A Hegyvidék pazar virágoskertje
Tavasszal ezerféle virág nyílik kerületünkben is. Mi most kifejezetten azokból állítottunk össze egy csokorra valót, amelyek a kerítéseken kívül, vadon bontják szirmaikat. Ezek itt virágoztak már akkor is, amikor még a királyok vadászterületnek használták a budai hegyeket, vagy amikor a svábok szőlőt és gyümölcsöst telepítettek a déli domboldalakra. És szerencsére itt virágoznak ma is – mindnyájunk örömére!
Pimpó
Az alacsony tölgyek között, a vékony talajrétegből kibukkanó sziklák repedéseiben is megél a sárga virágú pimpó. Neve – sajnos – a rossz borról vált ismertté, amelynek felszínén, hibás kezelés esetén, az élesztők sárga virágmintában mutatkoznak. Kár, mert az aprócska virág ennél fennköltebb névrokont érdemelne. Szépsége annak tárul fel, aki megáll a napi rohanásban, és lehajol hozzá.
Nagyezerjófű
Ezerig azért nem lehetne eljutni a növény hasznainak listázásakor, de nagynak mindenképpen nagy, különösen a vadvirágok között. A rekkenő nyári hőségben, főleg szélcsendes időben, annyi illatos olajat termel és halmoz fel a virág maga körül a levegőben, hogy elég egyetlen szikra, és a növény környékén – bibliai csipkebokor módjára – felcsapnak a lángok. Dohányosok óvatosan szagolgassák!
Tarka nőszirom
A Hegyvidék eldugott rétjein lehet találkozni ezzel a csodaszép növénnyel. Nagyra tartjuk a hatalmas virágbolti íriszeket, de ha alaposabban megszemléljük a tarka nőszirom barna erekkel mintázott, fehér szirmait, akkor elgondolkodhatunk, vajon tett-e hozzá a nemesítés a virág szépségéhez.
Piros gólyaorr
Bár tudományos neve is vérvörösnek titulálja, virága mégis inkább élénk rózsaszín. Gólyaorrsága pedig csak a nyár második felére válik nyilvánvalóvá, amikor a virágok helyén érni kezdenek a hosszúkás termések. A bokorerdők tisztásain felbukkanó gólyaorr maga is lehet dísznövény, de népszerűségben messze elmarad a híres rokontól, a muskátlitól.
Keserű pacsirtafű
Ha már a pacsirta énekét nélkülöznünk kell a Hegyvidéken, legalább a pacsirtafű virágaival vigasztalódhatunk. Ez a növény is a hegyi réteket kedveli, ahol az idősebb tövek egész kis bokrot nevelnek. A hajtások végén nyílnak a kék virágok. Régen füvesemberek szedték a növényt, mert főzetével gyógyították a tüdő-, máj- és epebetegségeket. Ma már gyógynövényként nem keresett, szépségének vonzereje azonban mit sem csökkent.
Tavaszi hérics
Még utcát is elneveztek a Hegyvidéken erről a védett növényről. Hérics utcát ne keressünk a térképen, viszont okkal feltételezhetjük, hogy az Adonis utca nem a görög mitológia újjáéledő, ezért a természet szépségét megszemélyesítő pásztoráról, hanem a kerületben is virító növényről (tudományos nevén: Adonis vernalis) kapta nevét. Olykor még a házak között, a beépítetlen telkeken is kinyílnak ragyogó, napsárga virágai.
Méhfű
Az árvacsalánfélék népes rokonságát képviseli lombos erdeinkben a méhfű. Az egyik legnagyobb virágú ajakos növény, ezzel okoz is némi nehézséget a beporzó rovaroknak, hiszen csak a legnagyobb, leghosszabb szájszervű méhek és dongók érik el nektárkészleteit. Amelyik elérte, az viszont bőséges kárpótlást kap fáradozásaiért. Gyógynövényként sebkezelésre, meghűlésre használták, ma teakeverékekben bukkan fel, nyugtató hatásával kínál enyhülést.
Gyöngyvirág
Azt, hogy a közkedvelt gyöngyvirág a hegyvidéki erdők aljáról szökött be a kertekbe, vagy az ódon villák kertjéből lopódzott az erdők aljára, ma már nehéz lenne megállapítani. Mindenesetre tavaszi nyílása idején millió virágharanggal készteti megállásra a kirándulókat. Ahol egyszer megtelepszik, ott az évek alatt egyre terjedő foltokat nevel.
B. I.