A különc és örökzöld tiszafa

Ha a sötétzöld lombú tiszafák alatt sétálunk, talán elsősorban a cipőnkre ragadó piros termések miatt bosszankodunk, pedig a fa különlegessége felett is elmélkedhetnénk. Miért kivételesebb a tiszafa, mint bármelyik másik növény a kertünkben? Például az ősi származása és a lehetséges életkora miatt.

Valószínűleg nem a hegyvidéki kertek tiszafái a legidősebb matuzsálemei a fajnak, de ha kicsit messzebbre tekintünk, akkor Magyarországon is előfordulnak őstiszafások. Itt, persze, az „ős” jelző nem az egyes egyedek életkorára utal, hanem a mára csak foltszerűen fennmaradó növénytársulás eredetiségére. Ettől függetlenül a benne élő tiszafák is lehetnek néhány száz évesek, ahogyan a legöregebb hazai ültetett tiszafa korát is 300-400 évre becsülik. Ez tiszafamértékkel mérve még nem idős kor. Különösen a Brit-szigeteken vannak olyanok, amiknek a kora hosszabb ideje folyamatos fejtörést okoz a kutatóknak.
Minden kisiskolás tudja, hogy egy fa korát az évgyűrűk megszámlálásával lehet könnyűszerrel meghatározni, és ez a módszer akár a növény kivágása nélkül is működhet. A tiszafa esetében azonban az évgyűrűkre nem lehet hagyatkozni, ugyanis a törzse gyakran üreges, egyes törzsek el is pusztulnak, miközben a tőből több másik is fejlődik. Így aztán sokkal idősebb lehet, mint az épp látható legidősebb törzse. A gyökereken pedig az évgyűrűszámolás nem működik…A_kulonc_es_orokzold_tiszafa1A történelmi feljegyzések kutatása bevált módszer, de ezzel is csak az igazolható, hogy egyes fajok már 1500-2000 éve is éltek. Korábbról ritkán van írásos emlék. Maradnak még a különböző régészeti módszerek. Ezek alapján egyes egyedeket 2000-3000 évesre taksálnak, de a legöregebbeket akár 7000-9000 évesre. Ezzel az adattal a tiszafa, ha nem is Európa legöregebb növénye, minden bizonnyal egyike a legöregebbeknek.
A kor előrehaladtával még egy érdekesség figyelhető meg rajtuk: megváltoztathatják a nemüket. A növény eredendően kétlaki, azaz külön példányon találhatók a termős és külön növényen a porzós virágok – ugyanakkor előfordulnak egylaki példányai is –, sőt 3000 évnél idősebb fákon megfigyeltek már nemváltást is. A jelenségre és annak evolúciós hasznára egyelőre nincs tudományosan megalapozott magyarázat.
A tiszafával kapcsolatosan azonban nem csak a kormeghatározás ad okot a fejtörésre. A növény rendszertana úgyszintén eléggé kacifántos, hiszen egyesek szerint a tűlevelűek osztályába tartozó tiszafafélék rendje összesen 10 fajt foglal magában, mások szerint viszont akár több mint a dupláját is.
Ugyanígy kérdéses az elterjedési területe. Európa-szerte megtalálható, de nem egyetlen összefüggő zónában, hanem inkább a domborzathoz alkalmazkodó foltok sokaságában. Hazánkban is őshonos faj, a nevével ellentétben nem a szőke folyó környezetében, hanem a Bükkben és a Bakonyban alkot öreg állományokat. Az őshonos állományok mellett Nyugat- és Észak-Európában vannak olyan területek is, ahol az ültetett tiszafák elvadulása következtében mára az őshonosnál is nagyobb területeken élnek vadon nagyobb csoportok.A_kulonc_es_orokzold_tiszafa2Ezek után nyilván mindenki kíváncsi erre a különc fára, amelynek a világállománya stabil, sőt gyarapodó, a hazai populáció pedig természetvédelmi oltalom alatt áll, eszmei értéke 10 000 forint. Középhegységi elterjedése alapján okkal vélelmezhető, hogy egykor a Hegyvidéken is vadon élhettek tiszafák. Ezt látszik alátámasztani, hogy kifejezetten szereti az itteni adottságokat, az elhagyott, ritkán ápolt kertekben terebélyes fává fejlődik, és magról jól szaporodik.
A növény keskeny, lándzsás tűleveleket nevel, amelyek világosabbak és puhábbak a fenyőtűknél. Hajtásai kúpos lombozatot alkotnak. Mindez csak az alapfajra vonatkozik, mert a kertészeti árudákban százával fellelhető fajták egészen más növekedést is mutathatnak. Vannak oszlopos tiszafák, színes lombúak, vagy olyanok, amikből metszett sövényt lehet nevelni. A nemesített fajták növekedése általában sokkal gyorsabb a vad alapfajénál. Mindegyikre egyformán jellemző azonban, hogy ősszel egyetlen fekete magot rejtő, élénkpiros termést érlel, amely a madarak különösen kedvelt eledele. Tegyük hozzá: ez a növény egyetlen nem mérgező része.
A természetgyógyászat által használt tiszafa mérgező voltára utalnak a nem túl hízelgő tájnevek: méregfa, ördögfa, halálfa. Nekünk azonban nem kell félni tőle, hiszen a mérgezéshez jelentősebb mennyiséget kellene elfogyasztani kérgéből, gyökeréből, leveléből, amire még a leginkább vállalkozó kedvű óvodások között is kicsi a hajlandóság.
A hegyvidéki kertekben a tiszafa nem igényel különösebb törődést. Egészségesen fejlődik, és a rossz talajú, árnyékos kerti sarkokat is betölti sötétzöld lombjával.

(Barta)