„Forradalmár volt a szó legművészibb és legemberibb értelmében”

Hetvenöt éve, 1945. szeptember 26-án hunyt el Bartók Béla, a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője, zongoraművész, népzenekutató. Az alábbiakban korabeli újságcikkek segítségével idézzük fel röviden az életét, hamvai hazahozatalát és nem utolsósorban a Hegyvidékhez való kötődéseit.

Bartók Béla 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson, zeneszerető családba: édesapja és édesanyja is játszott hangszeren. 1899-ben iratkozott be a pesti Zeneakadémiára, Thomán István zongora- és Koessler János zeneszerzésosztályába. Fiatal éveiben írt leveleiben többször is megemlítette, hogy a Svábhegyre ment kirándulni, vagy meglátogatni művészeket.
1900. június 16-án Budapestről kelt levelében ezt írta özv. Bartók Bélánénak Pozsonyba: „Szerdán, ha jó idő lesz, úgyszólván elutazom Pestről, t. i. meglátogatom ifjú Ábrányi Emil urat, aki tekintve a nyári hőséget, a Svábhegyen lakik. Márpedig, ha valaki ide akar jutni, annak utaznia kell szárazon és vízen, vasúton és hajón; azaz: földalattin a Dunáig, propelleren át a Dunán, villamoson fogaskerekűig, fogaskerekűn a Svábhegy tetejéig. Szép út; hogy mennyibe kerül, azt a jó ég tudja...” (Magyarország, 1981. október 18.)forForradalmar_volt2Bartók Béla akkor már tíz hónapja a fővárosban élt. Huszonöt éves korában lett a zeneakadémiai zongoratanszék tanára. Kodály Zoltánnal együttműködve kezdett komolyabban foglalkozni a magyar népzenével; összehasonlító kutatásokat is végzett, így a szomszédos népek zenéjét is tanulmányozta. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű.
A háború vihara elől 1940-ben az Egyesült Államokba utazott, ahol a Harvard Egyetemen tartott előadásokat a magyar zenéről. Szeretett volna, ám már nem tudott hazatérni, 1945. szeptember 26-án New Yorkban halt meg.
A Világ című újság 1945. szeptember 28-i cikkét idézzük: „A new yorki rádió lesújtó hírt közvetített Budapestre: Bartók Béla, akit néhány nappal azelőtt lázas betegen kórházba szállítottak, szerdán délben New Yorkban meghalt. Mérhetetlen háborús veszteségeinktől edzetten, most mégis vigasztalanul érezzük, hogy a veszteség, amely halhatatlan zeneköltőnk tragikusan korai elmúlásával érte kultúránkat és az emberiség egyetemes szellemi életét – pótolhatatlan. Bach óta alig volt a zenei világnak olyan átalakító egyénisége, amilyen Bartók Béla volt. Forradalmár volt a szó legművészibb és legemberibb értelmében. […] Amit folklorisztikus munkásságával a magyar és az általános zenei közszellemnek adott, felbecsülhetetlen értékű és horderejű. Jogos büszkeséggel állíthatjuk, hogy korunk zenei karaktere az ő művészetében alakult jórészt újjá, az ő átfogó egyéniségén és szellemi egyedülvalóságán keresztül nyert leghivatottabb kifejezést. Zeneszerzői pályája, zenekarra és zongorára írt művei, egész zenepedagógiai működése – egyik legragyogóbb, legjelentősebb fejezete a zenei világtörténelemnek. […] Mint művésznek rajongói voltak és ellenségei, mint embernek csak barátai voltak. Kétségtelen, hogy Bartók Béla a kultúrvilágnak egyik legtisztább jelensége, leghibátlanabb jelleme. A művészi és emberi nagyságnak olyan arányos vegyüléke, amilyet csak kevés évszázad tudott kitermelni emberanyagából. Akik nem szerették, azok is kénytelenek voltak tisztelni művészi puritánságát és emberi monumentalitását. Amikor Magyarországot elhagyta – akkor éreztük először, hogy ez a nagy szellem milyen kitölthetetlen űrt hagyott maga után távozásával. Most, amikor végleg le kell mondanunk visszatérésének