Hagyományt teremteni jó!

A hagyományok megteremtésénél talán csak azok fenntartása nehezebb feladat. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kiemelt helyet foglal el a magyar történelmi tudatban. Ahhoz, hogy ez a hagyomány ne csupán unalmas és letudandó emlékezést jelentsen a jeles évfordulókon, jelentős mértékben járult hozzá a televíziós szerkesztő, rendező és városvédő, Ráday Mihály, valamint a 2013-ban elhunyt történész, a reformkor és 1848–49 kutatója, Katona Tamás. Ráday Mihállyal – ahogy az az interjút számos alkalommal megszakító telefonos köszöntésekből kiderült – a születésnapján beszélgettünk Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei könyvsorozat harmadik, zárókötetéről.

– 1988. március 15-én került adásba Katona Tamással közös, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyeit bemutató tévésorozatuk első része. Meglepte, hogy tizennégy évig kitartott a mondanivaló?

– Nagyon sok történetről és helyszínről tudtunk volna még mesélni, de ami a legérdekesebb volt, hogy a nézőinket is fel tudtuk lelkesíteni. A forradalom és szabadságharc 140. évfordulójára készülve 1987 őszén azzal kerestem meg Katona Tamást, hogy próbáljuk valamilyen módon rávenni az embereket, nézzenek körül, és segítsenek abban, hogy minél több emlékhelyet lehessen rendbe hozni. Az első adást még 43 követte, Magyarország mellett tíz olyan országban is forgattunk, ahol 1848–49 magyar vonatkozású emlékeit vagy sírhelyeit fedeztük fel.Hagyomanyt_teremteni_jo1

– Hogyan lett a tévéműsorból könyvsorozat?

– A tévésorozat sajnálatos módon 2002-ben véget ért, de Katona Tamással egyetértettünk abban, hogy a megszerzett tudást jó lenne könyvként megőrizni az utókornak. Így született meg 2013-ban az első kötet, amelyben kronologikus sorrendben kalauzoljuk végig az olvasót a történelmi helyszíneken, míg a 2016-os, második az emigrációba kényszerülő hőseink sorsát vonultatta fel. A most megjelenő harmadik rész a korszak személyiségeit mutatja be, az országos hírű „főszereplőket”, egyúttal azokat, akik valahol csak helyben ismert „mellékszereplői” voltak a 172 évvel ezelőtti időszaknak. Igyekeztünk összefűzni a három kötetet, így a mostani könyv végére olyan helyszín- és névmutatót szerkesztettünk, ami segíti az olvasót a személyek, helyszínek és események megtalálásában.Hagyomanyt_teremteni_jo3

– Műsoruk indulása után alig két évvel Katona Tamással mindketten parlamenti képviselők lettek, egyikük a kormánypárt, másikuk az ellenzék soraiban. Megmaradt a jó viszony?

– Soha egy pillanatra sem romlott meg a személyes kapcsolatunk. Tamással mindketten hittünk abban, hogy ennek az országnak van egy öröklött hagyománya, amelyet minden körülmények között meg kell őrizni, és ezért érdemes harcolni. Az sem véletlen, hogy a most megjelenő kötetben is szerzőtársam, pedig hét éve nincs már köztünk. Meg kell említenem, hogy szerkesztőként és lektorként két kiváló történész segítette a munkámat: Csorba László és Hermann Róbert.Hagyomanyt_teremteni_jo2

– Mi itt, a Hegyvidéken tudjuk, hogy önnek van egy személyes, hogy úgy mondjam, „házi” ’48-as emlékhelye.

– A nyolcvanas évek végén a Pethényi útra költöztünk. Legnagyobb meglepetésemre – átalakításban voltunk, a betont locsolgattam – egy sírkövet vettem észre a bozótban, amelynek felirata szerint itt nyugszik Kovács J., Budavár 1849-es ostrománál elesett honvéd. Rendbe hoztuk, és 1988 óta minden március 15-én 15 órától egy kis helyi ünnepséget tartottunk itt, amely az idén először maradt el, a járványveszély miatt. A közösségünk több évtizedes hagyománya lett ez, és azt gondolom, hagyományt teremteni és fenntartani jó! Korábbi műsoraink és a köteteink is erről szóltak, szerettük volna rávenni az embereket, hogy mindenki találja meg a saját Kovács J-jét. Természetesen a XII. kerület igen gazdag ’48-as helyszínekben és történetekben, amelyek mindegyike szerepel a könyvben. Az egykori Istenszeme fogadó, ahol Kossuthot 1837-ben elfogták; a Remetéhez címzett vendéglő, az Óra-villa vagy az egykori Laszlovszky-major, amik mind Görgei Artúr főhadiszállásai voltak Budavár 1849. tavaszi ostromakor. Kötetünkben azokról is megemlékeztünk, akik kevésbé játszottak fontos szerepet a szabadságharcban, így Rómer Flórisról, Andrássy Gyuláról, Podmaniczky Frigyesről és Arany Jánosról, akinek két szép emlékhelye is van a Hegyvidéken: a Hollósy Simon utcai dombormű és az Alkotás utcai tűzfal.

B. Óvári Emma