Kotelessegunk_valora_valtani_56_almat

Kötelességünk valóra váltani ’56 álmát

1956 nagy közös élmény volt: a szabadság közös élménye. A rabságból való szabadulásé, az örömé, a reményé, az egyenlőtlen küzdelemben elnyert szabadságé – mondta ünnepi beszédében Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, aki szerint 1956 az egyik legnagyobb történelmi csoda. A Hegyvidéki Önkormányzat koszorúzással egybekötött megemlékezése az ’56-os hősök előtti tiszteletadás mellett a kiemelkedő oktató-nevelő munkát végző pedagógusok elismerésére is alkalmat adott.

„Minden közösségnek megvan a maga forradalma, a saját emlékezete a forradalomról. Ezért gyulladnak fel ilyenkor évről évre a fáklyák a Corvin közben, a Széna téren, a Móricz Zsigmond körtéren, a budai várban, Mosonmagyaróváron, Salgótarjánban, Kolozsváron és Kassán, falvakban és városokban egyaránt. Párizsban minden bizonnyal az idén is fellobbantják a lángot az Étoile-nál, Észak- és Dél-Amerikában, Európában, valamint Ausztráliában is összegyűlnek ünnepelni, emlékezni a magyarság közösségei” – fogalmazott az október 23-i hegyvidéki megemlékezés köszöntőbeszédében Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, a XII. kerület országgyűlési képviselője. Emlékeztetett: 1956 történései nem maradtak az akkor már trianoni határokon belül, mert ahol magyar közösség élt, ott együttéreztek a szabadságharccal.
„Éppen ezért 1956 nagy közös élmény volt: a szabadság közös élménye. A rabságból való szabadulásé, az örömé, a reményé, az egyenlőtlen küzdelemben elnyert szabadságé; november 4-e után pedig a leveretésé és a gyászé, a bosszúállásé és a megtorlásé is” – hangsúlyozta Gulyás Gergely, akinek meggyőződése, hogy 1956 az egyik legnagyobb történelmi csoda az ezeresztendős magyar államiság időszakában; egy olyan forradalom, aminek nem volt előre megtervezett forgatókönyve, nem volt anyagi háttere. Az emberek magától értetődő természetességgel láttak túl személyes céljaikon, mindennapjaik nehézségein. Tudták, hogy szabadságot akarnak egy független Magyarországon, ahol ők döntenek a saját sorsukról.Kotelessegunk_valora_valtani_56_almat1
„Mindenhol ki mertek menni az utcára, szembe mertek nézni a puskacsövekkel, és október 23-án győztek. Hol halottak és véres harc árán, hol csak puszta erejük megmutatásával. Sem rendőrség, sem néphadsereg, sem az ÁVO nem jelentett leküzdhetetlen akadályt, és az elején úgy tűnt, hogy még a szovjetek sem” – szögezte le a miniszter, aki arra is kitért, hogy 1956 egyre messzebb kerül tőlünk az időben, de annál fontosabb, megőrizni az örökségét, mert – mint mondta – az 1956-os nemzedék látta és megélte, hogy milyen egy embertelen és istentelen ideológia rabjának lenni. Megtapasztalta, milyen a szépnek látszó erkölcsi elvekre – mint a kizsákmányolásmentes társadalom, a javak egyenlő elosztása – felépített életidegen diktatúra foglyának lenni, és hogy milyen rendkívül erőszakos módon akarta ellenőrzése alá vonni a kommunista diktatúra az élet minden területét.
„Több mint harminc évvel ezelőtt nekünk jutott az az esély, felelősség és kötelesség, hogy valóra váltsuk 1956 álmát, a szabad és békében élt élet lehetőségét. Nagyon fontos, hogy értékeljük mindazt, amit örökségként kaptunk” – zárta gondolatait Gulyás Gergely.
A MOM Kulturális Központban tartott emlékműsorban a Daniel Speer Brass fúvósegyüttes Beethoven Egmont-nyitányával idézte fel 1956 szellemiségét – a szabadságharc idején ugyanis ez a zenemű csendült fel a legtöbbször. A Németvölgyi Általános Iskola 8. a osztályos tanulói „’56 hősei” című előadásukkal elevenítették fel a forradalom üzenetét és a szabadság értékét.
„Nehéz újat mutatni ebben a műfajban, de a Németvölgyi Általános Iskolának sikerült. Nagyon eredeti és remek műsort láthattunk” – emelte ki Fonti Krisztina alpolgármester, aki a hagyományokhoz híven Pokorni Zoltán polgármesterrel közösen kitüntetéseket adott át hegyvidéki pedagógusoknak.
Több mint huszonöt éve kiemelkedő színvonalon végzett oktató-nevelő munkájáért Életmű Díjat kapott Kovácsné Viczing Erzsébet, aki negyven éven át dolgozott földrajztanárként a Németvölgyi Általános Iskolában, valamint Miklóshalmi Péterné, a Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium angol szakos nyelvtanára.
A legalább húsz éve pedagógusi pályán lévő, tevékenységükkel széles körű elismerést kivívó szakemberek közül Aczélné Sályi Orsolya, a Solti György Zeneiskola zongoratanára, Kopacz Mária, a Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium matematika szakos tanára, valamint Bécsy Gertrúd, a Zugligeti Általános Iskola pedagógusa Eötvös József-gyűrűt vehetett át.Kotelessegunk_valora_valtani_56_almat3Hegyvidék Ifjúságáért Díjban részesült – ami a legalább tíz éve közoktatási vagy közművelődési intézményben dolgozók számára adományozható – Kiss Lívia, a MOM Kulturális Központ Nonprofit Kft. programszervezője, a MOM Kulturális Központ szakmai igazgatóhelyettese, Petüs Ildikó Mária, a Mackós Óvoda óvodapedagógusa, Szabóné Gerencsér Mónika, a Normafa Óvoda óvodapedagógusa és Orbán Mária Erzsébet, a Tamási Áron Általános Iskola, Gimnázium és Német Nemzetiségi Gimnázium tantestületének tagja.
Hegyvidék Ifjú Pedagógusa Díjjal – amit a 35. életévét be nem töltő, kiváló nevelő-oktató tevékenységet végző pedagógusoknak adományozható – Balogh Klárát, a Németvölgyi Általános Iskola tanárát, Vandornyik Attilát, a Virányos Általános Iskola testnevelő és gyógytestnevelő tanárát, Kovács Veronikát, a Városmajori Gimnázium matematika és földrajz szakos tanárát, valamint Fekete Orsolyát, az Orbánhegyi Óvodák óvodapedagógusát jutalmazták. Hegyvidék Gyermekeiért Díjat kapott Naphegyi Beáta Kinga, a Városmajori Óvodák óvodatitkára és Bakter Julianna, a KIMBI Óvoda dajkája. A Segítő Kéz Díjat Borbély Lászlónak, a Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium portásának, továbbá Kerezsi Angélának, az Orbánhegyi Óvodák dajkájának ítélték oda.Kotelessegunk_valora_valtani_56_almat4A nyugdíjas pedagógusoknak díszdiplomákkal, díszoklevelekkel köszönte meg az önkormányzat a hosszú, fáradságos munkával eltöltött éveket. Aranyoklevelet kapott a diplomáját ötven évvel ezelőtt megszerző dr. Vighné Szidarovszky Klára Mária és Fogarasi Attiláné. Gyémántoklevelet vehetett át a hatvan éve végző Berkes Györgyné, Czékus Lászlóné és Vörös Lászlóné, Danhauser Anna Olga. Az 1956-ban diplomázó Karcagi Gyuláné, Wáger Györgyné és Szabó Ernőné vasoklevelet, míg az Állami Óvónőképzőt hetven éve befejező Szabó Ernőné rubinoklevelet vehetett át.Kotelessegunk_valora_valtani_56_almat5„Különösen fontos a pedagógusok megbecsülése, hiszen ők nevelik a jövő nemzedékét. Jó látni, hogy az idősebbek mellett egyre több a fiatal is, akik kimagasló munkát végeznek. Minden elismerésünk az övék!” – mondta lapunknak Fonti Krisztina.
A kitüntetések átadása után Karcagi Gyulánéval beszélgettünk, aki a Székesfehérvári Állami Vasváry Pál Tanítóképzőben fejezte be tanulmányait – éppen 1956-ban.