reményéről, vigasztalanul érezzük magunkrahagyottságunk gyászos kietlenségét. – Nem akarom, nem tudom elhinni – mondotta Kodály Zoltán, amikor halhatatlan barátjának és munkatársának halálhírét közöltük vele. A fájdalomnak a nagy pillanatában mi is így vagyunk: nem akarjuk, nem tudjuk elhinni […] Bartók Béla pénteki temetését az amerikai Zeneszerzők és Művészek Kiadóhivatala rendezi. Az amerikai rádió magyar osztálya pénteken 2 óra 40 perces adásának keretében Bartók-gyászünnepet rendez, amelyen az elhunyt zeneszerző egyik amerikai szerzeményét is előadják. A gyászünnepet a londoni rádió is közvetíti. Ma este valamennyi fővárosi színházban és minden hangverseny előtt kegyeletes emlékbeszéddel méltatják a magyar zeneművészet nagy halottját.”Forradalmar_volt1Halála után, 1948 márciusában Bartók Béla megkapta az első ízben kiosztott posztumusz Kossuth-díjat, majd 1955-ben a posztumusz Nemzetközi Békedíjat is. Születése 100. évfordulójára 1981-ben Budapesten számos helyen szobrot állítottak az emlékére, így a Hegyvidéken is, a városmajori Kós Károly Általános Iskolában, ahol magas színvonalú ének-zene oktatás zajlik a mai napig. A mű – Ligeti Erika bronzalkotása – egy macskával a kezében ábrázolja a zeneszerzőt.
Bartók földi maradványainak hazaszállítása csak 1988 nyarán történt meg. Az út során Európa-szerte számos díszkoncerttel és emlékünnepséggel adóztak csodálatos munkássága előtt.Forradalmar_volt3A Vas Népe így számolt be minderről: „A nemzet régi óhaja teljesül, amikor július 5-én végső nyughelyre, magyar földre érkeznek a hazai és az egyetemes zenetörténet kiemelkedő személyiségének, Bartók Bélának hamvai. A nagy magyar zeneszerző urnáját július 7-én Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezik örök nyugalomra. A hamvak hazaszállításának előkészületeiről és a New Yorktól Budapestig tartó, Európa-szerte megkülönböztetett tisztelettel kísért út eseményeiről a szervezéssel megbízott munkacsoport tagjai nemzetközi sajtókonferencián tájékoztatták az újságírókat. […] Bartók Béla hamvainak New Yorktól Hegyeshalomig tartó útja során mindenütt a világhírű zeneszerző emlékéhez méltó ünnepségekkel készülnek az eseményre. Az emlékünnepségek június 19-én New Yorkban kezdődnek hálaadó istentisztelettel. Bartók Béla hamvait június 22-én hantolják ki és búcsúztatják a ferncliffi temetőben. A zeneszerző földi maradványai június 25-én indulnak útnak Európa felé a New York-i kikötőből, s a hónap végén érkeznek meg az angliai Southamptonba. Az út következő állomása a franciaországi Cherbourg. A város koncerttel és a Bartók Béla emlékének szentelt kiállítással készül az eseményre. Strasbourg érintésével július 3-án érkezik a menet az NSZK-beli Kehl városába. A helyi megemlékezésekkel egyidőben a bajor nagyvárosban, Münchenben is nagyszabású ünnepségeket tartanak. Július 4-én Salzburgon át Bécsbe vezet az út. Az osztrák fővárosban a Musikverein ad otthont a megemlékezésnek. Az Ausztriából díszkísérettel érkező menet július 5-én 12.30-kor lépi át a magyar határt Hegyeshalomnál. A hazai emlékünnepségek a fővárosban folytatódnak: Bartók Béla hamvait a Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában ravatalozzák fel; majd július 7-én, délután 3 órakor a Farkasréti temetőben helyezik örök nyugalomra a zeneszerző földi maradványait. Az emlékét őrző fekete gránit emlékműnél unitárius egyházi vezetők és állami életünk vezetői búcsúznak Bartók Bélától. A magyarországi ünnepi eseményekről a televízió és a rádió egyenes adásban számol be.” (Vas Népe, 1988. június 6.)
