„Nem lehet méricskélni a történelemben”
Ahhoz, hogy a gyerekek a történelemben ne csak a tantárgyat, hanem a személyes sorsokat is lássák, szüleiket, nagyszüleiket kell kérdezniük. A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából erről beszélt Pokorni Zoltán polgármester, aki Fürjes Balázzsal, Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkárral közösen helyezte el koszorúját Apor Vilmos püspök szobránál.
„Bő két évtizede nyilvánította az Országgyűlés február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává. 1947-ben ezen a napon hurcolták el Kovács Bélát, a kisgazdapárt főtitkárát: ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy egy olyan diktatúra épült ki Magyarországon, ami nem tiszteli sem az írott, sem az íratlan törvényeket, átlép mindenen, ha a politikai érdekei úgy kívánják” – mondta el Pokorni Zoltán polgármester a kommunizmus áldozatainak emléknapján az Apor Vilmos-szobornál tartott megemlékezésen.
Mint felidézte, huszonegy évvel ezelőtt hosszú vita előzte meg a parlamentben az emléknapról szóló döntést, mert „nem volt egységes az óhaj, hogy erről a korszakról ilyenformán megemlékezzünk”. A polgármester úgy látja, az elmúlt húsz év mindenki előtt nyilvánvalóvá tette, „nem lehet méricskélni a történelemben”, nem lehet csak a dicső vagy csak a dicstelen pillanatokra emlékezni. „Mindenestül vállalnunk kell Magyarország történelmét, és benne az elég fájdalmas és sötét huszadik századot, ami nagyon sok szempontból próbára tette az itt élőket” – fűzte hozzá.
Apor Vilmos szobra a róla elnevezett téren Pokorni Zoltán szerint arra emlékeztet, hogy a szovjet megszállás nyújtott hátteret, erőt azoknak a magyar kommunistáknak, akik aztán egy embertelen hatalmat építettek fel. A püspököt 1945-ben orosz katonák ölték meg, amikor lányokat és asszonyokat igyekezett megvédeni a gyalázattól.
„Fontosak a koszorúzások, a közös megemlékezések, de még fontosabb, hogy kihasználjuk ezeket az alkalmakat, és megkérdezzük szüleinket, nagyszüleinket, mi történt a kommunizmus évtizedeiben, hogyan élték át ezt az időszakot. Különösen a gyerekek számára fontos, hogy ebben a korszakban ne csak az unt vagy szeretett történelem tantárgyat lássák, hanem a személyes sorsokat is, mert a történelem nemcsak egy tantárgy, hanem a valóság” – fogalmazott Pokorni Zoltán polgármester.
„Emlékezzünk azokra, akiket elvesztettünk, adjuk tovább gyermekeinknek, hogyan is nézett ki múlt századi történelmünk, annak minden aspektusával. És engesztelődjünk ki egymással, önmagunkkal és a sorsunkkal” – mondta Fürjes Balázs Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkár, majd hozzátette: ahogy nagyon sok családban, náluk is „személyes gyászokban ölt testet a rajtunk átgázolt huszadik századi történelem”.
A politikus felelevenítette nagyapja történetét, aki a második világháborúban, miután a nácik megszállták Budapestet, életét kockáztatva a fiával – Fürjes Balázs édesapjával – katonai ellenállási mozgalmat szervezett, majd a háború után a kisgazdapártban próbált a kommunistákkal szemben politizálni. 1947-ben ötvenéves volt, amikor otthona közelében, az Akácfa utcában elfogták, és mindenféle bírósági tárgyalás nélkül elhurcolták Szibériába. Egy szovjet munkatáborban vesztette életét, és csak évekkel később értesítették a családot arról, hogy „tévedés” történt, ártatlanul vitték el.
Fürjes Balázs anyai nagyapja is megtapasztalta a diktatúra legsötétebb oldalát. Ő az 1956 utáni megtorlásokat szenvedte el, verés és bebörtönzés jutott neki osztályrészül a forradalmat követően.
z.