„A lovak nemcsak tornaszerek, hanem a barátaink”

– Kezdjük a legelején: mi is az a lovastorna, és hogyan találtál rá?

– A lovastorna, vagy voltizsálás az egyik legősibb lovassport, ami tulajdonképpen a vágtázó ló hátán végzett különböző elemek sorozatának a végrehajtásából áll. Azért is számít különlegesnek, mert a ló egy tizenöt méteres átmérőjű futószáras körön halad, így a futószárazónak is jelentős a szerepe. A versenyző, a ló és a futószárazó hármas egysége elengedhetetlen. A lovastorna három fő kategóriája az egyéni, a páros – pas de deux – és a csapat. Ez utóbbiban hat lovastornász vesz részt. Talán ez számít a leglátványosabb versenyszámnak, gyakran hárman egyszerre vannak a lovon. Még nagyon fiatal voltam, amikor rátaláltam erre a sportágra, egy bemutató révén. Azonnal megtetszett, de csak néhány évvel később mentem el az első edzésemre.

– Úgy tűnhet, egyfajta cirkuszi produkcióról van szó. Van köze hozzá?

– Sokan, akik korábban nem hallottak erről a sportágról, a cirkuszban látottakkal kapcsolják össze – és igazuk is van. A voltizsálás és a cirkuszi akrobatika lóháton egy tőről ered, az egyik modern sportággá vált, a másik a cirkuszművészetben találta meg a helyét.

– Többször említetted, mit jelent az a szó, hogy voltizsálás?

– A voltizs tulajdonképpen a lovastorna szinonimája. Mindkettőt használhatjuk. A voltizs a latin ,,voltaire” szóból alakult ki, ami azt jelenti, ,,röpködni”. Ebből ered az angol ,,vault” és a francia ,,voltige”.

– Milyen gyakorlatokat végeztek a lovon?

– Rendkívül összetett sportág a lovastorna, a gyakorlatok is nagyon sokszínűek. Éppen ezért ilyen látványos. Az elemek elvégzéséhez elengedhetetlen a mozgékonyság, a testkontroll, az ütem- és ritmusérzék, a megfelelő lazaság és természetesen az erőnlét. Megfelelő arányban vannak akrobatikus, ügyességi, lazasági és erőgyakorlatok, a kötelezőben és a kűrben egyaránt. Ezeknek a végrehajtásában figyelembe kell venni a nehézségi fokot, a tartást, az előadásmódot is.

– Ha jól számolom, egy nagyobb lovon állva legalább három méter magasságban kell tornáznod. Nem félsz, hogy leesel?

– Bennem valahogy sosem volt meg a félelemérzet. Ebben közrejátszhat az is, hogy junior- és szeniorcsapatban vettem részt legkisebb tagként, így gyakori volt, hogy még ennél is magasabban kellett végrehajtani a gyakorlatokat. Néha, bizony, előfordultak esések. Úgyhogy meg kell tanulni, hogy nem szabad félni a magasságtól, sem attól, hogy leesünk! Utána ugyanúgy visszakapaszkodunk a lóra, és folytatódik az edzés. Ahogy egyre fejlődünk, azt is megtanuljuk tapasztalat alapján, hogyan kell biztonságosan esni. Kisebb baleset, persze, előfordulhat, de elfogadjuk, hogy nem mindig sikerül minden.

– Saját lóval dolgozol?

– Lovastornában nem jellemző, hogy a versenyzőknek saját lovuk legyen. Csapatban vagyunk, így egy lovon többen is tudunk indulni a viadalokon. Mindenképpen szükséges, hogy legyen egyfajta összhang köztünk és a lovak között, hiszen nagyban függünk a lótól, a jóindulatától, a szorgalmától. A lovak nemcsak tornaszerek, hanem a barátaink. Ennek a sportnak alapfeltétele egy kiegyensúlyozott, nyugodt és jól kiképzett ló. El kell viselnie, hogy a hátán különféle gyakorlatokat hajtunk végre, amik néha hibázásokkal, kisebb ütésekkel járnak, éppen ezért a lovak betanítása sokszor nagyon időigényes.

– Hogyan zajlik egy verseny?

– Előbb a kötelező gyakorlatokat mutatjuk be, majd az általunk kiválasztott zenére adjuk elő a kűrt, ami szabadon választott gyakorlatokból áll. A hazai versenyeken az első napon zajlanak a kötelező gyakorlatok, az utolsó napon pedig a kűrök.

– Mik az eddigi legjobb eredményeid?

– Kilenc éve vagyok a Szárnyaló Lovas Sport Egyesület tagja, amely az ország egyik legeredményesebbje. Páska Ildikó az edzőm. Számomra talán a legjelentősebb sikert a 2016-ban megrendezett nemzetközi lovastorna CVI-n elért első hely jelentette, amit juniorcsapatban értünk el. Ezenkívül a gyermekkategóriában nemzetközi versenyen szerzett második helyezést és az országos bajnokság bronzérmét említeném meg.

– Mennyi időt szánsz a lovastornára?

– Általában egy héten két-három lovasedzés van. Ezek mellett két tornatermi tréning, amin legfőképpen akrobatikázunk, és az erőnlétünket fejlesztjük. Az edzések száma attól is függ, hogy éppen készülünk-e nagyobb nemzetközi versenyre.

– Számodra mi adja az igazi szépségét ennek a valóban különleges sportágnak?

– Az, hogy nagyon sokszínű, éppen ezért sosem lehet megunni! Mindig is fontos volt, hogy lovak közelében lehessek, viszont a lovaglásban vagy a talajtornában nem tudtam kiteljesedni. A lovastorna a kettőt ötvözi, tökéletes köztes út számomra.

– Vannak komolyabb terveid a lovastornával?

– Jelenleg az utolsó évemet töltöm a juniorok között, már el is kezdtük a felkészülést a szeniorkategóriára. A rövid távú célom az idei budapesti világbajnokságon való részvétel, és természetesen az, hogy a legjobb tudásom szerint szerepeljek.

sm.