Bartók Bélát tehát a Hegyvidéken, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, nem véletlenül: nemzetünk legkiemelkedőbb művészei és tudósai, továbbá számos híres sportoló, mérnök, politikus és egyházi személy síremléke található itt. Az ország minden tájáról tisztelgők ezrei gyűltek össze 1988. július 7-én, csütörtökön, hogy végső nyughelyére kísérjék a zeneirodalom kiemelkedő alkotóját.Forradalmar_volt4A koporsót és a ravatalt borító koszorúkat fekete autók szállították a sírhoz, amelyet Borsos Miklós szobrászművész fekete gránittömbből faragott, lírát mintázó szobrával jelölték meg. A szertartáson jelen voltak a Bartók család tagjai, Bartók Béla egykori barátai, tisztelői, eljöttek a hazai társadalmi, szellemi élet vezetői, valamint több külföldi kulturális intézmény és a határainkon túl élő magyarság képviselői is.Forradalmar_volt5A Magyar Hírlap beszámolója a ceremóniáról: „A nagy magyar zeneköltő földi maradványainak ravatalánál a tisztelgő katonák sorfala mellett a hazai politikai, kulturális élet vezetői álltak felváltva díszőrséget. Pontosan három órakor kezdődött a temetési szertartás, amelyen elsőként Ferencz József unitárius püspök lépett a lobogó kandeláberekkel körülvett, fekete gyászlepellel borított ravatal elé. Felelevenítve Bartók Béla több nemzet kulturális értékeit egybeforrasztó életpályáját, szólt oktatói, tanári, zeneszerzői munkájáról. Elmondta, hogy korán hozzáfogott a népdalok gyűjtéséhez, s ebben sem ismert nemzetiségi különbségeket. Alkotómunkájának méltatása mások feladata – mondotta –, mi csak csodáljuk mindazt, amivel megajándékozott. Bartók a természetben találta meg azt az inspiráló erőt, mely a zene világában való elmélyedésre elkötelezte. Gyűlölte a háborút […] de a természetben örömet és szépet talált, és talán éppen erdélyi körútjai során, zenei gyűjtőútjain találta meg mindazt, ami vallási érdeklődésének ösvényén is új utat nyitott. – Bár a háború elszakította hazájától, arca mindig felénk fordult. Mérhetetlen tisztelet élt benne az ember iránt. Megbocsáthatatlannak ítélte az embertelenséget, a zenét, amelyet szerzett, vagy játszott, prófétailag kezelte. De tudta azt is, hogy a zenével az embert nem csak jobbítani és szolgálni lehet, de figyelmeztetni is –. […] A temetési szertartást Ferencz József püspök szavai zárták, majd Bartók szülőföldjére emlékeztetve a Hargitán szedett havasi gyopárt dobott a sírgödörbe. A Győri Leánykar elénekelte a Himnuszt, majd a gyászünnepségen összesereglett tisztelgők virágcsokrokkal borították el a nagy magyar zeneszerző sírját.” (Magyar Hírlap, 1988. július 8.)
Bartók Béla földi maradványai méltó helyre kerültek a Farkasréti temetőben: édesanyja, nagynénje, húga, első felesége, Ziegler Márta, második felesége, Pásztory Ditta és barátja, Kodály Zoltán közelében nyugodhat. Forradalmar_volt7

Földváry Gergely