Maratonit futna a kézilabdaikon

Nagy László 209 alkalommal lépett pályára a magyar férfi kézilabda-válogatott tagjaként, 2011-ben a világ legjobb játékosának választották. Egy éve már ő a Telekom Veszprém férfi kézilabdacsapatának sportigazgatója, nemrégiben pedig a Magyar Kézilabda Szövetség férfi szakágért felelős alelnöke lett. A Hegyvidéken élő sportembernek tehát bőven van tennivalója – a járványhelyzet azonban az ő mindennapjait is átalakította.

– Egy sportoló tisztában van azzal, hogy mit kell tennie a győzelemért. A járvány elleni „meccsen” azonban sokkal több a kérdőjel. A magánéletében milyen döntéseket hozott, hogy a családjával minél nagyobb biztonságban legyen?

– Furcsa időszak van mögöttünk; hiányzik a mindennapos munka, pörgés, intézkedés. Természetesen az emberek egészsége a legfontosabb, ezért a családommal betartottuk a „játékszabályokat”. Otthon maradtunk, így jelenleg még én is itthonról dolgozom (a beszélgetés néhány nappal a kijárási korlátozás budapesti megszüntetése előtt zajlott – a szerk.)Maratonit_futna_a_kezilabdaikon2

– A sportolók számára különösen nehéz a kényszerű bezártság. Hogyan lehetett ezt megoldani a kézilabdázóknál?

– A vírus megjelenésekor nem lehetett a csarnokban edzeni, csak otthoni feladatokat tudtunk adni a játékosainknak. Természetesen mindenki fegyelemmel elvégezte a személyre szabott edzésadagját, de valljuk be, ez nem olyan, mint a többiekkel közösen labdás edzést végezni a pályán.

– Aztán hiába volt minden, hiszen április elején a Magyar Kézilabda Szövetség befejezettnek nyilvánította a bajnokságokat.

– Igen, nehéz döntés volt, ami néhány klub számára nem bizonyult jó hírnek. Ezzel tisztában vagyunk, viszont egységes gondolatot igyekeztünk követni, és a több mint száz egyesületet tömörítő magyar kézilabda érdekeit figyelembe venni.

– Mi lesz most a kézilabdával?

– Úgy fest, hogy látjuk az alagút végét, és tervezhetjük a következő szezon kiírását. Hiszem, hogy megoldjuk a versenyeztetést.

– Mi hiányzott önnek leginkább az utóbbi hónapokban?

– Mivel jóval több időt töltöttem az otthonunkban – ami persze sok szempontból kellemes és pozitív élmény –, a korábban kialakított életritmus egyre inkább hiányzik. Bízom abban, hogy hamarosan minden normalizálódik, és az én életem is visszatér a régi kerékvágásba.Maratonit_futna_a_kezilabdaikon1

– Hogyan teltek a napjai? Esetleg jutott idő régi fogadalmak megvalósítására?

– Igyekszem megtartani a bioritmusomat, továbbra is reggel fél hét-hét óra körül kelek. Ugyanez igaz a testmozgásra, ami számomra különösen fontos. Heti három-négy edzés szerepel a naptáramban; szerencsés vagyok, mert ezt a kertünkben maradéktalanul meg tudom oldani. Ehhez jön a futás és a kerékpározás, így szinten tartom az állóképességemet. Természetesen a munka sem maradhat el, ami leginkább telefonon, e-mailben és videós konferenciabeszélgetéseken történik. Délután, estefelé az én feladatom a kert locsolása. Ami a teljesítetlen fogadalmakat illeti: igazából nincs ilyen. A múlt évben félmaratonit futottam, az idén a teljes maratoni van kitűzve célként, Budapesten. Remélem, a vírus már nem sokáig marad velünk, és lesz rá lehetőségem, mert már nagyon várom. Rajtam biztosan nem múlik majd!

– A javuló adatokat látva talán nem is kell erre sokat várni. Mit szól a járványhelyzet magyarországi alakulásához?

– Kezdettől fogva sokkal jobb számokat produkált az országunk a többi európai nemzethez képest. Jó látni, hogy a meghozott intézkedések eredményesek, ez mindannyiunk sikere!

MM.