„Mindennap azt várom, hogy végre mehessek edzésre”

Szeptemberben megnyerte a korosztályos magyar bajnokságot, néhány hete pedig a GKK Reménység Kard Körversenyen végzett az élen Csonka Dorottya. A Virányos Általános Iskola nyolcadik osztályos diákjával beszélgettünk, aki a Vasas kardvívójaként azért dolgozik mindennap, hogy egyszer olimpián is képviselhesse Magyarországot.

– Ha azt mondom, Szilágyi Áron, mi jut az eszedbe?

– A két olimpiai aranyérem az, ami elsőre beugrik. Megtisztelő érzés, hogy egy teremben edzhetek vele, és közelről láthatom, ahogyan vív. Mivel sokkal magasabb szinten van a tudása, mint az enyém, még nem nagyon tudok tanulni tőle, de élvezettel figyelem az edzéseit.

– Esetleg az ő sikerei közrejátszottak abban, hogy a vívással kezdjél el foglalkozni?

– Tudat alatt biztosan befolyásolt, amikor 2016-ban megnyerte a második aranyérmét. Abban az évben, amikor vívni kezdtem, sokszor megnéztem az olimpiai döntőit az interneten. Ennek ellenére nincs példaképem. Sok vívó van, akinek szeretem visszanézni többször is valamelyik asszóját.

– Hogyan lettél vívó? Miért éppen a kardvívást választottad?

– Kilenc és fél éves voltam, amikor 2016 nyarán láttam a tévében az olimpiai tőrdöntőt. Nagyon tetszett, ahogyan mozognak, megihletett a vívók eleganciája. Előtte úsztam, táncoltam, mindenfélét csináltam, de egyiket sem szerettem igazán, a vívásban viszont megtaláltam a nekem való sportot. Annak, hogy kardvívó vagyok, elég prózai az oka: akkoriban ezek az edzésidőpontok voltak számomra alkalmasak. Nagyon örülök, hogy így alakult, mert a három fegyvernem közül ebben érzem magam a legjobban. Most is ezt választanám. A kard a legrégebbi fegyvernem, gyors, sokat kell mozogni, de a technika is rengeteget számít. Nem mondható unalmasnak. A kardvívás talán egyetlen hátránya, hogy a versenybírónak is van szerepe egy-egy találat odaítélésében, ami nem mindig előnyös.Mindennap_azt_varom_hogy_vegre_mehessek_edzesre1

– Szeptemberben megnyerted a korosztályos magyar bajnokságot, de nem ez az első kiemelkedő eredményed.

– Háromszoros országos bajnok vagyok, egyéniben egyszer, csapatban kétszer győztem. A korosztályomban vezetem a ranglistát. Rendszeresen elindulok idősebb korcsoportok versenyein is, és eddig ezeken is mindig helytálltam.

– Mennyi munka kell ahhoz, hogy ilyen sikereket érjél el?

– Sok edzés és kitartás szükséges ahhoz, hogy valaki eredményes legyen. Heti ötször másfél órán át koncentrálni nem a legegyszerűbb, de mivel nagyon élvezem, szinte észre sem veszem, számomra ez nem teher. A versenyeket a karanténidőszak előtt hathetente, hétvégenként rendezték meg, olyankor az egész hétvégém arról szólt.

– Az iskolád, a tanáraid támogatják, hogy sportolsz?

– Sok energiát vesz el a sport, és senkinek nincs kedve este hétkor hullafáradtan leülni tanulni, de ez a kötelességünk. Szóval, nincs olyan, hogy nem! Ha esetleg versenyem volt, és épp nem tudtam házi feladatot csinálni, a tanáraim megértők, adnak időt a pótlásra.

– Hegyvidékiként ki tudod használni a természeti környezet adta sportolási lehetőségeket?

– Szeretem az erdőket! Sokkal jobb a fák között futni, mint a kipufogógázt letüdőzni. Év közben kevesebb az ilyen alkalom, de ha ráveszem magam, akkor négy-öt kilométerig meg sem állok, és utána még fél órát erősítek. A futás inkább a nyári alapozóedzések része. Amikor versenyekre készülünk, akkor erre nincs idő és energia, ráadásul a vívás nem szabadtéri sportág.

– Mennyiben befolyásolja a vívást a tavasz óta tartó járványhelyzet?

– A tavaszi karantén, úgymond, alapozás volt. Elmaradtak a tréningek, mindenki egyedül, otthon végezte az edző által előírt gyakorlatokat. Futottam és erősítettem. Most is befolyásolja az edzésidőpontokat és a versenyek számát. Ebben a szezonban a szeptemberi bajnokság volt az egyetlen viadal a korosztályomban.

– A sport örömén, a versenyzés izgalmán kívül mit ad neked a vívás?

– A Vasas vívóterme a második otthonom. Kósa Miklós irányításával edzek, és nagyon megtisztelő, hogy ide tartozom, hiszen a Vasas az egyik legeredményesebb egyesület vívásban. Mindennap azt várom, hogy végre mehessek edzésre, és ha ott vagyok, azt a biztonságot érzem, mintha otthon lennék. Mindemellett a sport sokat segít a tanulásnál a koncentrációban és a kitartásban.Mindennap_azt_varom_hogy_vegre_mehessek_edzesre2

– Hol szeretnél tartani tíz év múlva?

– Fokozatosan akarok haladni, és a célom ugyanaz, mint szerintem az összes sportolónak. Jó lenne majd vezetni a világranglistát, és esetleg egy olimpiai érmet szerezni. Ezért dolgozom.

– Jönnek az ünnepek. Hogyan zajlik nálatok a karácsony?

– A vidéki nagymamám mindig feljön hozzánk, és szilveszterig nálunk van. Sajnos lehet, hogy a vírus miatt ez elmarad az idén. Az unokatestvéreinkkel is szoktunk találkozni ilyenkor, de valószínű, hogy most csak kültéri programot szervezünk velük. Meglátjuk, hogyan alakul a járványhelyzet. Előfordul, hogy a két ünnep között edzésekre kell mennem, de általában pihenünk. Nálunk karácsonykor együtt van a család, végre senki nem ideges, és segítünk egymásnak mindenben.

sm.