedig néhány hete azt sem tudtam, hogy létezik ilyesmi. De akkor még nem is érdekelt, mert nekem fontos, hogy megfogjam a bábukat, megsimogassam a táblát. Ezek rituálék, amik hozzátartoznak a játékhoz. Most viszont rákényszerültem az internetre, és azt kell mondanom, nem rossz. Sőt, egyre jobban élvezem!” – foglalta össze az online sakkal történő megismerkedésének előzményeit.
Akikkel korábban „élőben” sakkozott rendszeresen, azok sajnos nem ismerik az internetes lehetőséget, így velük nem tud játszani. Eleinte ezért a különböző sakkos honlapokat látogatta; ezeken véletlenszerűen, az előre beállított tudásszintnek megfelelően hoz össze ellenfeleket a gép.
„Mivel van chatlehetőség, sikerült megismerkedni néhány sakkozóval, magyarral és külföldivel egyaránt. Azóta már kifejezetten velük játszom, interneten leegyeztetjük az időpontot, és akkor ülünk a monitor elé. Nem jó a járvány, nagyon nem jó, a bezártságot különösen nehezen viselem, ugyanakkor sikerült új sakkpartnerekre lelnem, aminek örülök!” – zárta szavait Sándor Tamás, aki mindenkinek azt ajánlja, hogy nyugodtan használja az online sakkportálokat, mert akár barátokra is szert tehet.

Maszkok ajándékba
Vera, a kétgyermekes édesanya, ha van egy kis szabad ideje, szívesen varrogat otthon. Átalakítja, használhatóvá teszi a másoktól megörökölt gyerekruhákat, vagy a megmaradt anyagokból játékokat, állatfigurákat készít kislányainak és barátoknak. Lassan három hete azonban „profilt váltott”, és szájmaszkvarrásba kezdett.
„Először a barátnőm kért meg rá, hogy készítsek neki maszkot, miután a gyógyszertárakban hetekig hiába kereste. Nagyon tetszett neki az általam kitalált egyedi dizájn, így hát kért még egy kisméretű, színes maszkot is az óvodás gyermekének. Ezután a sógornőm jelentkezett, aki idős édesanyját gondozza, majd a közelben lakó, boltban dolgozó ismerősöm keresett meg azzal, hogy nagy szüksége lenne egy mosható maszkra” – kezdte sorolni az anyuka, aki már több mint harminc szájmaszkot varrt családtagoknak, barátoknak, ismerősöknek és ismerősök ismerőseinek.
„Mindegyiket ajándékba adtam! – tette hozzá. – Volt, aki ki akarta fizetni a munkámat, de nem fogadtam el. A köszönet azonban mindenkitől jólesik.”
Mint mondta, nem ő az egyedüli, aki ingyen maszkok varrásával nyújt segítséget a járvány idején, a Facebookon számos hasonló felajánlást látott. Arról is beszélt, hogy a textilmaszkok nem jelentenek teljes körű védelmet a vírussal szemben, ám sok szakember állítja, jobb, mintha semmi nem lenne az arcunk előtt. A legtöbb száj- és orrmaszk abban is fontos szerepet játszhat, hogy a tünetmentes fertőzöttek ne adják tovább a vírust.

Képregény születik
Ágnes a férjével vonult önkéntes karanténba, és telefonon, neten érintkezik a gyerekekkel. „Márknak, a tizenhárom éves unokámnak jobban tetszik a digitális oktatás, mint a hagyományos. Ők már ebbe nőttek bele – mondta. – A barátaival neten tartja a kapcsolatot, nagyon jól elvan ebben az új helyzetben. Segítem én is, ha kell, szoktunk együtt matekozni. Tartottam tőle, hogy a testedzésben lemarad, de nem így történt, otthon az apjával együtt súlyzóznak mindennap. A közös motoros túrát viszont a tavaszi szünetről át kellett tenniük nyárra, reméljük, annak már nem lesz akadálya. Tavaly ugyanis annyira jól sikerült – két apa és két fiú együtt a Kék túra egy szakaszán –, hogy lelkesen tervezik az ideit, erre van is most idejük. Különben, képzelje, a férjem is edz! Amikor naponta leviszi a szemetet, megnézi a postát, visszafelé többször megjárja a három emeletet, tempósan lépcsőzik le-föl. Szóval, próbálunk alkalmazkodni a helyzethez, ahogy lehet. Panka, a tizenegy éves unokám azért nagyon zokon veszi, hogy most nem látogathatja a nemrég született unokatestvérét. Annyira várta már, hogy babázhasson… De milyen kreatívak a gyerekek! Kitalálta, hogy fotók alapján megírja és lerajzolja a kis Luca »élettörténetét«. Azt hiszem, nagy élmény lesz pár év múlva fellapozni ezt a kis képregényt!”

AI­–MM–d–SZD.