A „Hegyvidék főutcája”, a Böszörményi út (III.)

A karácsony a kereszténység második legnagyobb ünnepe a húsvét után, de a kialakuló hagyományok miatt sokan a legfontosabbnak és a legkedvesebbnek tartják. A városok, a főutcák ilyenkor szinte mindenhol díszkivilágítást kapnak, és számos helyen vásári forgatagba csöppenhetünk séta közben. Az elmúlt közel húsz évben a Böszörményi út is ünnepi díszbe öltözik az év végén, az adventi vásár pedig a hegyvidéki közösségi élet egyik fénypontja. Sorozatunkban ezúttal a régi karácsonyok időszakát idézzük fel.

Advent a ráhangolódás és a várakozás meghitt, csodálatos időszaka. A téli zimankó ellenére ilyenkor varázslatos melegség járja át az emberek szívét, s miközben minden vasárnap meggyújtunk egy-egy gyertyát, egyre közelebb kerülünk a szentestéhez.

Immár közel húsz éve az év utolsó hónapjában mindig érdemes kilátogatni a hegyvidéki városháza elé, ahol hangulatos adventi vásár várja a kikapcsolódni, beszélgetni, falatozni vágyókat. A különböző kulturális programok mellett a kézműves és iparművészeti termékek sokasága, valamint az édességek és egyéb finomságok is szinte csalogatják a kicsiket és a nagyokat egyaránt.A_Hegyvidek_foutcaja_a_Boszormenyi_ut1

A Böszörményi úton régen kedvelt téli időtöltés volt a szánkózás, úgy az úttesten, mint az 1920-as, 30-as években felépülő háztömbök belső udvarain. A 20–22.-ben működő polgári iskola mögötti fellocsolt pályákon pedig sokan rótták a köröket korcsolyával a lábukon. Később teniszpályákat hoztak létre itt, de ezeket télen szintén korcsolyázásra tették alkalmatossá. Az Ifjúsági Magazin így írt erről: „A KÉV Metró sportkörének egyébként is volt két teniszpályája Budán, a Böszörményi úton. Itt kezdett el teniszt oktatni egy agilis fiatalember, Kétyi Zsolt [...] Kétyi 1981 telén a Böszörményi úton jégpályát varázsolt, s a 37 jeges napon több mint 6 ezer jegyet adtak el.” (Ifjúsági Magazin, 1983. október 1.)A_Hegyvidek_foutcaja_a_Boszormenyi_ut2

Azt, hogy mikor volt az első fenyőfavásár a Böszörményi úton (a Királyhágó térnél), nem tudjuk, de az 1930-as években már biztosan, mivel akkor már több nagyobb háztömb állt az utcában, ami szükségessé tette ezt. A környékről, a Kék Golyó utcából és máshonnan is sokan jártak ide fáért. Az 1956-os forradalom utáni karácsonyon például az egyik budai lap megemlíti: „Szereztünk egy hatalmas karácsonyfát, arra már nem emlékszem, hogy mennyiért. A Böszörményi út sarkán árulták. Hatalmas volt, soha ekkora karácsonyfánk nem volt se azelőtt, se azután, szép volt, gyönyörű.”A_Hegyvidek_foutcaja_a_Boszormenyi_ut3

A karácsonyfa-állítás magyarországi elterjedésének idejét nem lehet pontosan meghatározni, de valószínűleg az 1820-as években kezdődött azokban a családokban, amelyekben német vagy osztrák rokonok voltak. Az 1840-es években már szélesebb körben ünnepeltek az édességekkel, dióval, almával és díszekkel ékesített karácsonyfával, ám még ekkor is inkább a jobb módú polgári családok. Az 1870-es, 80-as évekre szinte mindenhol bevett szokássá vált, a századfordulóra pedig állandó része lett az ünnepnek. Karácsony előtt fenyőfák ezreit árulták különböző tereken, Pesten és Budán is. Előfordult, hogy ha befagyott a Duna, akkor a fűrészporral felszórt jégen volt a vásár.

Az 1914-es, első háborús karácsonyon a vacsoraasztal mellől sok helyen hiányzott a családfő. A magyar lapok arról írtak, hogy XV. Benedek pápa megpróbálta elérni, szenteste kössenek fegyverszünetet a harcoló felek. Sajnos nem járt sikerrel, több fronton mégis megvalósult ez.

