„A kempo az egész életemben végigkísér”

Még csak jövőre érettségizik, de már tizenöt világbajnoki és ugyanennyi Európa-bajnoki címmel büszkélkedhet Ódor Lili. A Hegyvidék Harcosai Küzdősport Akadémia kempósa azonban nem éri be ennyivel, mint elmondta, további címeket szeretne nyerni.

– Lányoknál ritkább, hogy küzdősporttal foglalkoznak. Miért ezt választotta?

– Elég korán, kilencévesen kezdtem a kempót. Előtte nem sportoltam komolyabban, csak az iskola keretein belül jártam úszni. Valóban igaz, hogy kevesebb lány foglalkozik valamilyen harcművészettel. Engem a szüleim vittek le először az edzőterembe azzal az indokkal, hogy megtanuljam megvédeni magam.

– Miért éppen a kempo mellett döntöttek?

– Azért, mert amellett, hogy önfegyelemre, kitartásra tanít, megtaláltam benne azt a mozgásformát, amiről felnőttként, idősebb koromban sem kell lemondanom. Idővel az is megfogott benne, hogy minden edzésen tanulhatok valami újat, és minden egyes alkalommal fejlődhetek.

– Hogyan tudná röviden bemutatni a sportágat?

– A kempo eléggé összetett harcművészet. Megismerteti az emberrel az állóharcot, a földharcot, a dobásküzdelmet, az önvédelmi és a bázistechnikákat. Leginkább az MMA-hoz, azaz a ketrecharchoz tudnám hasonlítani.

– A küzdelem vagy inkább a technikákat bemutató formagyakorlatok állnak közelebb önhöz?

– Számomra mindenféleképpen a küzdelem a kedvesebb, azt szeretem jobban. Felmenni a tatamira, és összemérni a tudásomat, az erőmet az ellenfelemmel. Természetesen a formagyakorlatok ugyanolyan fontosak, hiszen azok nélkül nem lehetnék eredményes.

– Mióta mondhatja magát „hegyvidéki harcosnak”?

– Hat év kempózás után, 2017-ben csatlakoztam a Hegyvidék Harcosai Küzdősport Akadémiához. Részben iskolaváltás miatt: akkor kerültem a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumba, ami közel van az edzőteremhez. Nagyszerű a közösségünk, jó ide tartozni.

– Gyakran előfordul, hogy a harcművészek más stílusokat is kipróbálnak. Önnel is ez a helyzet?

– Igen! A kempón kívül már több küzdősportba is belekóstoltam. Ilyen például az ökölvívás, amely szintén űzhető az akadémián. Részt vettem brazil ju-jitsu- és birkózóedzéseken, nemrég pedig elkezdtem a thai boxot is. Nemcsak az edzőteremben szeretek új dolgokat kipróbálni, hanem éles helyzetekben is, ezért indultam el K-1- és MMA-versenyeken.

– Milyen eredményeket ért el eddig?

– Felnőtt- és utánpótlás-eredményeimet is figyelembe véve kempóban tizenötszörös világbajnoknak mondhatom magam, amire nagyon büszke vagyok. Ugyanennyi elsőséget szereztem Európa-bajnokságokon, a magyar bajnoki aranyérmeimet pedig szinte már megszámolni sem tudom. Voltam K-1 junior magyar bajnok, ökölvívásban országos második helyezett, cseh MMA-bajnok, sport ju jitsu-világbajnok. Ezek a legkedvesebbek a számomra.A_kempo_az_egesz_eletemben_vegig_kisert

– Mennyi időt tölt el az edzésekkel, a versenyzéssel?

– Nem túlzás állítani, hogy az edzések teljesen kitöltik a mindennapjaimat. Nemcsak hét közben, hanem hétvégén is edzek. Mondhatni, ez nálam életforma. A nyáron egy három hónapos edzőtábort csináltam végig, ahol heti tizenhét edzésem volt, ez napi három vagy négy alkalmat jelentett, a vasárnapjaimat pedig pihenéssel töltöttem. Az iskolakezdés óta kicsit csökkent ez a szám, de így is próbálok naponta legalább kétszer edzeni. Ezenkívül minden versenyen ott vagyok, ahol csak tudok, hogy minél több tapasztalatot szerezzek.

– Hogyan lehet összeegyeztetni a versenysportot a tanulással?

– Szerintem ez csak hozzáállás és akarat kérdése. Ha jól használjuk az időnket, az edzések nem mennek a tanulás rovására. Gondolok itt azokra az egyébként üres időszakokra, mint amikor például iskolába megyek, és ülök a vonaton, vagy az edzések előtti néhány szabad órára. Ezeket igyekszem maximálisan kihasználni. Ebben a tanévben ez nehezebb lesz, hiszen érettségizek majd, így több időre van szükségem a tanuláshoz, de biztos vagyok benne, hogy meg tudom oldani.

– A koronavírus ismét itt van a nyakunkon, így óhatatlan a kérdés: a mostani helyzet hogyan befolyásolja a sportolásban?

– Sajnos eléggé! A vírus a kempósok életét is alaposan megnehezíti. Ez nem elsősorban az edzésekre értendő, inkább a versenyekre. Folyamatosan készülök, mert nem tudhatom, mikor lesz a legközelebbi lehetőség, hogy tatamira lépjek. Kempóban sorra maradnak el a bajnokságok, tornák, ezért is van, hogy át-átkacsintgatok más sportágakra. Jelenleg a thai box magyar bajnokságra készülök, talán megkapom a lehetőséget.

– Van még valami, amit szeretne elérni a kempóban?

– Remélem, nem tűnik túlzónak, de a kempóban tényleg mindent elértem, amit lehetett. Lesz még egy világbajnokságunk, amin elindulok, hogy a felnőttek mezőnyében is megméressem magam. Aztán váltani szeretnék az MMA-ra, amit, ha minden jól alakul, profi szinten művelek majd. Ott sem adom alább, világbajnoki címet akarok nyerni!

– Ezek szerint a sportban hosszú távon gondolkodik?

– Mindenképpen erre törekszem. Ahogy említettem, most az MMA-val akarok foglalkozni hivatásszerűen. Ugyanakkor végzős gimnazistaként fontosnak tartom, hogy egy sportoló ne csak a testét, hanem az eszét is tréningezze. Ezért természetesen szeretnék továbbtanulni a Testnevelési Egyetemen, sport és rekreáció szakon. Egy edzői és egy tetováló-tanfolyam is a terveim között szerepel – mert a másik dolog, ami a sporton kívül nagyon érdekel, az a tetoválás, ezért is tanulok rajz szakon. Abban pedig biztos vagyok, hogy a kempo az egész életemben végigkísér. Bízom abban, hogy amikor befejezem a versenysportot, edzőként folytathatom a pályámat. Szeretném továbbadni a tudásomat úgy, ahogy nekem is továbbadták a sajátjukat az edzőim.

MM.