A nagy szívvirág töretlen karrierje a díszkertekben

Aki nyitott szemmel jár a kerületben, és nemcsak megcsodálja a dísznövény-kiültetéseket, hanem alaposan szemügyre is veszi azokat, több helyen is találkozhat a különleges megjelenésű szívvirággal.

A szívvirág egyike a még laikusok számára is könnyen azonosítható növényeknek, hiszen nagyon jellegzetes, mézeskalács szívre emlékeztető virága van. Ez tudományos szempontból egyszeresen szimmetrikus típusú, ami kevés növényünkre jellemző, a szívvirágok rokonsága sem túl kiterjedt. A virágon látható két kis sarkantyút megörökítő, tudományos nevén Dicentrának nevezett nemzetségbe mai ismereteink szerint mindössze nyolc faj tartozik. Ám a kertekbe leggyakrabban ültetett szívvirág nincs is ezek között! Hogy is van ez?

A nemzetség kertészeti szempontból három legjelentősebb faja békében osztozott a szívvirág néven, amikor ázsiai őshazájukból mintegy kétszáz éve Európába érkeztek. Itt különlegesnek számító virágaik miatt gyorsan nagy karriert csináltak. Ekkor még mindegyik a Dicentra nevet viselte. Később a növényrendszertan szakértői a legszebb fajt áthelyezték a Lamprocapnos nemzetségbe. Így lett a Dicentra spectabilisból Lamprocapnos spectabilis. Ami megmaradt, az a „spectabilis”, azaz a „tetszetős” fajnév.

A kertbarátok ezzel is beérték, és nem sokat bánkódtak, hogy miközben a tudósok a korábbi nemzetség huszonnégy faját négy különböző csoportba sorolták, kedves szívviráguk egyedül maradt nemzetségében, úgy, hogy még a nemzetségnevet sem tarthatta meg. A kertészek – talán a jobb átláthatóság érdekében – elnevezték nagy szívvirágnak. Botanikahallgatók vizsgáztatásánál remek beugratós kérdés lehet abból, hogy a nagy szívvirág valójában nem tartozik a szívvirág nemzetségbe… Mindeközben a növény töretlenül folytathatta manapság egyre magasabbra ívelő karrierjét a díszkertekben.

A nagy szívvirág – vagy ahogyan külföldi kertészeti katalógusokban gyakran nevezik: vérző szívvirág, könnyező szív vagy Jézus szíve – gyöktörzset nevelő, lágy szárú dísznövény. Petrezselyemre emlékeztető leveleiből – irodalmi adatok szerint – akár méteres bokor is formálódhat. A gyakorlatban ennek a fele is büszkeségre adhat okot.

Nehezen felismerhető, hogy tulajdonképpen fürtvirágzatról van szó, mert a lombozatból ívesen kihajló szárakon egymás után laza sorban csüngnek a pár centiméteres virágok. A külső szirmok rózsaszínek vagy halványpirosak, a belsők fehérek, és csak a virág alsó csücskén válnak láthatóvá, ahogy kikandikálnak a színes szirmok alól. Van a növénynek teljesen fehér virágúvá nemesített változata is.

A májusban kezdődő virágzás akár több mint egy hónapig is eltarthat. Ezt követően a növény elveszíti díszítőértékét, lassan visszahúzódik, és föld alatti szárába gyűjtve tápanyagait felkészül a következő évi kihajtásra.A_nagy_szivvirag

A kertben például a páfrányok társaságába érdemes ültetni, mert hasonlók az igényeik, és mire a nagy szívvirág elvirágzik, a világoszöld páfránylevelek átveszik a helyét. Kedveli a tápanyaggal gazdagon ellátott, komposzttal dúsított kerti talajt és a félárnyékot, árnyékot. Gyakori öntözést igényel, különösen a tavaszi, nyári időszakban, viszont nem viseli el a kötött talajban pangó vizet, ilyen környezetben könnyen károsodhatnak gyöktörzsei.

Az egész növény mérgező, ami káros tulajdonság is lehet, de annyi előny mindenképp származik belőle, hogy a kártevők többnyire elkerülik. A nagyon száraz, napsütötte helyen élő, legyengült töveket levéltetvek támadhatják meg, vagy csigák rághatják leveleit.

Szaporítani házilag az idősebb tövek osztásával lehet legkönnyebben. A kereskedésekben rendszeresen felbukkannak magjai is, amelyek jól csíráznak, de viszonylag lassan fejlődnek, így több évbe telik, mire kertünk díszévé válhatnak. A kertészeti árudákban megvásárolt példányok telepítése a legegyszerűbb, s így számíthatunk a leggyorsabb és legbiztosabb virágzásra.

A nagy szívvirág egyik rokona egyébként vadon is előfordul a Hegyvidéken, sőt akár sikerrel pályázhatna a „XII. kerület leggyakoribb virágos növénye” címre – már ha lenne ilyen. A füstikefélékhez tartozó odvas keltikéről van szó, amely két színváltozatban díszíti erdeinket kora tavasszal. Először a lila virágok nyílnak, néhány héttel később csatlakoznak hozzájuk a fehérek. A két változat itt egy fajba tartozik, és békében megosztozik egyazon erdei élőhelyen. Szerencsére még a városi erdőrészeken is ezerszámra nyílik!

BI.