A magyar katonák frontkarácsonyára különböző szervezetek meleg ruhákat, élelmiszereket, szeretetcsomagokat küldtek. Jótékonysági akcióban sem volt hiány. A Pesti Hírlap sokszor cikkezett arról, hogy kik, kinek, hol gyűjtenek. Albrecht királyi herceg és Ferenc József unokája, Auguszta hercegnő is számos adománnyal segítette a budai, hegyvidéki polgárokat.A_Hegyvidek_foutcaja_a_Boszormenyi_ut4

A háborúban a Böszörményi úti csendőrlaktanya és polgári iskola is ideiglenes hadikórházzá alakult át, ahol sérülteket szállásoltak el. A karácsonyfa-állítás azonban így sem maradhatott el. „A Böszörményi-úti hadikórházban a kórház vezetői 2 karácsonyfát állítottak fel, alatta pedig minden beteg katona részére egy-egy névvel ellátott doboz ajándéktárgy volt; zsebkés, cigarettatárca, jegyzet könyv, ceruza, 3 zsebkendő stb. Kapott ezenkívül minden beteg egy tálca süteményt és gyümölcsöt. Az ünnepélyen a kórház parancsnoka, dr Imrédy Béla egyetemi tanár, törzsorvos, szép beszédet intézett a legénységhez. A sebesülteket megajándékozták az Auguszta gyors segélyalap, az »Egyetemi leányok«, Ringer Géza fürdőtulajdonos és neje, Neumann Margit úrnő, de a kórházvezetőség: Imrédy Béla egyetemi tanár, Tinsch Rezső őrnagy, Suba Lajos százados és dr Weisz József főorvos, valamint Lányi Lajosné főápolónő is sokat fáradoztak a sebesültek érdekében.” (Pesti Hírlap, 1914. december 28.)

A világháború idején többször is volt hasonló ünnepség a hadikórházakban. A Budapesti Hírlap is hírt adott az egyikről: „Imrédy Kálmán főtörzsorvos és Tinsch Rezső alezredes vezetése alatt álló Böszörményi-úti hadikórházban vasárnap délután fényes hangverseny keretében osztották ki a Müller Károlyné által gyűjtött szeretetadományokat. A hangversenyen nagy sikere volt Cserey Irma, Rossi Rossina, Heldenburg Hella német operett énekesnő, Lénárd Béla és B. Székely Gyula játékának.” (Budapesti Hírlap, 1916. december 27.)A_Hegyvidek_foutcaja_a_Boszormenyi_ut5

„Karácsonyfa tüzek” címmel az újságok szinten minden év telén beszámoltak kigyulladt fákról és épületekről. A Böszörményi úton is több ilyen tűzeset volt. „Szombat este a XII., Böszörményi út 18/a-ban meggyulladt a karácsonyfa. Az alatta levő értékes ajándékok a tűz martalékai lettek: gyerekjátékok, pulóverek, fehérneműk, kartonanyag – több mint háromezer forint értékben. Nagyobb gondossággal elkerülhető lett volna, hogy az ünnepet lakástűz zavarja meg.” (Esti Hírlap, 1966. december 27.)

A karácsonyi zsongás elengedhetetlen és felettébb kedvelt velejárója az ínycsiklandó ételek és italok nagy választéka. A Böszörményi úton is jut ezekből a hegyvidékieknek, sok cukrászda, pékség, üzlet található itt, amelyek között van nemrég nyílt és közel százéves bolt is. A Magyar Nemzet 2015-ben úgy fogalmazott, hogy „van egy szűken vett környék Budán, a Böszörményi út mentén, ahol az elmúlt években kis cukrászdák dzsungele nőtt ki a földből”. (Magyar Nemzet, 2015. augusztus 17.) Adventben a pékségekben, cukrászdákban megjelennek a szaloncukrok, bejglik és az ünnephez köthető más édességek, mint a habcsók és társaik.A_Hegyvidek_foutcaja_a_Boszormenyi_ut6

Az utca talán legrégebben cukrászdaként működő üzlete a 17/a alatti, mostani Rigó Jancsi. Adataink szerint ezen a helyen először Tárnok Lajos cukrászmester nyitott boltot, amely már szerepel az 1936-os telefonkönyvekben, valószínű tehát, hogy az 1930-as évek elején nyílt meg. A lapok az ő cukrászdájaként írtak a helyről egészen 1945-ig. Ekkor valószínűleg az ostrom és a későbbi államosítás vetett véget az üzletnek, amelynek a tulajdonosa mindezek ellenére a Böszörmény úti házban lakott egészen 1963-ig.

