Hetven éve a kultúra szolgálatában a MOM „csodapalotája” (I.)

Kettős jubileumát ünnepelhetjük a MOM Kulturális Központnak: a felavatása hetven éve, 1951 novemberében történt, a korszerű felújítása pedig tíz éve, 2011-ben fejeződött be. Most korabeli lapok írásait, híradásait felidézve mutatjuk be az épület történetét.

A minden hegyvidéki által jól ismert Csörsz utcai épület eleinte kultúrház, majd kultúrotthon volt, 1966-ban Szakasits Árpád nevét vette fel, végül 2010-ben lett MOM Kulturális Központ. Egyvalami azonban nem változott: a felavatása óta színvonalas programokkal kényezteti a XII. kerület és egész Budapest közönségét. Természetesen a jelenlegi kínálat nem összehasonlítható az ötven–hatvan–hetven évvel ezelőttivel, de az biztos, hogy minden időszakban voltak olyan rendezvények a házban, amik országos szinten is kiemelkedőnek számítottak.Hetven_eve_a_kultura_szolgalataban2

Hosszú ideig ez volt Buda egyetlen korszerű színházterme, fellépett itt Komlós Juci, Rodolfo, Latabár Kálmán, Hofi Géza, Sas József is. Láthattuk a MOM színpadán az Állami Operaház, a Nemzeti Színház, a Madách Színház és a Vígszínház társulatát, továbbá olyan együttesek mutatkoztak be, mint a Rangers, a Gemini vagy az Olympia. Itt működött a Hobo Blues Band első klubja is.Hetven_eve_a_kultura_szolgalataban1

 

A kezdetek

Az épület létrehozására már az 1930-as években születtek ötletek. Az akkori környezet jelentősen eltért a maitól, a forgalmas Jagelló út helyén még csak egy földút futott. A komoly tervek megvalósítását azonban a második világháború meghiúsította.

Aztán 1950-ben a Magyar Optikai Művek akkori igazgatója, Konstantin Szmirnov engedélyével megkezdődött a gyár kulturális céllal épülő házának a felépítése, amihez a terveket a későbbi Kossuth-díjas építész, Dávid Károly készítette. Az épületet nagyon hamar át kellett volna adni, miként a Magyar Nemzet 1950 februárjában fogalmazott: „A gyárral szemben most épül és április 4-ére készül el a MOM új, gyönyörű kultúrháza, 850 férőhelyes színházteremmel, klubhelyiségekkel, bálteremnek beillő kupolacsarnokkal.” (Magyar Nemzet, 1950. február 11.)

A munkálatok azonban nem haladtak ilyen gyorsan, a munkások társadalmi munkában, azaz ingyen dolgoztak, így az igazgató állítólag saját zsebből fizetett nekik, hogy gyorsabban haladjanak, és amikor elfogyott a pénz, előkerült a vodkásüveg mint motivációs eszköz. A ház végül azért csak elkészült. Az 1951. november 7-i átadóünnepségen a magyar és a szovjet himnusz után néhány beszéd hangzott el, majd nagyszabású műsor következett.

„A 830 személyt befogadó színházterembe pótszékeket kellett beállítani, olyan nagy volt az érdeklődés. Az est folyamán szerepelt az üzem hatvantagú énekkara, amely a budapesti kultúrversenyen második helyet ért el. A Szimfonikus Zenekar, a tánccsoport és a színjátszók, Miklós Kata és Szabó Miklós operaénekesek emelték az est színvonalát vendégszereplésükkel. A közel háromórás kultúrműsor után a dolgozók tánccal fejezték be az ünnepi estet.” (Világosság, 1951. november 9.)

A korabeli sajtó dicsérő szavakkal írt az épületről, amely bár magán hordozta a kor elvárt stílusjegyeit, a szocreált, Dávid Károlynak mégis sikerült jó adag Bauhaust is belecsempésznie a belső és külső formákba. Többen sokáig „csodapalotaként”, „a kultúra palotájaként” emlegették. A MOM a művelődés, az ismeretterjesztés és az amatőr mozgalmak otthona lett, számos szakkör, társulat, színjátszók, zenészek, balettosok, kórusok, tornászok vehették igénybe, de sportolók – pingpongozók, biliárdozók, sakkozók –, bélyeggyűjtők és rádióamatőrök is helyet kaptak a házban, ahol egy könyvtár is a látogatók kényelmét szolgálta.Hetven_eve_a_kultura_szolgalataban3

 

Híres fellépők

Az amatőrök mellett természetesen országosan ismert művészek is felléptek itt, köztük Latabár Kálmán, aki később még sokszor megnevettette a MOM publikumát. Alig több mint egy hónappal a megnyitó után, 1951. december 31-én, az első szilveszteri műsorban szerepelt először – Tóth László fotósnak köszönhetően felvétel is készült róla, ahogy éppen száz évvel ezelőtti sportolóknak öltözött emberek között áll. A Művészek a repülőkért című programban 1953 februárjában szintén a Kossuth-díjas színművész szórakoztatta a MOM gyár repülni vágyó ifjúságát.

