Az élre tör a Semmelweis Egyetem vízilabdacsapata

Sokszor elhangzik, hogy a magas szintű tanulás és az élsport nem fér meg egymás mellett. Arra, hogy ez mennyire nincs így, kiváló példa a Semmelweis Egyetem vízilabdacsapata, amelyben jelenlegi orvostanhallgatók, oktatók és már praktizáló orvosok szerepelnek. Ráadásul nemcsak edzeni járnak le a klubnak otthont adó MOM Sport Uszodába, hanem több bajnokságban is elindulnak. A csapatot két éve vezetőedzőként irányító Karácsonyi Vazullal beszélgettünk.

– Hogyan jött létre a klub?

– Éppen egy évtizede határozta el dr. Merkely Béla professzor és néhány lelkes orvostanhallgató, hogy megalakítják a SOTE saját vízilabdaklubját. Az élet igazolta a törekvésüket, hiszen a Semmelweis Egyetem Vízilabda Klub Sportegyesület azóta is létezik, sőt, folyamatosan fejlődik. Ebben óriási szerepe van dr. Merkely Bélának, aki két éve az intézmény rektora, de megnövekedett feladatai ellenére is ugyanúgy a szívén viseli az egyetemi sport és benne a vízilabda ügyét. Mindez azonban mit sem érne a hallgatók lelkesedése és együttműködése nélkül.

– Milyen a vízilabdaélet a Semmelweis Egyetemen?

– Tudvalévő, hogy az orvosi egyetemen rengeteget kell tanulni, ehhez pedig elengedhetetlen a mentális „állóképesség”. Van egy mondás, ami úgy hangzik: ép testben ép lélek. A vízilabdával ezt szeretnénk erősíteni, de persze ez minden más sportágra is igaz. Azok az egyetemisták, akik tervszerűen, rendszeresen mozognak, jobban teljesítenek a tanulmányaikban. És van még valami, amit fontosnak tartok: a példamutatás! A SOTE vízilabdásai hétről hétre bizonyítják, hogy lehet és érdemes időt szakítani a sportolásra, mert az frissíti az elmét, javítja a fizikai kondíciót, ezáltal megkönnyíti a tanulást és a munkát. Nincs is jobb érzés, mint egy kiadós mozgás után kellemesen elfáradni!Az_elre_tor_a_Semmelweis_Egyetem_vizilabdacsapata

– Kik alkotják a csapatot?

– Alapvetően orvostanhallgatók, valamint egykori diákok, praktizáló orvosok. Alkalmanként csatlakoznak hozzánk az egyetem oktatói, mi több, ha az ideje engedi, lejön edzeni az egyetem rektora is, aki már több meccsen a rendelkezésünkre állt. Összetartó társaság a miénk, mindenki komolyan veszi a vízilabdát. Többen az egyetem előtt versenyszerűen pólóztak, aztán a tanulmányaik miatt felhagytak a profi sporttal, de nem tudtak elszakadni az uszodától. A sportolói múlttól függetlenül a csapat valamennyi tagja „jó tanuló”. Zokszó nélkül elvégzik az aznapra előírt gyakorlatokat, a meccseken betartják a taktikai utasításokat, igyekeznek fejleszteni a tudásukat. Öröm velük dolgozni.

– Mennyi idő jut a gyakorlásra?

– A státuszunk szerint ugyan nem vagyunk profik, minden másban viszont igyekszünk azok lenni. Éppen ezért hetente három edzés szerepel a naptárban. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a MOM Sportban ideálisak a körülmények, csak a munkára kell koncentrálnunk.

– Van még egy kapcsolódási pont a MOM Sporttal, mégpedig az utánpótlás-nevelés.

– Lassan négy éve annak, hogy az egyesület elkezdett utánpótlással foglalkozni a MOM Sportban. Az itteni úszóiskolából kikerülő gyerekek Szedlmayer Ildikó, a KSI utánpótlás-vezetőedzője, valamint Merkely István és Bencze András vezetésével tanulhatnak vízilabdázni.

– A nagycsapat is játszik bajnokságban?

– Nem bajnokságban, hanem bajnokságokban! Ott vagyunk az OB II-ben, a cél a minél jobb szereplés, azonban nekünk nem ez a legfontosabb. Inkább ráhangolódás, tapasztalatgyűjtés az egyetemi bajnokságra és a Medikus Kupára. Ez utóbbi igazi presztízs a SOTE-nak, hiszen 2012-ben az egyetem javaslatára lett a vízilabda a Medikus Kupa hivatalos sportága. Büszkén mondhatom, hogy a Semmelweis Egyetem vízilabdacsapata – igaz, még nem az én edzőségem alatt – már kétszer megnyerte a Medikus Kupát, és két ezüstérmet is szerzett. Mi más lenne most a feladat, mint ismét győzni!? Erre képesnek tartom a fiúkat. Sajnos tavaly a vírus miatt az összes bajnokságot lefújták. Reméljük, ez most másként lesz, és nemcsak a medikusok között, hanem az egyetemi bajnokságban is felállhatunk a dobogó legfelső fokára.

MM.