Négy fal között (II.) – Magánóvóhelyek, bunkerek

Cikkünk első része a kijárási korlátozások történetét mutatta be röviden, majd a 20. századi légópincék hangulatát idézte fel. Ezúttal két XII. kerületi, hegyoldalba vájt bunkerről lesz szó. Véletlen egybeesés, hogy a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény az Erődítés Történelmi Egyesülettel közösen még a járvány kirobbanása előtt egy helytörténeti sétát szervezett áprilisra, amelynek keretében az Ördög-orom szikla tövében lévő, nemrég megnyitott hatalmas magánbunkert járhatták volna be az érdeklődők. Ha ez végül el is maradt, legalább itt, lapunkban kicsit mindenki e séta részese lehet, s bepillantást nyerhet a sötét pincék és bunkerek titkaiba.

A Hegyvidéken, csakúgy, mint Budapest más részein, számos légoltalmi óvóhely jött létre az 1930-as évek közepétől. Ezek építését és fenntartását is támogatta az állam, így több magánóvóhely is készült, némelyikbe csak belépővel lehetett lemenni.

Ilyen volt az Edvi Illés utcában lévő Ördög-orom sziklaképződménybe vájt bunker is, amely kifejezetten nagynak mondható a több mint 1000 négyzetméteres területével. Arról, hogy mikor készült, nincsenek pontos adataink, de valószínűleg közvetlenül Budapest ostroma előtt. 1944-ből számos olyan hírt olvashatunk az újságokban, ami arra enged következtetni, hogy ekkor történtek a legnagyobb átalakítások. A Fővárosi Közlöny így fogalmazott 1944 nyarán: „…tömeg-óvóhelyek létesítése ez idő szerint is folyik, különösen olyan helyeken, ahol a természeti adottságok lehetővé teszik barlangokban és más helyeken…” (Fővárosi Közlöny, 1944. 07. 28.)Negy_fal_kozott_-_ovohelyek_bunkerek1

Ugyanebben az időszakban jöhetett létre a ma szintén látogatható Denevér úti óvóhely is. Mindkettő a Farkasréti temető két oldalán található; talán nem véletlen, hogy a környéken több ilyen épült, mivel a közelben lévő Sas-hegy Budapest stratégiai pontja volt, komoly harcokra lehetett számítani ott.

A Farkasréti temetőben is létrejött óvóhely 1944-ben: „A köztemetők fejlesztésére irányuló munkák elvégzését a háború okozta nehézségek akadályozzák. […] A Kerepesi-úti, a X. kerületi új köztemetőben és a farkasréti temetőben a temetőt látogató közönség részére több, egyenkint 60 személyt befogadó, boltozatos óvóhely épült. Az összes temetőkben a meglevő óvóhelyek korszerűsítése folyamatban van.” (Fővárosi Közlöny, 1944. 11. 03.)Negy_fal_kozott_-_ovohelyek_bunkerek2

A közelben lévő óvóhelyek olyannyira csalogatók voltak, hogy még villák, házak bérbeadási hirdetéseibe is belefoglalták. Egy lakáshirdetés 1944 szeptemberéből: „Azonnalra 5 SZOBÁS összkomfortos farkasréti villa, központi fűtéssel, garázzsal, bútorozva, esetleg bútor nélkül, bombabiztos sziklaóvóhelynél ALBÉRBE ADÓ.” (Pester Lloyd, 1944. 09. 21.)

Az Ördögorom magánóvóhely bizonyára az Ördögorom csárda közelsége miatt épült fel az Edvi Illés utcában. Talán maga a tulajdonos hozta létre, hogy ily módon is megnyugtassa vendégeit: biztonságos helyre jönnek… A csárdát Brubel Emil nyitotta meg 1924-ben, és hamar a környék kultikus vendéglőhelyévé vált; kuglipálya, tánctér, zene és a téli sportokra alkalmas rész is várta a látogatókat. Magánóvóhelyről lévén szó a tulaj eldönthette, ki mehet be oda, még jegyet is árulhatott. Több régi irat is fennmaradt, amelyen ez olvasható: „belépő az Ördögorom magánóvóhelyre”.Negy_fal_kozott_-_ovohelyek_bunkerek3

Az óvóhelynek három bejárata van, ezekből azonban csak kettő használható, mivel a harmadik pusztán egy domboldalba vezető kapu, amely egykor a vészkijárat lehetett. Jelentős harci cselekményekről nem tudunk, de bombázások idején biztosan sokan tartózkodtak az Ördög-orom gyomrában. A bejárat dupla ajtóval rendelkezik. A járat többször megtörik 90 fokban, hogy a belövések, a légnyomás vagy a bedobott kézigránátok ne okozhassanak komoly sérülést a bent lévőknek.

Mivel az óvóhely a sziklában lett kialakítva, így nem négyszögletes járatok és termek vannak lent, mint egy ház alatt, hanem falba vágott félköríves járatok. Sok fülke található, van, amelyik egészen kicsi, de jóval nagyobb is akad. Ezek az elkülönülést segítették, egy-egy család függönnyel legalább valamelyest leválaszthatta életterét a folyosóktól. Egy-két fülkénél még ma is látható vaskampó, amin a függöny lóghatott. A fülkék falain egykori elektromos vezetékek nyomai fedezhetők fel, amelyek valamilyen fűtés, világítás vagy akkumulátor jelenlétét bizonyítják.

