„Nincsen hátra, csak előre!”

Csete György és Csete Ildikó tiszteletére emléktáblát avatott a Hegyvidéki Önkormányzat. A Kossuth-díjas építész, a Nemzet Művésze és felesége, alkotótársa, a Magyar Örökség díjas textilművész fél évszázadon át élt és alkotott a Nárcisz utca 48. szám alatti házban, amely előtt pályatársak, rokonok és barátok gyűltek össze ünnepelni. A hangulatot Juhász Monika és Mautner-Zsida Ramóna, a Solti György Zeneiskola művész-tanárainak hegedűjátéka tette teljessé.

„Ritka, hogy közös emléktáblát avatnak férjnek és feleségnek, és ritka az ilyen alkotó házaspár is” – kezdte köszöntőjét Pokorni Zoltán, a Hegyvidék polgármestere. Egy emléktábla mindenkinek kicsit mást jelent – folytatta a gondolatot. – Aki erre sétál, talán megjegyzi a neveket, és elgondolkodik, milyen jó helyen élünk, hogy alkotó emberek évtizedeken át egy lakásban, nyugodtan élhették az életüket. A barátoknak együtt töltött időket idéz fel, a családtagoknak érzelmeket, neveltetést, az egész életüket feleleveníti.

A polgármester arról is beszélt, hogy ismeretsége az építésszel egy sajátos találkozásban gyökerezik: 1998-ban Csete György a MIÉP, Pokorni Zoltán pedig a Fidesz képviselőjelöltje volt: „Szókimondó, határozott, szálfaegyenes férfit láttam benne, aki nem vált politikussá, hanem a politika közelébe kerülő közember volt, hallatlan építészeti múlttal a háta mögött – és nagyon jó, hogy ilyen neves emberek is szerepet vállaltak a rendszerváltás évtizedében.”Nincsen_hatra_csak_elore1

Virágzó cseresznyefa, bodzaszörp és Csete Ildikó fehérrel fehérre nyomott textiljei személyes élményként jelentek meg dr. Keserű Katalin művészettörténész, akadémikus ünnepi beszédében. A család régi barátja visszaemlékezett a vendégszerető, tartalmas, vidám összejövetelekre, majd a házaspár munkásságát elemezve arról is szólt, hogy a Nárcisz utcai modernista épületet ugyanaz a Csete György tervezte, aki az orfűi Forrásházat, az ópusztaszeri emlékpark jurtáit vagy a debreceni református templomot. A magyar organikus építészeti irányzat alapítójaként tisztelt építész és felesége életműve a Nárcisz utcai épületben született, lakásuk egyben a műtermük is volt.

Az orfűi Forrásházat az élő építészet kezdetének tekintik, ugyanakkor egy része vasbetonból épült, a kör alapú épületet szakemberek űrhajóként is emlegetik. A centrális, közösségi tér megvalósítása Csete György egész munkásságára, különösen szakrális épületeire jellemző, de a Paksi Atomerőmű lakótelepére is, amelyet a Forrásházzal párhuzamosan tervezett. A kétszobás lakások lényege a család közös helye, az előtér volt; emellett olyan technikát dolgozott ki, amivel egy-egy nagy minta, hajlékony forma elhelyezhető az előre gyártott betonelemeken. Az ornamensek fellazították a szigorú geometrikus formát, elrendezésük humánusabbá tette a lakótelepi lakásokat.

A paksi lakótelep kapcsán pattant ki 1975-ben az úgynevezett tulipánvita. „Az erős kritika, élete végéig rányomta a bélyegét Csete György munkásságára. Néha végtelenül el tudott keseredni, rendszerint azonban az alkotókedv hevítette” – mondta Keserű Katalin.

Csete Ildikó kézzel készített munkáit a természetközeliség, a népművészet kincsestára és a magyarság szolgálatának igénye jellemezte. Alkotásai a férje által tervezett templomokban, középületekben és közgyűjteményekben is megtalálhatók. Keserű Katalin felhívta a figyelmet a textilművész egyedi műveire is, amelyek hungarikumok, gyártani kellene ezeket, hogy bárki megvásárolhassa.

Összegzésként megfogalmazta, mi a leginkább közös a művész házaspár munkásságában: a modern gondolkodás, a struktúraelv és az ornamentika. Ezek között pedig nemcsak az összhangot találták meg, hanem azt az utat is, amin egy-egy motívum rendszerezhetővé, újrarendezhetővé válik, ezen túlmenően olyan struktúrák erednek belőlük, amik addig nem szerepeltek a magyar művészetben – és azóta sem.

A Csete-hagyaték gondozását tavaly kezdte meg a házaspár fiai által életre hívott Csete Alapítvány, első lépésként a rajzok, tervek, fotók, textíliák felleltározásával. Ebben az évben a táblaavatás mellett egyebek közt konferenciát rendeznek Csete György és a hetvenes évek progresszív építész közössége, az általa vezetett Pécs Csoport emlékére.

„Apukánk egy térdére fektetett A4-es iskolai rajztáblán dolgozott. Ez nekem mint hagyatékgondozónak azért jó, mert az életműve kezelhető méretű pauszrajzokon hozzáférhető – ezért különösen hálás vagyok” – mondta avatóbeszédében Csete Örs, a Csete Alapítvány elnöke, aki szüleikhez fűződő gyerekkori emlékeit is felelevenítette.

A házról megtudtuk, hogy az Országos Érc- és Ásványbányák felső vezetésének épült, és tervezője, az akkor 28 éves, fiatal házas, Csete György is kapott benne egy földszinti, 56 négyzetméteres lakást. Ez a szám később is felbukkant az életében: 1956-ban kezdte a Műszaki Egyetemet Budapesten, így az ’56-os forradalom, mint sok kortársának, neki is releváns élmény volt.Nincsen_hatra_csak_elore2

A Csete házaspár művészete gyökerét a népművészetben, a magyar történelmi hagyományban találta meg, ugyanakkor Györgyöt rendkívül érdekelte az űrkutatás is, több száz könyve volt e témában. Egyfajta sírfeliratként a halála ötödik évfordulóján felavatott emléktáblán is olvasható jelmondatot képzelte el: „Nincsen hátra, csak előre!”

SzD