Azt nem tudni pontosan, hogy a Rigó Jancsi mikor kezdte meg a működését. A Fortepanon található olyan fotó, ami állítólag 1953-ban készült, ám az írott források 1956-ra teszik az indulást. Mindenesetre valamikor az 1950-es években történt.A_Hegyvidek_foutcaja_a_Boszormenyi_ut8

Az egyik kereskedelmi lap 1957-ben egy nagy cukrászkiállításról írt, amelyen kiemelkedett a Rigó Jancsi is. „A kerületi vendéglátó vállalatok cukrászkiállításai közül az egyik legszebbet az I-XII. kerületi rendezte. Ami a legjobban szembeötlött és egyben okulás lehet a többi kiállításokra is. […] Meg kell dicsérni a Rigó Jancsi Cukrászda készítményeit is.” (Mérleg, 1957. október 1.)

A Rigó Jancsi azóta is kultikus cukrászdája nemcsak a Böszörményi útnak és a Hegyvidéknek, hanem egész Budának. Immár közel száz éve kiveszi a részét a karácsonyi előkészületekből, és készíti a finomságokat a környékbéliek nagy örömére.

Több cukrászda és pékség neve is fennmaradt, amelyek ma már nem működnek. Ilyen Gandel Ignácz cukrász- és sütőmester híres sütőüzeme a Böszörményi út 36/a szám alatt. Az emeleten lakások voltak, míg a földszinten az üzem kapott helyet rögtön a ház megépülésekor, 1927-től. Hamarosan, 1932-re már pékfiókot is létrehoztak itt.

Nem tudni pontosan, meddig állt Gandel Ignácz tulajdonában, de még 1969-ben is arról írtak a lapok, hogy „két és fél milliós költséggel megkezdték a Böszörményi út 36. szám alatti sütőüzem korszerűsítését”. (Esti Hírlap, 1969. augusztus 5.) Később, az 1980-as években modernizálták, azaz a Gandel-féle sütőüzem hosszú ideig hozzájárult a karácsonyi időszak áruellátásához.

Talán a környék egyik legismertebb helye a Böszörményi út 44. alatt lévő Budai Cukrászda, a híres Szamos család első üzlete, amely 1999 óta fogadja vendégeit. A korabeli lapok mind kiemelték újításait és a lehetőségeket. „Az első saját Szamos cukrászda vonzotta a vendégeket. Az 1999-ben a Böszörményi úton megnyílt »szentély« pillanatok alatt a környék legnépszerűbb helye lett” – fogalmazott a Népszabadság 2013-ban. A Figyelő pedig így írt: „A kilencvenes években még különlegességnek számítottak az igényesen kialakított bécsi delikátesz boltokra hasonlító Szamos üzletek. A budait nemcsak a vevők, a partnerek is ismerték, így az jó kiindulási alap volt a következőkhöz.”

Mikulás napja előtt a Böszörményi út 16. alatti egykori Édességbolt kirakata megtelt piros csomagokkal és csokikkal, de természetesen millióféle drazsé, parány, konyakmeggy és sok más finomság is kapható volt itt az 1970-es, 80-as években. Feljebb, a Böszörményi út 27. alatt, ahol most egy nagy élelmiszer-áruház található, már 1955-ben közért működött. „Az üzlet dolgozói ötletes megoldással fenyőházikót készítettek és itt árusítják a karácsonyi édességeket.” (Esti Budapest, 1955. december 15.)

A Gittegylet nevezetű üvegesüzlet a 2000-es évek elején úgy csalogatta be a vevőket, hogy a tulajdonos beöltözött Mikulásnak, és dobókockával lehetett dobni a kedvezményekért. „A kocka el van vetve azt jelenti, hogy aki itt vásárol, dobhat két dobókockával, a dobott szám pedig – százalékba átszámolva – kedvezményes vásárlást jelent. Tehát vásárlóinknak 2-12 százalék árengedményt adunk. Tripolszky Barna nem csupán ezekkel a figyelemfelkeltő feliratokkal csábítja az üzletbe vásárlóit. A gyerekek szívét a közelmúltban Mikulásnak öltözve próbálta megnyerni. Nem kevés sikerrel.” (Budapesti Nap, 2002. december 17.)A_Hegyvidek_foutcaja_a_Boszormenyi_ut7

A Böszörményi úton azóta is számtalan bolt működik. Aki pedig hamisítatlan békebeli karácsonyi hangulatra vágyik, látogasson el az adventi vásárba, a Városháza térre, ahol az árusok és a rengetegféle ajándék mellett édességek, sült gesztenye, eredeti, parázson készült kürtőskalács, fánk, forralt bor és más, kiadósabb ételek is várják a látogatókat. (Folytatjuk)

Földváry Gergely