A tortagyilkos, a leguán és a bandarin

Minél korábban ismerik meg a gyerekek a versek, a regények szépségét, annál fogékonyabbá válnak az irodalom iránt. Ezért is szervez rendszeresen találkozókat kortárs írókkal, költőkkel a Városmajor Óvoda. Nyulász Péter, Berg Judit, Vadadi Adrienn, Fülöp Mónika, Lackfi János, Beck Andrea és Csernik Szende után ezúttal a megannyi nagy sikerű gyermekkönyvet jegyző Kiss Ottó kalauzolta a mesék varázslatos birodalmába a kicsiket. Elmondta, hogy Gyuláról érkezett, ott írja a verseket, regényeket. Amikor megjelenik egy verseskötete, sokszor megzenésítik, és elkezdik énekelni, aztán vannak olyan versek, amikből rövid rajzfilmek készülnek, ahogyan például a Régi kincsek című kötete költeményeiből is.

Mielőtt ezeket közösen megnézték volna, Kiss Ottó néhány „édes” szöveget olvasott fel. A Megkérős puszizósból kiderült, hogy nem mindenki szereti megosztani a csokoládéját másokkal: „Megkérték Zolikát,/adjon egy csokikát./Öt van csak, bocsika,/mondta a/Zolika.” A tortagyilkos éjszakájából pedig az, hogy mi történik az irigy és falánk gyerekekkel: „Ma én voltam a tortagyilkos/leszúrtam őt, és mind megettem,/de délutánra visszatámadt: hányt az inger és remegtem.”

Az óvodások, persze, azonnal vették a lapot, és elmondták, hogy velük is előfordult már ilyesmi, amikor túl sok édességet ettek, de lehet, hogy mégis újra megtennék, annyira szeretik a csokoládét. Sokáig így gondolkodott a kövér királyfi is, aztán egyszer csak nekiindult, hogy találkozzon a sovány királylánnyal, aki egész életében egy daliáról álmodott. És meg is kapta, hiszen „A hosszú út alatt lefogyott ugyanis a kövér királyfi legalább tíz kilót, még az is lehet, hogy tizenötöt.” Így aztán nem volt akadálya az esküvőnek.

Kiss Ottó beszélt azokról a rímekről is, amik nem passzolnak. Nála is előfordul ilyesmi a Szép állatokban: „Szép állat a jaguár,/kedvence a január./Szép állat a leguán,/kedvence a március.” Mint mondta, azért írta ezt a sort, mert a valóságban a leguán tényleg a márciust szereti a legjobban.A_tortagyilkos_a_leguan_es_a_bandarin

Kislányával egy egész kötetre való verset találtak ki, amiből szándékosan hiányoznak a rímek. Az egyik arra figyelmeztet, hogy felesleges rossznak lenni, mert úgysem veszi észre senki. „Köszönöm, hogy/elraktad a játékaidat,/mondja anya, mikor/nem is raktam el./Milyen ügyes vagy, hogy/felvetted a papucsodat,/mondja apa, mikor/nem is vettem fel./Nagyon kedves vagy,/hogy megkínálsz mást is,/mondják az óvodában, mikor/nem is kínáltam meg mást./Azt hiszem,/nem érdemes rossznak lenni,/mert úgyse veszi észre senki” – ezt hallva a gyerekek széles mosollyal az arcukon heves bólogatásba kezdtek.

Azon pedig még jobban derültek, hogyan tanítja a Szép Szó Tárban Emesét az anyukája: „Sok bandarint egyél,/dehogy úgy járj, bint én,/mondja anya,/dehogy begfázzál,/bint én,/bert akkor nem tudod kibondani, hogy bandarin.” Ebből is látszik, hogy tele orral, bizony, meggyűlhet az ember baja a szavakkal. Vagy egészségi állapottól függetlenül a számolással – folytatta a költő, felidézve egy régi tanácsot, ami segít az elalvásban. A nagyik szokták mondani, hogy bárányokat kell számolni, ha egyedül vagyunk az ágyban, és nem tudunk elaludni. Csak az a baj, hogy sok van belőlük, és összekeverednek, ezért aztán mindig újrakezdődik a számolás. Emiatt viszont valóban nem lehet elaludni.

Kiss Ottó azt is elárulta, mivel vette rá Emese a szüleit, hogy új játékokat vegyenek. „Az új játékokat nagyon szeretem./Az új játékoknál csak a régiek a jobbak,/de ahhoz, hogy egy új játékból régi játék lehessen,/mindig új játékot kell venni.” Végezetül azt javasolta a gyerekeknek, hogy rajzoljanak sárga füvet, aztán rá kéket, mint az eső, és ha minden jól megy, a papíron tényleg kizöldül az egész rét.

„Óvodásaink nagy érdeklődéssel fogadják a szerzőket, akiknek a verseit, meséit hallgatják. Kíváncsiak, hogyan lesz a beszédből leírt szöveg” – szólt a program tapasztalatairól Hajas Orsolya óvodapedagógus, aki hozzátette, hogy a délelőtti foglalkozások állandó elemei a klasszikus írók művei, a népmesék, dalok, mondókák. Ezeket egészíti ki a kortárs irodalom, amely bővíti a gyerekek szókincsét, formálja a látásmódjukat. A nyelvezettel, a velük is megeső történetekkel könnyen tudnak azonosulni, ezért is szeretik annyira a nekik szóló mai műveket.

M.