Virtuális diplomakiállítás a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen

Újrafelhasznált műanyagból készített tégla, otthoni tárgyakból életre keltett lények, marsi kráterekbe tervezett lakóterek – különleges ötletekből ezúttal sincs hiány a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem diplomakiállításán, aminek most egy virtuális galéria biztosít teret.

Rendhagyó módon teszik közzé idei vizsgamunkáikat a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) mesterszakos hallgatói. A valós terek helyett egy virtuális galéria biztosít helyet a műveknek, amelyet a Homo Phis című, online lakáskiállítást jegyző – lapunk május 20-i számában bemutatott – alkotócsapat hozott létre az egyetem megbízásából. A mome.hu/hu/diplomakiallitas címen elérhető seregszemlén több mint százhúsz munkát láthatunk, az egyes tanszékek pedig különböző időpontokban tárlatvezetést tartanak. Ezeket a már lezajló és a lapunk megjelenését követő bemutatókat a mome.hu/hu/tarlatvezetesek oldalon találjuk meg.

„A MOME közössége bemutatta, hogy rendkívüli kihívások mellett is képes komoly minőség és teljesítmény elérésére” – értékelte a diplomázók és oktatóik munkáját Koós Pál, az intézmény oktatásért felelős rektorhelyettese. Az online kiállításmegnyitón megemlítette: többektől is azt a visszajelzést kapta, hogy a körülmények miatt nem tudták magukat a lehető legjobban kibontakoztatni. Benne azonban nincs hiányérzet – tette hozzá –, mert kizárólag jól felkészült és tanáraik segítségével jól felkészített diplomázókat látott.Virtualis_diplomakiallitas_a_MOMEn

A rektorhelyettes szerint az idei diplomamunkákra is jellemző a társadalmi, szociális kérdések vizsgálata, valamint a műfajok közötti átjárás. A körülményekre való tekintettel nagyobb súlyt kaptak a konceptuális munkák, de mint fogalmazott, ez „nem von le semmit az értékükből”.

A virtuális kiállítótérben szintekre tagolva láthatók az egyetem négy intézetéhez kötődő művek. Az egyik szintet az építőművészek foglalják el: itt van például Tasnádi Gergely speciális téglája, amit egy holland startuppal közösen fejlesztett ki újrafelhasznált műanyagból. Mellette a „fellegekben járó” Adham Shakaki koncepciója szemrevételezhető. A szíriai, háborús övezetből menekült fiatal a Mars krátereibe tervezett lakótereket és növények termesztésére alkalmas üvegházakat, abból kiindulva, hogy a SpaceX-projekt keretében 2030 környékén emberek utazhatnak a vörös bolygóra, ahol később egy kolónia is létrejöhetne. Elképzelései szerint a marsi talaj és a misszió hulladékainak felhasználásával a helyszínen, 3D-nyomtatóval lehetne kialakítani az építményeket.

A médiadesignnal foglalkozók közül Csata Sára egy társasjátékot készített, amely a résztvevők Facebook-profiljára épül, így a valóságos térbe teríti ki a digitális teret. A játék célja, hogy kritikusan szembesüljünk azzal, mi mindent osztunk meg magunkról a közösségi oldalakon.Virtualis_diplomakiallitas_a_MOMEn2

Mátyás Dóra „Nem vagyok egyedül” című munkája a karanténhelyzetre reflektál: arra, hogy az otthonunk válik aktivitásunk színterévé. A lakásában fellelt tárgyakból, élelmiszerekből keltett életre szórakoztató kis lényeket, a többi között póklábakon imbolygó konzervdobozt, tüllruhában száguldozó édesburgonyát és egy magát fáradtan vonszoló festőhengert.

Hegyvidéki kötődésű diplomamunka is feltűnik a kiállításon: Török Sára Eszter a Városmajori Jézus Szíve Plébániatemplom utolsó ablakpárjának terveit készítette el. A műemléki térbe kortárs, tradicionális és innovatív technológiákat ötvöző üvegablakot képzelt el, amelynek fő célja az elmélyülést segítő atmoszféra megteremtése.

sz.