Online oktatás – önállóság, bizalom

A második kényszerkaranténban töltött iskolai héten, küzdelmes napokon vagyunk túl. Nekünk, tanároknak, az „otthonmaradás” nem a ránk szakadt szabad idő hasznos eltöltésének kitalálásáról szól, sokkal inkább egy szorongató helyzetről: hogyan folytathatjuk munkánkat az ismeretlen és amúgy is még kezdeti állapotban lévő oktatási közegben? Úgy tűnik, legtöbbünk sikeresen felvette a kesztyűt, kitalálta, hogyan szólítsa meg, hogyan tartsa kézben, és hogyan lássa el feladatokkal a diákokat. Beszélgetőtársaim középiskolai tanárkollégáim: Iványi Rudolf némettanár, Mészáros Borbála rajz- és művészettörténet-tanár és Simon Barbara testnevelő tanár.

– Milyen gyorsan tudtatok átállni az online oktatásra?

Iványi Rudolf némettanár: Azonnal, mert muszáj volt. A nyelvi előkészítő osztályban heti 16 órányi tananyagot kellett valahogy eljuttatni a diákokhoz. Két héttel ezelőtt hétfőn 8 órakor jelentkeztem be a gyerekeknél a mindenki által használt közösségi portálon, létrehozva azt a zárt csoportot, amelyben azóta is dolgozunk. Minden reggel megkapják a feladatokat, amiket még aznap délutánra, ritkább esetben másnapra kell megcsinálniuk.

Mészáros Borbála rajz- és művészettörténet-tanár: Az első két hétre nekem is azonnal voltak ötleteim. Viszont van olyan tananyag, amiről még most sem tudom, hogyan adom át személyes jelenlét nélkül.

Simon Barbara testnevelő tanár: A kolléganőmmel az első hétfőn több mint öt órát ötleteltünk azon, hogyan maradhat meg a testnevelésóra a digitális térben. Aztán az elmúlt napok bebizonyították, hogy lehet távolról is tornáztatni, továbbá – amire eddig nem jutott időnk – a sportelmélet és a sporttörténelem olyan lehetőségeket rejt, hogy színes, élvezetes feladatokkal tudjuk ellátni a gyerekeket. Azt is mondhatom, hogy a mi feladatainkkal kötelezően pihennek a diákok.

– Van személyes kommunikáció? Látjátok a diákokat?

Iványi Rudolf: A valós idejű oktatást a digitális térben nem tartom hatékonynak. Projektfeladatokkal dolgozom, de mindennap 8 és 10 óra között elérhető vagyok a zárt csoportban, és ugyan nem látnak, de érzik a jelenlétemet, és bármit kérdezhetnek.

Mészáros Borbála: Nálam sincsenek közös órák. Amúgy is próbáltam fokozatosan bevezetni a digitális tanulást, mert tudom – a saját gyerekeimet is látva –, hogy az első két hét a legkeményebb nekik. Ilyenkor még lelkesek a tanárok, van, aki túlságosan is, nincs tapasztalatuk arról, mennyi anyag dolgozható fel a megadott idő alatt. Úgyhogy én az első hétre mindenkinek azt adtam fel, hogy látogasson meg egy kulturális helyszínt a világban, a piramisokat, a Taj Mahalt, valamelyik múzeumot, virtuális túra formájában. Ez a bezártság érzésének leküzdésében is sokat segít. A második héten már rajzos vagy fotós feladatot is kaptak, az aktuális tananyaghoz kapcsolódva, ezekből heti egy lesz a jövőben.

Simon Barbara: Mi a Google Classroom platformján adjuk ki a feladatokat, azon jól láthatjuk, ki kapcsolódik hozzánk, és hogy ki az, aki nem csinálja azt, amit kellene. Itt kapják meg a gyerekek a feladatokat, például egy kézilabdameccs megtekintése után kitöltendő tesztet, az ajánlott filmek listáját és az elvégzendő gyakorlatokat is. Van olyan lánycsoport, amelyiknek a jóga alapászanasorát, a Napüdvözletet kellett megtanulnia egy vezetett videó segítségével, házi feladatként pedig – megadott cikkekben – elolvasni a jótékony hatásait.