Az óvóhelynek volt egy nagy központi helye is, amely bizonyára közösségi térként vagy gyülekezőként funkcionált. Csatorna híján tőzeggel működő vécé üzemelt. A bunker egyik érdekessége, hogy mélysége is van, több helyen lépcső visz le minket még lejjebb a járatrendszerben. Több falfelületen különböző német osztagjelek és háborús szimbólumok, feliratok láthatók, amik azonban valószínűleg az 1990-es évekből valók, mivel piros festékspray-vel készültek…

Az óvóhely a második világháború után az államé lett. A Fővárosi Napló 1947-ben így írt: „A közlekedési ügyosztály intézi az óvóhelyek bérbeadását. A közterületen lévő volt óvóhelyek iránt nagy érdeklődés mutatkozik. Sokan akarják ezeket a tágas helyiségeket raktározási és egyéb célokra bérbevenni. Egyeseket a főváros már hasznosított is.” (Fővárosi Napló, 1947. 03. 08.)Negy_fal_kozott_-_ovohelyek_bunkerek5

Az Ördögorom óvóhely 1996-ig állt az állam tulajdonában. Ez idő alatt leginkább szemétlerakónak használták, és hajléktalanok költöztek be. Az 1990-es évek közepén a Hegyvidéki Önkormányzathoz került, majd egy magánember bérelte ki, hogy raktárnak használja, azonban a páratartalom ezt nem tette lehetővé, így lezárták a helyet.

Ám az emberi kíváncsiságnak nincs határa: még a komoly fémajtókat is többször felvágták és kifúrták ismeretlenek, hogy bejussanak a lezárt területre. Végül az óvóhelyek szakértőjeként az Erődítés Történelmi Egyesület vette kezelésébe (amely a Bunkermúzeum és a Budapest ostroma weboldalakat is működteti). Azóta többször kitakarítottak ott, egy aggregátorral lámpákat és áramot szereltek be, továbbá különböző berendezési tárgyakat helyeztek el, így a látogatók számára élvezetes módon lehet bemutatni, hová menekültek a bombázások elől a budai polgárok hetvenöt évvel ezelőtt.

Korábban szintén az Erődítés Történelmi Egyesület tette rendbe a Denevér úti óvóhelyet, amely az 1990-es években, sajnos, tárva-nyitva állt, tele volt szeméttel, és a falait is megrongálták különböző feliratokkal. A környezete amúgy egyedülálló Európában, mivel egy közel 40 ezer éves kovakőbánya volt itt, az ősemberek egykor szállásnak is használták a budai barlangokat. Az óvóhely barlangrendszere azonban bizonyíthatóan az 1940-es években készült, amit az tett lehetővé, hogy könnyű volt kivájni a puha tűzköves dolomitot. Feltehetően a Bürök utca és az Ágnes utca lakói alakíthatták ki, mivel az ottani pincék nem nyújtottak túl nagy biztonságot.Negy_fal_kozott_-_ovohelyek_bunkerek6

Az óvóhelynek két bejárata van. Az egyik, a vészkijárat beomlott, így jelenleg csak egy ajtón lehet be- és kijutni. A helyiség jóval kisebb, mint az Ördögorom, körülbelül száz négyzetméteres lehet. Egy nagy körből keskeny utak ágaznak el, és a járatok itt is többször megtörnek 90 fokban. Az óvóhely falából sok helyen kilóg a már említett tűzkő, amelyet 40 ezer éve is bányásztak már errefelé.

A Sas-hegy és a Farkasréti temető stratégiai jelentősége miatt Budapest ostroma idején valóban többször is komoly csaták színhelye volt a környék. Amikor a szovjetek közeledtek, a németek meg akarták semmisíteni a Denevér úti óvóhelyet, és kiterelték a bent tartózkodó közel negyven embert, de végül – nem tudni, miért – nem robbantották fel.

Ezen az óvóhelyen bizonyára nem volt áram, mivel a falak mentén több kormos kis lyuk látható gyertyák számára. Van itt egy oltárnak tűnő kisebb bemélyedés is, ezt valószínűleg az ide lehúzódó emberek faragták ki, hogy imádkozni tudjanak a bombázások idején.

Az óvóhelyek megszentelése egyébként bevett szokás volt akkoriban, legtöbbször a hősök napján, május utolsó vasárnapján tartották meg. A Friss Ujság is beszámol egy ilyen alkalomról: „Óvóhelyszentelések Hősök-napján. A Tisza utca 9. számú ház lakói vasárnap délután szép ünnepély keretében szenteltették meg óvóhelyüket. A beszentelést egy katolikus és egy református lelkész végezte. A szertartás után az orgonákkal, virágokkal feldíszített óvóhelyen hosszú asztalnál ebédet adtak 27 sebesült és frontra induló katonának. [...] A Csányi utca 3. számú házban is óvóhelyszentelés volt, amit a terézvárosi plébános végzett. Az óvóhelyet valóságos kis kápolnává varázsolták át.” (Friss Ujság, 1944. 05. 23.)Negy_fal_kozott_-_ovohelyek_bunkerek4

A Hegyvidéken tehát két izgalmas élményeket tartogató óvóhely is látogatható a nagyközönség számára. Akiket érdekel egy ilyen zseblámpás túra, feltétlenül figyeljék a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény honlapját, mert amint „tisztább” lesz a levegő, az intézmény újra meghirdeti az óvóhelysétát. (Vége)

F. G.