A „Hegyvidék főutcája”, a Böszörményi út (III.)
A karácsony a kereszténység második legnagyobb ünnepe a húsvét után, de a kialakuló hagyományok miatt sokan a legfontosabbnak és a legkedvesebbnek tartják. A városok, a főutcák ilyenkor szinte mindenhol díszkivilágítást kapnak, és számos helyen vásári forgatagba csöppenhetünk séta közben. Az elmúlt közel húsz évben a Böszörményi út is ünnepi díszbe öltözik az év végén, az adventi vásár pedig a hegyvidéki közösségi élet egyik fénypontja. Sorozatunkban ezúttal a régi karácsonyok időszakát idézzük fel.
Advent a ráhangolódás és a várakozás meghitt, csodálatos időszaka. A téli zimankó ellenére ilyenkor varázslatos melegség járja át az emberek szívét, s miközben minden vasárnap meggyújtunk egy-egy gyertyát, egyre közelebb kerülünk a szentestéhez.
Immár közel húsz éve az év utolsó hónapjában mindig érdemes kilátogatni a hegyvidéki városháza elé, ahol hangulatos adventi vásár várja a kikapcsolódni, beszélgetni, falatozni vágyókat. A különböző kulturális programok mellett a kézműves és iparművészeti termékek sokasága, valamint az édességek és egyéb finomságok is szinte csalogatják a kicsiket és a nagyokat egyaránt.
A Böszörményi úton régen kedvelt téli időtöltés volt a szánkózás, úgy az úttesten, mint az 1920-as, 30-as években felépülő háztömbök belső udvarain. A 20–22.-ben működő polgári iskola mögötti fellocsolt pályákon pedig sokan rótták a köröket korcsolyával a lábukon. Később teniszpályákat hoztak létre itt, de ezeket télen szintén korcsolyázásra tették alkalmatossá. Az Ifjúsági Magazin így írt erről: „A KÉV Metró sportkörének egyébként is volt két teniszpályája Budán, a Böszörményi úton. Itt kezdett el teniszt oktatni egy agilis fiatalember, Kétyi Zsolt [...] Kétyi 1981 telén a Böszörményi úton jégpályát varázsolt, s a 37 jeges napon több mint 6 ezer jegyet adtak el.” (Ifjúsági Magazin, 1983. október 1.)
Azt, hogy mikor volt az első fenyőfavásár a Böszörményi úton (a Királyhágó térnél), nem tudjuk, de az 1930-as években már biztosan, mivel akkor már több nagyobb háztömb állt az utcában, ami szükségessé tette ezt. A környékről, a Kék Golyó utcából és máshonnan is sokan jártak ide fáért. Az 1956-os forradalom utáni karácsonyon például az egyik budai lap megemlíti: „Szereztünk egy hatalmas karácsonyfát, arra már nem emlékszem, hogy mennyiért. A Böszörményi út sarkán árulták. Hatalmas volt, soha ekkora karácsonyfánk nem volt se azelőtt, se azután, szép volt, gyönyörű.”
A karácsonyfa-állítás magyarországi elterjedésének idejét nem lehet pontosan meghatározni, de valószínűleg az 1820-as években kezdődött azokban a családokban, amelyekben német vagy osztrák rokonok voltak. Az 1840-es években már szélesebb körben ünnepeltek az édességekkel, dióval, almával és díszekkel ékesített karácsonyfával, ám még ekkor is inkább a jobb módú polgári családok. Az 1870-es, 80-as évekre szinte mindenhol bevett szokássá vált, a századfordulóra pedig állandó része lett az ünnepnek. Karácsony előtt fenyőfák ezreit árulták különböző tereken, Pesten és Budán is. Előfordult, hogy ha befagyott a Duna, akkor a fűrészporral felszórt jégen volt a vásár.
Az 1914-es, első háborús karácsonyon a vacsoraasztal mellől sok helyen hiányzott a családfő. A magyar lapok arról írtak, hogy XV. Benedek pápa megpróbálta elérni, szenteste kössenek fegyverszünetet a harcoló felek. Sajnos nem járt sikerrel, több fronton mégis megvalósult ez.
A magyar katonák frontkarácsonyára különböző szervezetek meleg ruhákat, élelmiszereket, szeretetcsomagokat küldtek. Jótékonysági akcióban sem volt hiány. A Pesti Hírlap sokszor cikkezett arról, hogy kik, kinek, hol gyűjtenek. Albrecht királyi herceg és Ferenc József unokája, Auguszta hercegnő is számos adománnyal segítette a budai, hegyvidéki polgárokat.