– Mennyi időt töltötök naponta a számítógép előtt?

Iványi Rudolf: Sokat… A reggeli, kötelezően „együtt töltött” két óra után „elengedem a diákok kezét”, általában délután 4-re kapom meg tőlük az aznapi feladatokat. Ekkor elkezdem kijavítani ezeket, és személyre szólóan visszaküldeni mindenkinek. Ez eltart este 6-7 óráig. Utána állítom össze a másnapi feladatokat, vagy még napközben készítem elő ezeket.

Mészáros Borbála: Azokban az időpontokban, amikor normálisan óránk lenne, mindig elérhető vagyok. Ezeken a napokon reggel töltöm fel az aktuális hét anyagát és a feladatot. De ha bárkinek bármikor gondja, kérdése van, bármikor megtalál, szívesen beszélgetek vele. Nem várom el, hogy egy egész osztály egyszerre üljön le a gép elé, hogy akkor most rajzóra van, csak azt, hogy tartsák a lépést a saját időbeosztásuk szerint.

Simon Barbara: Nekem, testnevelőként, nagyon új ez az egész oktatási forma, és bevallom, sok mindent kell tanulnom ezzel kapcsolatban. Számomra ez most ilyen szempontból nehéz időszak, ugyanakkor jó és élvezetes is, mert tanulást, fejlődést jelent.

– Ha a digitális oktatás pozitívumát egy szóban kellene megfogalmaznod, jellemezned, mi lenne az?

Iványi Rudolf: Paradigmaváltás. Most megtapasztalhatjuk, mit hogyan tudunk átültetni egy teljesen új platformra, hol vannak a határok, mennyire vagyunk rugalmasak, kreatívak. Szerintem a professzionalizmusunk vizsgája a jelenlegi helyzet.

Mészáros Borbála: Önállóság.

Simon Barbara: Bizalom. Az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy megbízhatunk a diákokban, mert velünk vannak, és jönnek is velünk ezen az ismeretlen úton. Online_oktatas_onallosag_bizalom

– A szavaitokból úgy érzem, lelkesek, bizakodók vagytok, talán élvezitek is az új helyzetet. Meddig lehetséges és mitől függ ennek a lendületnek a megtartása?

Iványi Rudolf: Én a diákokkal együtt meglévő közös motivációban hiszek. Amíg ők lelkesek, én is lelkes tudok maradni. De ez fordítva is igaz: amíg én vonzó, kellően érdekes feladatokkal tudom ellátni őket, marad a jó hangulat, és eredményes lesz a munka.

Mészáros Borbála: Abban bízom, hogy amint jobban megismerkednek a tanárok és a gyerekek is az online eszközökkel, és kitapasztalják, hogyan kell beosztani az idejüket és a tananyagot, ez egy hatékony, eredményes módszer lehet hosszú távon. Ha vége lesz ennek az időszaknak, ezeket az eszközöket „békeidőben” is lehet használni.
Az online oktatás legnagyobb előnyei közé tartozik, hogy az ember megspórolja az utazásra szánt időt. Hogy nem kell hajnalban kelni. Hogy nem kell végigülni az unalmas órákat. Hogy mindenki a saját tempójában haladhat. De a legfőbb előnye, hogy a gyerekek – és a felnőttek is – rákényszerülnek arra, hogy önállóan, hatékonyan osszák be a saját idejüket, mert máskülönben szétcsúsznak. Sokan úgy tekintenek majd vissza ezekre az időkre, hogy ekkor tanulták a legtöbbet a saját működésükről és a munkabírásukról.

FNÁ