  • Hatvanöt évet töltött a pedagógusi pályán, mi volt a legkedvesebb emléke?
  • Nehéz lenne egyet kiemelni. Néptáncot tanítottam, örömmel gondolok vissza a közös táncokra, a versenyekre és a gyerekek szeretetére.
  • 1956-ban fejezte be a tanulmányait, éppen a forradalom és szabadságharc idején.
  • Akkoriban Pátkán tanítottam, távol a nagyvilágtól. Nagyon fiatal voltam, és szerelmes. Abban az évben mentem feleségül a férjemhez, aki szintén tanár volt.
  • Miért döntött úgy, hogy a tanítást választja hivatásául?
  • Egész életemben úgy éreztem, hogy vezérelve voltam, mintha valaki irányítana odafentről. A gyerekeknek tudtam a legtöbbet adni abból a szeretetből, amivel a Jóisten megáldott. 1971 óta lakom a Hegyvidéken, idestova tizennyolc éve a „Szupernagyikkal” foglalkozom. Népdalokat, gyűjtünk, tanulunk. Igazi közösségre leltem, nagyon szeretjük egymást. Szinte testvéri a kapcsolatunk.
  • Láttam, hogy sokan gratuláltak önnek.
  • Remeg a lábam, és hevesen ver a szívem amiatt, hogy ezt megélhettem. Ez nem csak egy elismerés! Ez számomra adomány a Jóistentől.

Az ünnepi megemlékezés a Gesztenyés kertben ért véget, ahol az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából felavatott szobornál a nemzetiségek, egyházak, hagyományőrző és bajtársi szervezetek, a helyi közösségek, kulturális, oktatási intézmények, a rendőrség és a pártok képviselői helyezték el koszorúikat.
„Büszkék lehetünk 1956-ra, és hálásak azért az áldozatért, amit a hősök hoztak. A magyarok megmutatták a világnak, hogy a hazáért és a szabadságért mindenre képesek vagyunk. A mi szabadságunk is 1956-ból sarjad” – fogalmazott Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkára, aki arról is beszélt nekünk, hogy a családja számára különösen fontos a megemlékezés, mert az anyai nagypapája a balatonalmádi Forradalmi Tanács elnöke volt, és részt vett a kommunisták elleni harcokban.
Pokorni Zoltán szerint 1956 legfontosabb üzenete a szabadsághoz való viszonyunkról szól. „Mindenkinek meg kell találnia, hogy mit jelent számára ma a szabadság. Mennyit ér? Mit vállalna érte? Ez az ünnep nem történelemóra, hanem alkalom arra, hogy felidézzük 1956 eseményeit, és közben tisztázzuk az életünkről, a múltunkról és a szabadságunkról alkotott képünket” – mondta a polgármester, aki a Hegyvidéki Önkormányzat nevében Fonti Krisztinával együtt rótta le tiszteletét a Szabadság szárnyaló madaránál.

B. M.