A háborúban a Böszörményi úti csendőrlaktanya és polgári iskola is ideiglenes hadikórházzá alakult át, ahol sérülteket szállásoltak el. A karácsonyfa-állítás azonban így sem maradhatott el. „A Böszörményi-úti hadikórházban a kórház vezetői 2 karácsonyfát állítottak fel, alatta pedig minden beteg katona részére egy-egy névvel ellátott doboz ajándéktárgy volt; zsebkés, cigarettatárca, jegyzet könyv, ceruza, 3 zsebkendő stb. Kapott ezenkívül minden beteg egy tálca süteményt és gyümölcsöt. Az ünnepélyen a kórház parancsnoka, dr Imrédy Béla egyetemi tanár, törzsorvos, szép beszédet intézett a legénységhez. A sebesülteket megajándékozták az Auguszta gyors segélyalap, az »Egyetemi leányok«, Ringer Géza fürdőtulajdonos és neje, Neumann Margit úrnő, de a kórházvezetőség: Imrédy Béla egyetemi tanár, Tinsch Rezső őrnagy, Suba Lajos százados és dr Weisz József főorvos, valamint Lányi Lajosné főápolónő is sokat fáradoztak a sebesültek érdekében.” (Pesti Hírlap, 1914. december 28.)
A világháború idején többször is volt hasonló ünnepség a hadikórházakban. A Budapesti Hírlap is hírt adott az egyikről: „Imrédy Kálmán főtörzsorvos és Tinsch Rezső alezredes vezetése alatt álló Böszörményi-úti hadikórházban vasárnap délután fényes hangverseny keretében osztották ki a Müller Károlyné által gyűjtött szeretetadományokat. A hangversenyen nagy sikere volt Cserey Irma, Rossi Rossina, Heldenburg Hella német operett énekesnő, Lénárd Béla és B. Székely Gyula játékának.” (Budapesti Hírlap, 1916. december 27.)
„Karácsonyfa tüzek” címmel az újságok szinten minden év telén beszámoltak kigyulladt fákról és épületekről. A Böszörményi úton is több ilyen tűzeset volt. „Szombat este a XII., Böszörményi út 18/a-ban meggyulladt a karácsonyfa. Az alatta levő értékes ajándékok a tűz martalékai lettek: gyerekjátékok, pulóverek, fehérneműk, kartonanyag – több mint háromezer forint értékben. Nagyobb gondossággal elkerülhető lett volna, hogy az ünnepet lakástűz zavarja meg.” (Esti Hírlap, 1966. december 27.)
A karácsonyi zsongás elengedhetetlen és felettébb kedvelt velejárója az ínycsiklandó ételek és italok nagy választéka. A Böszörményi úton is jut ezekből a hegyvidékieknek, sok cukrászda, pékség, üzlet található itt, amelyek között van nemrég nyílt és közel százéves bolt is. A Magyar Nemzet 2015-ben úgy fogalmazott, hogy „van egy szűken vett környék Budán, a Böszörményi út mentén, ahol az elmúlt években kis cukrászdák dzsungele nőtt ki a földből”. (Magyar Nemzet, 2015. augusztus 17.) Adventben a pékségekben, cukrászdákban megjelennek a szaloncukrok, bejglik és az ünnephez köthető más édességek, mint a habcsók és társaik.
Az utca talán legrégebben cukrászdaként működő üzlete a 17/a alatti, mostani Rigó Jancsi. Adataink szerint ezen a helyen először Tárnok Lajos cukrászmester nyitott boltot, amely már szerepel az 1936-os telefonkönyvekben, valószínű tehát, hogy az 1930-as évek elején nyílt meg. A lapok az ő cukrászdájaként írtak a helyről egészen 1945-ig. Ekkor valószínűleg az ostrom és a későbbi államosítás vetett véget az üzletnek, amelynek a tulajdonosa mindezek ellenére a Böszörmény úti házban lakott egészen 1963-ig.
Azt nem tudni pontosan, hogy a Rigó Jancsi mikor kezdte meg a működését. A Fortepanon található olyan fotó, ami állítólag 1953-ban készült, ám az írott források 1956-ra teszik az indulást. Mindenesetre valamikor az 1950-es években történt.
