A tavaszi erdő gyakori virága
Bibliai időkbe vezet vissza a neve a salamonpecsétnek, ennek a kifejezetten gyakori kora tavaszi virágnak. A felépítése annyira egyedi, hogy szinte semmivel nem összekeverhető, így a kezdő botanikusok számára sok örömet tartogat a felkutatása.
A salamonpecsét neve nem a hasonló nevű Árpád-házi királynak, hanem az ószövetségi bölcsnek állít emléket. A zsidó aranykort elhozó Dávid király fia és utódja, Salamon nemcsak emberi okossággal rendelkezett, hanem isteni eredetű bölcsességgel is, amivel népét szolgálva messze földön híres vezető lett.
Erre a képességére egy pecsétgyűrű emlékeztetett, amely két egymással szembefordított háromszög lenyomatát rajzolta ki. A kép a felfelé törekvő földi világ és a leereszkedő mennyei szféra egymásra találását jelképezi, és – kis képzelőerővel – ott díszeleg növényünk gyöktörzsén is, a korábbi hajtások helyén kialakuló bemélyedt forradásban. Innen tehát a talányos név, amely nem csupán magyar lelemény, hiszen a Polygonatum nemzetségnév is a két háromszögből formált hatágú csillagra utal.
Méltán feltételezhetjük, hogy a „bölcs” növény legalább gyógyhatásaival nyomába szegődik az ókori királynak. És valóban: ha körültekintően használjuk az egyébként mérgező salamonpecsétet, akkor vízszintesen futó, elágazó gyöktörzséből a szívre és a vesére ható, a cukorbajt is enyhítő népi orvosság nyerhető. Régen a vérkeringést élénkítő hatása miatt arcpirosítónak is használták.
Ha azonban csak gyönyörködni szeretnénk benne, akkor minden kockázat nélkül megtehetjük a Hegyvidék bármelyik lombos erdejében tavasszal. Az összecsavart, zöld levelek április első felében bújnak elő, és kezdenek növekedni. Ilyenkor könnyen összetéveszthető a gyöngyvirág, vagy a medvehagyma fiatal lombjával. Aztán a salamonpecsét íves szárat nevel, amelyről felfelé állnak tojásdad levelei. Ezeken a tavaszi napfényben gyönyörűen kirajzolódnak a párhuzamos levélerek, amik könnyen felismerhető hasonlóságot mutatnak a rokon liliomfélék levelével.
A szórt állású levelek tövén egyesével vagy kis csoportban fejlődnek a rövid kocsányon lógó bimbók, majd a fehér, harang alakú virágok. Az akár 50 centiméter magasságot is elérő – leggyakrabban mégis csak arasznyi – salamonpecsét teljesen kinyílva a legszebb, amikor fehér harangjai kecsesen ringatóznak az ívesen hajladozó szárak alatt. A virágokból nyár végére sötétkékes termések érnek, amelyek mérgezők.
Hazánkban a nagyjából ötven salamonpecsétnek négy faja fordul elő. Leggyakrabban a hegyvidéki erdőkben látható, kedveli a meszes talajt, így kerületünkben is otthon érzi magát. Nem is kell érte messzire menni, mert minden erdőfoltban, akár az utak mentén is előfordul.
Szépsége miatt kerti változatokat is nemesítettek, amelyek elviselik a fenyők alatti sötét és savanyú körülményeket is. Nálunk – valószínűleg mert az erdőkben gyakori – nem vált népszerű dísznövénnyé, így a kertészetek is ritkán tartják. Nem nagy veszteség, mert ha nem a kertünkben, akkor az erdőkben mindenképpen megcsodálhatjuk a salamonpecsétet. Ha megmutatjuk a velünk kiránduló gyerekeknek, akkor eltéveszthetetlen külseje miatt a következő túrán már régi ismerősként üdvözölhetjük.
BI.