„Haza vagyok zárva”

Nehezebb a távtanulás annál, mint azt sokan gondolták. Jóval több a feladat, de azért jut idő a pihenésre is – így összegezte eddigi tapasztalatait Körmendy Sára, a Városmajori Gimnázium 11.-es diákja.

– Mire számítottál, és ehhez képest mit tapasztaltál az első hetekben?

– Arra számítottam, hogy csomó időm felszabadul, amit majd olyan dolgokkal tölthetek, amikre a hétköznapokon nem jut idő. A karantén első hetében sokat „kreatívkodtam”, online közvetítéseket néztem, olvastam, pihentem. Aztán beindult a tanítás, és kicsit csalódottan vettem tudomásul, hogy nem csökkent a tanulnivaló, sőt. Reméltem, hogy kevesebb házi feladatot kapunk, ehhez képest több beadandót kell írni. A kiadott órai munkák is több mint negyvenöt percet vesznek igénybe. Nem olyan egyszerű magamnak beosztani az időmet, és így, hogy „haza vagyok zárva”, még jobban egybecsúszik minden.

– Könnyebb vagy nehezebb most tanulni?

– Tantárgytól függ. Van, amiből szinte teljesen ugyanolyanok az órák, mint eddig. Olyan is van, amiből könnyebb otthon felkészülni, egyedül is megértem az anyagot, még jobb is, hogy nem kell a padban ülni. De van olyan óra is, például a magyar, aminél nagyon hiányzik, hogy ott legyünk az iskolában, lehessen kérdezni, közvetlenebbül beszélgetni. A matek viszont, ahol kisebb csoportban dolgozunk, ugyanolyan jól működik, mint eddig.Haza_vagyok_zarva

– Mi a legnehezebb a távoktatásban, és mi az, ami jobb, mint az iskolában?

– Ami számomra a legnehezebb, az a legjobbak közé is tartozik: az időbeosztás. Jó, hogy sokkal kevésbé kell másokhoz alkalmazkodni, magamnak oszthatom be, mikor, mivel, mennyit foglalkozom. Annak is örülök, hogy az órák alatt szabadabb vagyok, kimehetek akár a kertbe is a tankönyveimmel. Ugyanakkor nehéz, hogy sokszor mintha nem lenne vége a napnak.

– Van kedvenc feladatod?

– Legjobban mindig a „tesifeladatokat” várom. Nagyon érzem a mozgáshiányt, hiszen még a termek között sem kell sétálni, egész nap a gép előtt ülök. Mindig kapunk feladatokat, kihívásokat, több youtube-os edzőt is megismertem, egyre többet sportolok.

– Hogyan telik egy napod?

– Általában nyolctól háromig tartanak az óráim, az első óra közben szoktam reggelizni. Egész délelőtt gép előtt vagyok. Kétféle óránk van: kontaktóra – amikor mindenki élőben bejelentkezik, és tudunk beszélgetni –, valamint az egyéni munka, amit kiad a tanár, és határidőre vissza kell küldeni. Délután próbálok kicsit kikapcsolódni, játszom a testvéreimmel. Aztán nekiállok a házi feladatoknak. Este edzek, vagy a családommal töltöm az időt.

– Jut idő a szórakozásra?

– Amikor elkezdődött a karantén, azt terveztem, hogy sok új dolgot kipróbálok. Aztán kiderült, hogy nem lett hirtelen végtelen mennyiségű időm. Így is van azért lehetőségem például többet edzeni, azt nagyon élvezem. Van egy baráti társaságom, minden héten csoportos videobeszélgetést tartunk, ilyenkor elmeséljük az egész hét eseményeit. Néhány barátommal szeretnénk hasonlóan időt tölteni, mint általában, így például a napokban egyikükkel együtt kávézunk, másokkal pedig közös játékot tervezünk – persze mindezt csak online. Kedvencem a zene, hegedülök, ezzel is többet tudok foglalkozni, mint általában.

– Hogy érzed, mennyire befolyásolja a továbbtanulást a jelenlegi helyzet?

– Vannak osztálytársaim, akik most szerettek volna előrehozott érettségit tenni, nekik nagyon nem jött jól, hogy eltörölték ezt a lehetőséget. Szerencsére én ezen már tavaly túlestem, így most nem érzem, hogy különösebben befolyásolna a helyzet.

MM.