Az év rovara a kacsafarkú szender
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert az év rovarának megválasztott faj a Hegyvidéken is megfigyelhető. Nem kell mást tenni, mint egy meleg késő nyári estén sötétedés után kiülni a teraszra, a virágládák közé, és várni. A csendes, nyugalmas szabadtéri elfoglaltsággal akkor sem járhatunk rosszul, ha netán aznap mégsem teszi nálunk tiszteletét a kacsafarkú szender.
Egy különleges szempontból egymáshoz hasonló három rovart jelölt a Magyar Rovartani Társaság az év rovarának idei versenyébe: mindegyik valójában kicsit más, mint aminek elsőre tűnik. A keleti rablópille lepkére emlékeztet, pedig nem az, a csíkos potrohú ékfoltos zengőlégy nem darázsféle, és a zúgva manőverező, vagy épp egy helyben lebegő szender sem kolibri. A közönségszavazás egyetlen percig sem hagyott kétséget afelől, hogy a befutó csak ez utóbbi lehet, hiszen kétszer annyi szavazatot kapott, mint riválisai összesen. Vajon mitől ilyen népszerű egy ritkán látható, unalmasan egyszínű rovar?
A kacsafarkú szender eredendően nem állandó tagja a hazai faunának, korábban csak nyáron érkeztek kifejlett példányai délről. A felmelegedés miatt az élőhelye északra tolódik, egyre gyakrabban és egyre nagyobb számban szaporodik is nálunk, így egész évben itt marad. Akár télen is találkozhatunk vele szerszámoskamrákban, bolygatatlan pincékben, ahol mozdulatlanul alussza téli álmát. A szőrbunda megvédi a hidegtől, a nagy testében tárolt tápanyagok pedig életben tartják tavaszig, amíg kinyílnak a virágok.
Kikelettől aztán virágról virágra jár, és hosszú pödörnyelvével szívogatja a nektárt, amíg láthatatlanul gyors szárnycsapásokkal lebeg a virág fölött. Potrohának vége kissé lekonyuló, innen származik a kacsafarkú jelző. Annyira egyedi, hogy legfeljebb egy másik szenderrel lehet összekeverni, más rovarral semmiképpen – esetleg még a kolibrivel.
A virágok beporzásával sok hasznot hajt, és ezt a jótékony hatást hernyói sem rontják el. Az élénkzöld lárvák nem kedvelik a dísznövényeket, inkább gyomokon legelésznek bebábozódásig.
Baj csak akkor van, ha a kifejlett állat betéved a lakásba, mert ahogy menekülni próbál, puffanva ütődik a plafonhoz, falakhoz, és szárnyairól rengeteg hímport ken a fehér felületre. Egy zajos szenderlátogatás után elkél a porseprű! Máskülönben a városi kertek virágai és a közeli erdők szélén élő gyomtársulások ideális élőhelyet nyújtanak számára.
Ha biztosra szeretnénk menni a szendermegfigyeléssel, ültessünk olyan dísznövényeket, amik este nyitják ki virágaikat. A legjobb példa erre a kétéves ligetszépe, amely napnyugtakor szemmel is megfigyelhetően, gyorsan bontja szirmait. A frissen feltáruló nektárforrás vonzza a rovarokat, már amelyiket nem zavarja a sötét, esetleg épp olyankor jár táplálék után. A szenderek ilyenek, gyakran látogatják az esténként azonos időben kinyíló nagy, sárga virágokat. Az egész attrakcióhoz szinte órát is lehet igazítani!
(Barta)