Minimúzeum a mérés történetéről

Tavaly a metrológiai világnap alkalmából nyílt meg, de először csak most, a Kulturális Örökség Napjain kapott nagyobb nyilvánosságot a Méréstörténeti Múzeum. A sokak számára eddig ismeretlen hegyvidéki kiállítóhelyet a „Magyar Mérésügyi Egyesület 1874” hozta létre az egykori Országos Mérésügyi Hivatal épületegyüttesében.

Ma már mindenki magától értetődőnek tartja, hogy állandó, a világ minden táján ismert és elfogadott mértékegységeket használunk a hosszúság, a terület, a térfogat, a súly vagy az idő meghatározására. Ez azonban nem volt mindig így, az ókorban, a középkorban, sőt még az újkorban is stabilnak egyáltalán nem mondható mértékegységek sokasága nehezítette meg az emberek mindennapjait.

„A középkorban a katedrálisok építésénél rendszerint az építőmester karja volt a mértékegység. A szakemberek azonban cserélődtek, ami okozott is bonyodalmakat: előfordult, hogy az eltérő méretek miatt összedőlt az épület. A fiaskókból tanulva a legtöbb helyen méretet vettek az elhunyt építőmesterről, vagy egyszerűen levágták a karját…” – mesélt a hosszmérés történetének egy meghökkentő epizódjáról Horváth Attila, a „Magyar Mérésügyi Egyesület 1874” egyik alapító tagja, miközben körbevezetett bennünket a Méréstörténeti Múzeum kiállításán.

A tárlatvezetésen elhangzott, hogy a Föld méretén alapuló méterrendszert Franciaországban dolgozták ki. Két tudós, Jean-Baptiste Delambre és Pierre Méchain a Párizson áthaladó negyed délkör, az Északi-sark és az Egyenlítő közti távolság tízmilliomod részének kiszámításával határozta meg a méter hosszúságát. Ennek alapján 1798-ban Párizsban kiöntötték ónból és platinából a méter hosszát megörökítő etalonokat, a hitelesnek tekintett mintapéldányokat.

Nemzetközi mértékegységséggé 1875. május 20-án vált a rendszer, amikor tizenhét ország – köztük Magyarország, pontosabban az Osztrák–Magyar Monarchia – aláírta a méteregyezményt. Az egyezmény aláírásának napja lett a metrológia, azaz a mérés világnapja; tavaly ennek alkalmából nyílt meg a Méréstörténeti Múzeum az egykori Országos Mérésügyi Hivatal egyik épületében.Minimuzeum_a_meres_torteneterol

A Budapesten egyedülálló kiállításon számtalan különleges mérőeszközt szemrevételezhetünk. Az egyik leglátványosabb darab az állami mértékügyi hivatal első igazgatója, Harsányi Dezső által 1909-ben megalkotott utazómérleg, amely 1 grammtól 250 kilogrammig mér, és a súlyok hitelesítésére szolgál. A több mint százéves, ma is tökéletesen működő szerkezet meglepő módon egészen 1991-ig forgalomban volt, csak a digitális mérlegek tudták kiszorítani a napi használatból.

Hordóhitelesítésre, gabonafajsúly megállapítására, darabos termékek – például csavarok – számának meghatározására szolgáló mérlegek is láthatók a gyűjteményben. Évszázados, fából, cinkből és ólomból készült űrmértékek mellett feltűnik a polcokon Budavár fontkészlete is. A bor szeszfokát mérő, Vidal Malligand francia feltalálóról elnevezett elmés kis szerkezetet, a „maligán fokolót” is megcsodálhatjuk a tárlat bejárásán, és megérthetjük működése alapelvét.

„Az eszközök többségét különböző hivatalokban selejtezték le, az utolsó pillanatban tudtuk megmenteni ezeket az értékeket. Néhány gyönyörű tárgyra vidéki vásárokon és online piactereken bukkantunk rá” – mondta Horváth Attila, aki arról is beszélt, hogy a relikviákat az egyesület tagjai otthon őrizték, amíg nem nyílt meg a kiállítóhely.

A Méréstörténeti Múzeum az Országos Mérésügyi Hivatalnak is emléket állít, amely 2007-ben a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalba tagozódott, majd 2010-től a területileg illetékes kormányhivatalok irányítása alá került. A kis kiállítás a „Magyar Mérésügyi Egyesület 1874” kezdeményezésére, a fővárosi kormányhivatal támogatásával jött létre egy megüresedett vendéglakás helyiségeiben.

k.

 

A Méréstörténeti Múzeum minden csütörtökön 12.00–17.00 óráig látogatható, előzetes bejelentkezéssel. Cím: XII., Németvölgyi út 37–39. Telefonszám: 06-20/326-3017. E-mail-cím: metrologia1874@gmail.com.