Az egyik kereskedelmi lap 1957-ben egy nagy cukrászkiállításról írt, amelyen kiemelkedett a Rigó Jancsi is. „A kerületi vendéglátó vállalatok cukrászkiállításai közül az egyik legszebbet az I-XII. kerületi rendezte. Ami a legjobban szembeötlött és egyben okulás lehet a többi kiállításokra is. […] Meg kell dicsérni a Rigó Jancsi Cukrászda készítményeit is.” (Mérleg, 1957. október 1.)
A Rigó Jancsi azóta is kultikus cukrászdája nemcsak a Böszörményi útnak és a Hegyvidéknek, hanem egész Budának. Immár közel száz éve kiveszi a részét a karácsonyi előkészületekből, és készíti a finomságokat a környékbéliek nagy örömére.
Több cukrászda és pékség neve is fennmaradt, amelyek ma már nem működnek. Ilyen Gandel Ignácz cukrász- és sütőmester híres sütőüzeme a Böszörményi út 36/a szám alatt. Az emeleten lakások voltak, míg a földszinten az üzem kapott helyet rögtön a ház megépülésekor, 1927-től. Hamarosan, 1932-re már pékfiókot is létrehoztak itt.
Nem tudni pontosan, meddig állt Gandel Ignácz tulajdonában, de még 1969-ben is arról írtak a lapok, hogy „két és fél milliós költséggel megkezdték a Böszörményi út 36. szám alatti sütőüzem korszerűsítését”. (Esti Hírlap, 1969. augusztus 5.) Később, az 1980-as években modernizálták, azaz a Gandel-féle sütőüzem hosszú ideig hozzájárult a karácsonyi időszak áruellátásához.
Talán a környék egyik legismertebb helye a Böszörményi út 44. alatt lévő Budai Cukrászda, a híres Szamos család első üzlete, amely 1999 óta fogadja vendégeit. A korabeli lapok mind kiemelték újításait és a lehetőségeket. „Az első saját Szamos cukrászda vonzotta a vendégeket. Az 1999-ben a Böszörményi úton megnyílt »szentély« pillanatok alatt a környék legnépszerűbb helye lett” – fogalmazott a Népszabadság 2013-ban. A Figyelő pedig így írt: „A kilencvenes években még különlegességnek számítottak az igényesen kialakított bécsi delikátesz boltokra hasonlító Szamos üzletek. A budait nemcsak a vevők, a partnerek is ismerték, így az jó kiindulási alap volt a következőkhöz.”
Mikulás napja előtt a Böszörményi út 16. alatti egykori Édességbolt kirakata megtelt piros csomagokkal és csokikkal, de természetesen millióféle drazsé, parány, konyakmeggy és sok más finomság is kapható volt itt az 1970-es, 80-as években. Feljebb, a Böszörményi út 27. alatt, ahol most egy nagy élelmiszer-áruház található, már 1955-ben közért működött. „Az üzlet dolgozói ötletes megoldással fenyőházikót készítettek és itt árusítják a karácsonyi édességeket.” (Esti Budapest, 1955. december 15.)
A Gittegylet nevezetű üvegesüzlet a 2000-es évek elején úgy csalogatta be a vevőket, hogy a tulajdonos beöltözött Mikulásnak, és dobókockával lehetett dobni a kedvezményekért. „A kocka el van vetve azt jelenti, hogy aki itt vásárol, dobhat két dobókockával, a dobott szám pedig – százalékba átszámolva – kedvezményes vásárlást jelent. Tehát vásárlóinknak 2-12 százalék árengedményt adunk. Tripolszky Barna nem csupán ezekkel a figyelemfelkeltő feliratokkal csábítja az üzletbe vásárlóit. A gyerekek szívét a közelmúltban Mikulásnak öltözve próbálta megnyerni. Nem kevés sikerrel.” (Budapesti Nap, 2002. december 17.)
A Böszörményi úton azóta is számtalan bolt működik. Aki pedig hamisítatlan békebeli karácsonyi hangulatra vágyik, látogasson el az adventi vásárba, a Városháza térre, ahol az árusok és a rengetegféle ajándék mellett édességek, sült gesztenye, eredeti, parázson készült kürtőskalács, fánk, forralt bor és más, kiadósabb ételek is várják a látogatókat. (Folytatjuk)
Földváry Gergely