A hűség, a bizakodás, a kitartás és az összetartás példája

Születése 101. évfordulója alkalmából emléktáblát avatott Járdányi Pál (1920–1966) tiszteletére a Hegyvidéki Önkormányzat a Németvölgyi út 78/a számú épület falán. A zeneszerző, népzenekutató 1948 és 1954 között élt és alkotott a házban. Legismertebb műve, a Vörösmarty szimfónia is itt született.

„A Járdányi család nemcsak a hozzátartozókból, leszármazottakból áll, hanem a nevét viselő intézmény képviselőiből, zenészekből, zeneszeretőkből” – kezdte köszöntőjét Pokorni Zoltán polgármester. A környékhez fűződő gyerekkori élményeit felidézve hozzátette: „Azért fontos, hogy emléktáblát állítsunk, mert otthonossá, elviselhetőbbé és boldogabbá teszi az életünket. Nem állítom, hogy aki majd itt elsétál, hazamegy, és meghallgatja a Vörösmarty szimfóniát, de biztos, hogy néha eszébe jut – és ezáltal gazdagabb lesz az élete.”

A tavalyi Járdányi-évet „elsodorta” a pandémia, sok tervezett program elmaradt, amellyel méltó módon emlékeztek volna meg a népzenekutató szerteágazó munkásságáról. Dr. Kusz Veronika zenetörténész, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének munkatársa mostani avatóbeszédében a zeneszerző pályaképét rajzolta fel. „Járdányi mintha mindig az élet sűrűjében, kiélezett helyzetekben, élet és halál összecsapásának gócpontjában találta volna magát” – idézett a nemrégiben megjelent Járdányi és kora című tanulmánykötet egyik recenzensétől.

Járdányi Pál életében kétségkívül egymást érték a tragikus események Magyarországon. A trianoni békediktátum évében született, 1938-ban érettségizett a Ciszterci Gimnáziumban, a világháború idején járt a Zeneakadémiára, hegedűművészként 1940-ben, zeneszerzőként 1942-ben diplomázott. Mindez alapvetően meghatározta a gondolkodását, és kamaszkorától szenvedélyesen nyomon követte a közélet és a politika eseményeit.

Tizenkilenc évesen tagja volt az Antifasiszta Művész Szövetkezetnek, a világháború idején zsidókat segített, és az 1956-os forradalomban is aktív szerepet vállalt. A Zeneakadémiáról 1959-ben elbocsátották helytelen politikai nézetei következtében. Szorongatott helyzetben volt szinte egész életében; sok ilyen szituációnak lehettek tanúi a Németvölgyi úti ház falai is.

Kiváló zenészként, Bárdos Lajos és Rajeczky Benjámin korai útmutatásának köszönhetően, már kamaszkorában a népzene, Bartók és Kodály bűvkörébe került. Járdányi egyedi hangja szólal meg a kedves költője, Vörösmarty által inspirált szimfóniája sallangtalan és szuggesztív indításában – ami az ünnepségen is felhangzott –, és Járdányi szól azokból a derűs pedagógiai művekből is, amiket a zenetanárok elmondása szerint mindig örömmel játszanak a gyerekek 2021-ben is. „Talán itt az ideje, hogy ne a méltatlan nehézségeire koncentráljunk, hanem örüljünk annak, hogy ilyen sokoldalú életművet hagyott hátra; hogy érezzük, az életmű mégiscsak a hűségről, bizakodásról, kitartásról és összetartásról szól” – összegzett a zenetörténész.

Az emléktáblát Pokorni Zoltán és dr. Járdányi Gergely nagybőgőművész, Járdányi Pál fia leplezte le, majd Pokorni Zoltán, valamint Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere, a Járdányi család és a Járdányi Pál Zeneiskola képviselői koszorúkat helyeztek el a táblánál. Végezetül a zeneszerző lánya, Járdányi Zsófia hegedűművész szólt a jelenlévőkhöz: „Ez a helyszín a jövőben az emlékezés helye lesz. Kívánom az itt élőknek, az erre haladóknak, hogy megérezzék édesapám mindenre kiterjedő jóságát, és megismerjék alkotóerejét, alkotásaiban rejlő nagyságát.”

szd