A később világhírűvé váló bűvész, Rodolfo első fellépése egybeesett Latabáréval, ugyanabban a szilveszteri műsorban kápráztatta el mutatványaival a nézőket. Kiemelkedő jelentőségű volt az 1957-es évzárás is a MOM színpadán, mivel akkor volt a televízió által közvetített első szilveszteri műsor, amit így az egész ország láthatott.Hetven_eve_a_kultura_szolgalataban6

„A hosszú ideje kísérleti adásokkal próbálkozó Magyar Televízió Szilveszterkor nagyobb műsorral rukkolt ki: hat órán át sugárzott élőben.” (Magyar Nemzet, 1958. január 3.) Ezután több műsor felsorolása következett, majd a cikk rátért az élő közvetítésre. „A riportfilm után a Tele humor, Tele dal, Tele tánc című szilveszteri kabaréműsor következett, amelyet a MOM művelődési házából sugároztak. A magyar színpadok kiváló mulattatói vonultak fel és a műsorban több kitűnő szám akadt. A gyors egymásutánban pergő számok közül tetszett Lajtai Lajos, aki régi slágereit énekelte, mulatságos volt Kazal László, káprázatosan ügyes Rodolfo bűvész, nagyon kedves Ráthonyi Róbert és Feleki Kamill, nem tévesztett hatást az új környezetben sem a Hacsek–Sajó kettős, az ének­számok közül pedig a Záray Márta–Vámosi János duett érvényesült a legjobban. Legjobb számnak az öt karikaturista: Gerő, Sándor, Pusztai, Szűr-Szabó és Mészáros versenye bizonyult: a televízió közönsége sokat derült az öt rajzoló újszerű, boszorkányosan ügyes, gyors produkcióján és rajzaik gazdag ötletességén.”Hetven_eve_a_kultura_szolgalataban4

A szilveszteri bemutatkozás még nagyobb ismertséget adott a MOM-nak, amelyet egyre többen kerestek fel. A Népművelés egyik száma adatokkal is alátámasztotta ezt: „1952-ben 120 000 látogatója volt a művelődési háznak – 1961-ben 600 000. Vagy vegyünk csak egy-egy hónapot, hasonló az arány. 1952 októberében 13 000 ezer ember fordult meg a kultúra eme budai palotájában, 1961 októberében 58 000. Tíz esztendő alatt összesen mintegy 4 millió 300 000 ember látogatását számolták meg.” (Népművelés, 1962. március 1.)Hetven_eve_a_kultura_szolgalataban7

Az 1960-as években több nagy színtársulat is helyet kapott itt. A Budai színházi esték című sorozat részeként a MOM színházi évadjának második felében hat ízben tartottak előadást fővárosi teátrumok a Hegyvidéken. „Február 26-án az Állami Operaház együttese »tájol« a MOM-ban, a Bánk bánnal. A március 12-i »peremelőadáson« a Vígszínház mutatja be új produkcióját, a Nemzeti Színház Napfogyatkozás című darabjával látogat el a budai művelődési házba, március 30-án…” (Esti Hirlap, 1962. február 10.)


Ki mit tud?

A Ki mit tud? a Magyar Televízió egyik legsikeresebb kulturális tehetségkutató műsora volt 1962 és 1996 között. Számos helyen megírták, hogy az ötlet valószínűleg a MOM Kultúrházból ered, de ez a „valószínűleg” inkább biztos, amit az Ország–Világ képes magazin 1988. július 13-i cikke is igazol.

„Nem sokkal azután, hogy a televízióhoz kerültem, kezembe adták a következő hónapok műsortervét. Ebben szerepelt: »Közvetítés a MOM-kultúrházból amatőrök fellépéséről.« Akkoriban ugyanis, és ez városszerte is elég közismert volt, hétvégeken, aki akart, besétálhatott a MOM-kultúrházba, és az ott éppen összegyűlt közönség előtt előadhatta, amit tud. Azután vagy sikert aratott, vagy nem, s jött a következő. A már akkor is állandó műsorhiánnyal küszködő televízió ezt a »vetélkedést« kívánta közvetíteni. Rögtön »nem«-et mondtam, és kértem kollégáimat, ezt a helyszíni közvetítést vegyük ki a műsortervből. Úgy véltem ugyanis, hogy ezt a műsort nekünk, az ifjúsági osztálynak, stúdióban vagy saját szervezésben kell megcsinálnunk. És munkacímként beírtam a tervbe: Ki mit tud? Később sem találtunk jobb címet, ez maradt. Vagy csak megszoktuk a munkacímet? Ma már nehéz eldönteni. Ugyanis az első javaslattól a műsor megvalósulásáig több mint egy év telt el. Hogy miért telt hónapokba, míg megvalósult a műsor? Nos, ha hiszi, ha nem, a televízión belül nagyon sok ellenzője volt a javaslatnak. Színvonaltalanságtól, dilettantizmustól, primitívségtől féltették a nézőket, többen is azt hangoztatták: »Nem engedhetünk a színvonalból.« Hosszú viták, taktikázások után egy nap végül is megkaptuk az engedélyeket és a lehetőségeket. Becslések szerint több ezren, úgy számolták, körülbelül hatezren jelentkeztek. Kovács Béla, évtizedeken át az ifjúsági műsorok legfőbb felelőse, osztály-, majd főosztályvezető, úgy emlékszik, hogy a Ki mit tud? születése egy kollektíva érdeme volt, s a műsorötlethez, majd -tervhez mindenki hozzáadott valamit.” (Ország-Világ, 1988. július 13. – Békés József szerkesztő-dramaturg visszaemlékezése.) A cikket író szerző hozzáteszi, hogy hallott más variációkat is, de a MOM „Szabad a színpad” akciója mindegyikben szerepelt.

Nem kétséges tehát, hogy a híres és gyorsan az egész országban rendkívül népszerűvé váló tévéműsor „bölcsője” a MOM Kultúrház volt. Amely így – közvetetten ugyan, de – olyan művészek és zenekarok felszínre törését segítette, mint Kern András, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, a Hungária, a Neoton, a Metro vagy a Pokolgép.Hetven_eve_a_kultura_szolgalataban8

Földváry Gergely

 

(A MOM Kulturális Központ további történetéről és megújulásáról a következő részben olvashatnak.)